Vissza

V. Tegyetek vallást az Úrnak, mert jó!
R. Mert az ő irgalmassága örökkévaló! Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz. Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. R. Ámen! Bűneink elengedését, feloldozását, és megbocsátását adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Isten! R. Ámen!

Verzikulus

V. Téríts meg minket szabadító Istenünk!
R. És fordítsd el rólunk haragodat!

Bevezetés

Antifóna | Latin incipit · 8c

Antifóna | Latin incipit · 8c

Antifóna | Latin incipit · 8c

4. zsoltár

1 Midőn segítségül hívlak, hallgass meg engem, én igazságom /⁠Istene, *
ki a szorongatásból tágasságra vezettél /⁠engem!

2 Könyörülj /⁠rajtam, *
és hallgasd meg imádsá/⁠gomat!

3 Emberek fiai, meddig lesztek kemény /⁠szívűek, *
miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazug/⁠ságot?

4 Tudjátok meg, hogy csodát művel az Úr az ő /⁠szentjével, *
az Úr meghallgat engem, mikor hozzá /⁠kiáltok!

5 Haragudjatok bár, de ne vétkez/⁠zetek, *
szálljatok magatokba nyugvóhelyeteken, és elcsönde/⁠sedjetek!

6 Áldozzátok az igazság áldo/⁠zatát, *
és bízzatok az /⁠Úrban!

7 Sokan mondják:
Valami jót ki mutat immár /⁠nekünk? *
Jelként ragyogtasd fölöttünk, Uram, orcád világos/⁠ságát!

8 Ki vigasságot adtál a /⁠szívembe, *
nagyobbat, mint övék, mikor boruk és búzájuk bősséggel /⁠terem.

9 Így hát békességben alszom és /⁠megnyugszom, *
mert ha magam vagyok is, te megtartasz, Uram, remény/⁠ségben.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

30. zsoltár (1-6)

1 Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök /⁠örökké, *
a te igazságod által szabadíts meg /⁠engem!

2 Hajtsd hozzám /⁠füledet, *
siess, hogy kimentsél /⁠engem!

3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedék /⁠helyem, *
hogy szabaddá tégy /⁠engem!

4 Mert erősségem és menedékem /⁠vagy te, *
és a te nevedért vezérelsz engem, és gondomat /⁠viseled.

5 Kiviszel engem e tőrből, melyet elrejtettek /⁠nékem, *
mert te vagy /⁠oltalmam.

6 A te kezedbe ajánlom az én /⁠lelkemet, *
megváltottál engem, Uram, igazság /⁠Istene.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

90. zsoltár

1 Aki a Magasságbelinek oltalmában /⁠lakozik, *
s a Mindenható árnyékában /⁠marad,

2 mondja az Úrnak: Menedékem vagy és /⁠váram, *
Istenem, kiben /⁠bízom én.

3 Mert ő szabadít meg a vadászok /⁠tőrétől, *
és a rosszakaró /⁠beszédtől.

4 Vállaival beárnyékoz téged,
és biztos helyed lesz az ő szárnyai /⁠alatt, *
pajzs és páncél az Úrnak /⁠hűsége.

5 Ne félj hát attól, ami éjszaka /⁠rettent, *
sem a nappal repülő /⁠nyíltól,

6 Sem a sötétben járó /⁠romlástól, *
sem a délidőben pusztító /⁠gonosztól!

7 Ezren hulljanak el bár oldalad mellől,
és tízezren jobbkezed /⁠felől, *
tehozzád azonban nem kö/⁠zelget.

8 Bizony, meg fogod látni saját /⁠szemeddel, *
meglátod a bűnösök fizet/⁠ségét.

9 Mivelhogy az Úr a te menedék/⁠helyed, *
és a Magasságbelit választottad oltal/⁠madul,

10 azért veszedelem nem érhet /⁠téged, *
és csapás nem közelíthet a te hajlé/⁠kodhoz.

11 Mert angyalainak parancsolt /⁠felőled, *
hogy megőrizzenek téged minden /⁠utadon.

12 Kezükben hordoznak /⁠téged, *
hogy kőbe ne üssed /⁠lábadat.

13 Kígyókon és skorpión /⁠járhatsz, *
eltiprod az oroszlánt és a /⁠sárkányt.

14 Megmentem őt, mert ragaszkodik /⁠hozzám, *
fölemelem őt, mert ismeri az én /⁠nevemet.

15 Hozzám kiált, és én meghallgatom őt,
a szorongatásban vele/⁠vagyok, *
megmentem, és megdicsőí/⁠temőt.

16 Betöltöm őt hosszú/⁠napokkal, *
és üdvösségemet megmutatom/⁠néki.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

133. zsoltár

1 Íme, áldjátok most az Urat,
ti, minden szolgái az /⁠Úrnak, *
kik az éjjelen át az Úr házában /⁠álltok!

2 Tárjátok kezeiteket a szentély /⁠felé, *
és áldjátok az /⁠Urat!

3 Áldjon meg téged az Úr /⁠Sionból, *
ki a mennyet és a földet /⁠alkotá!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Kapitulum | Iz 58

Kenyeredet oszd meg az éhezővel, a nélkülözőt és a vándort fogadd házadba.  Ha mezítelent látsz, takard be őt, és ne vesd meg saját véredet, * mondja a mindenható Isten.

Responzórium

Világosítsd meg  szemeimet * nehogy egyszer elaludjam a halálban. Világosítsd... V. (!) Ne mondhassa kérkedve ellenségem * hatalmat vettem rajta. * nehogy egyszer... V. (!) Uram, én szabadulásomnak Istene * kiáltok előtted éjjel és nappal. * nehogy egyszer... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * nehogy egyszer... Világosítsd...

Responzórium

Himnusz | Latin incipit

2 Álom takarja majd szemünk,
de nálad virraszt a szívünk,
fényeddel éjjel látogass,
őrizz, vezérelj, támogass!

3 Védelmezőnk most légy velünk,
ne árthasson mi ellenünk,
kiket megváltál véreddel,
Úr Jézus, kérünk, ne hagyd el!

Kegyes légy hozzánk, jó Atya,
Atyának áldott egy Fia
a Lélekkel, ki vígaszunk,
uralkodván mindenkoron.

Ámen!

Verzikulus

V. Pajzs és páncél az Úrnak hűsége.
R. Ne félj hát attól, ami éjszaka rettent.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Nunc. zsoltár

1 Most bocsátod el szolgádat, /⁠Uram, *
a te igéd szerint békes/⁠ségben.

2 Mert látták /⁠szemeim *
a te üdvössé/⁠gedet.

3 (!) Akit /⁠rendeltél *
minden népek színe /⁠előtt,

4 Hogy fény legyen a népek világossá/⁠gára, *
és dicsőségére népednek, Izrá/⁠elnek.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

V. Méltóztassál, Uram, e mai éjszakán.
R. Minden bűntől minket megőrizni.
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj mirajtunk!
V. Legyen a te irgalmasságod mirajtunk!
R. Amint tebenned bízunk!
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!

V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!

Könyörögjünk!

Isten, ki világosságot árasztasz az éjszakára is, s annak sötétsége után ismét fényt derítesz: engedd azt nekünk jóságoddal, hogy a most következő éjszakán a Sátánnak minden cselvetése nélkül menjünk át, s mire a reggel felvirrad, szent szolgálatodra újból, serényen megjelenve, neked, élő és igaz Istennek hálát és dicséretet mondhassunk. Világ Üdvözítője, üdvözíts minket, mindenható Isten, s engedd nekünk az örökké tartó fényességet, add meg a békédet napjainknak, a hirtelen és készületlen haláltól pedig kegyesen ments meg minket. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

Te világosítsd be, Urunk, sötétségünket, s mindazt, ami ezen az éjszakán minket fenyeget, űzd el messze tőlünk, s a te békédet add meg napjainknak. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

Isten, akit méltán hirdetünk fogyhatatlan fényességnek, kérünk, világosodj minekünk, kiket erre az órára elvezettél, vétségeinket pedig kegyesen nézzed el. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

Látogasd meg, kérünk, Urunk ezt a hajlékot, és az ellenség minden cselvetéseit űzd el messze tőle: szent angyalaid lakjanak benne, kik békében őrizzenek minket, és a te áldásod mindenkor legyen rajtunk. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.

Antifóna | Latin incipit · 8c

V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!

Vissza