V. Tegyetek vallást az Úrnak, mert jó!
R. Mert az ő irgalmassága örökkévaló!
Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. R. Ámen!
Bűneink elengedését, feloldozását, ✝ és megbocsátását adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Isten! R. Ámen!
Verzikulus
V. Téríts meg minket szabadító Istenünk!
R. És fordítsd el rólunk haragodat!
Bevezetés
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
4. zsoltár
1
Midőn segítségül hívlak, hallgass meg engem, én igazságom /Istene, *
ki a szorongatásból tágasságra vezettél /engem!
2
Könyörülj /rajtam, *
és hallgasd meg imádsá/gomat!
3
Emberek fiai, meddig lesztek kemény /szívűek, *
miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazug/ságot?
4
Tudjátok meg, hogy csodát művel az Úr az ő /szentjével, *
az Úr meghallgat engem, mikor hozzá /kiáltok!
5
Haragudjatok bár, de ne vétkez/zetek, *
szálljatok magatokba nyugvóhelyeteken, és elcsönde/sedjetek!
6
Áldozzátok az igazság áldo/zatát, *
és bízzatok az /Úrban!
7
Sokan mondják: ✝
Valami jót ki mutat immár /nekünk? *
Jelként ragyogtasd fölöttünk, Uram, orcád világos/ságát!
8
Ki vigasságot adtál a /szívembe, *
nagyobbat, mint övék, mikor boruk és búzájuk bősséggel /terem.
9
Így hát békességben alszom és /megnyugszom, *
mert ha magam vagyok is, te megtartasz, Uram, remény/ségben.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
30. zsoltár (1-6)
1
Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök /örökké, *
a te igazságod által szabadíts meg /engem!
2
Hajtsd hozzám /füledet, *
siess, hogy kimentsél /engem!
3
Légy nekem oltalmazó Istenem és menedék /helyem, *
hogy szabaddá tégy /engem!
4
Mert erősségem és menedékem /vagy te, *
és a te nevedért vezérelsz engem, és gondomat /viseled.
5
Kiviszel engem e tőrből, melyet elrejtettek /nékem, *
mert te vagy /oltalmam.
6
A te kezedbe ajánlom az én /lelkemet, *
megváltottál engem, Uram, igazság /Istene.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
90. zsoltár
1
Aki a Magasságbelinek oltalmában /lakozik, *
s a Mindenható árnyékában /marad,
2
mondja az Úrnak: Menedékem vagy és /váram, *
Istenem, kiben /bízom én.
3
Mert ő szabadít meg a vadászok /tőrétől, *
és a rosszakaró /beszédtől.
4
Vállaival beárnyékoz téged, ✝
és biztos helyed lesz az ő szárnyai /alatt, *
pajzs és páncél az Úrnak /hűsége.
5
Ne félj hát attól, ami éjszaka /rettent, *
sem a nappal repülő /nyíltól,
6
Sem a sötétben járó /romlástól, *
sem a délidőben pusztító /gonosztól!
7
Ezren hulljanak el bár oldalad mellől, ✝
és tízezren jobbkezed /felől, *
tehozzád azonban nem kö/zelget.
8
Bizony, meg fogod látni saját /szemeddel, *
meglátod a bűnösök fizet/ségét.
9
Mivelhogy az Úr a te menedék/helyed, *
és a Magasságbelit választottad oltal/madul,
10
azért veszedelem nem érhet /téged, *
és csapás nem közelíthet a te hajlé/kodhoz.
11
Mert angyalainak parancsolt /felőled, *
hogy megőrizzenek téged minden /utadon.
12
Kezükben hordoznak /téged, *
hogy kőbe ne üssed /lábadat.
13
Kígyókon és skorpión /járhatsz, *
eltiprod az oroszlánt és a /sárkányt.
14
Megmentem őt, mert ragaszkodik /hozzám, *
fölemelem őt, mert ismeri az én /nevemet.
15
Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, ✝
a szorongatásban vele/vagyok, *
megmentem, és megdicsőí/temőt.
16
Betöltöm őt hosszú/napokkal, *
és üdvösségemet megmutatom/néki.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
133. zsoltár
1
Íme, áldjátok most az Urat, ✝
ti, minden szolgái az /Úrnak, *
kik az éjjelen át az Úr házában /álltok!
2
Tárjátok kezeiteket a szentély /felé, *
és áldjátok az /Urat!
3
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, *
ki a mennyet és a földet /alkotá!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Jer 17
Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, s én meg ne szégyenüljek, féljenek azok, és ne féljek én, ✝ hozd rájuk a szorongatásnak napját, * törd meg őket, én Uram, Istenem!
Responzórium
Világosítsd meg ✝ szemeimet * nehogy egyszer elaludjam a halálban. Világosítsd... V. (!) Ne mondhassa kérkedve ellenségem * hatalmat vettem rajta. * nehogy egyszer... V. (!) Uram, én szabadulásomnak Istene * kiáltok előtted éjjel és nappal. * nehogy egyszer... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * nehogy egyszer... Világosítsd...
Responzórium
Himnusz | Latin incipit
2
Álom takarja majd szemünk,
de nálad virraszt a szívünk,
fényeddel éjjel látogass,
őrizz, vezérelj, támogass!
3
Védelmezőnk most légy velünk,
ne árthasson mi ellenünk,
kiket megváltál véreddel,
Úr Jézus, kérünk, ne hagyd el!
Kegyes légy hozzánk, jó Atya,
Atyának áldott egy Fia
a Lélekkel, ki vígaszunk,
uralkodván mindenkoron.
Ámen!
Verzikulus
V. Meddig hatalmaskodik fölöttem az én ellenségem?
R. Tekints reám, és hallgass meg engem, én Uram, Istenem!
Antifóna | Latin incipit · 8c
Nunc. zsoltár
1
Most bocsátod el szolgádat, /Uram, *
a te igéd szerint békes/ségben.
2
Mert látták /szemeim *
a te üdvössé/gedet.
3
(!) Akit /rendeltél *
minden népek színe /előtt,
4
Hogy fény legyen a népek világossá/gára, *
és dicsőségére népednek, Izrá/elnek.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Méltóztassál, Uram, e mai éjszakán.
R. Minden bűntől minket megőrizni.
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj mirajtunk!
V. Legyen a te irgalmasságod mirajtunk!
R. Amint tebenned bízunk!
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Isten, ki világosságot árasztasz az éjszakára is, s annak sötétsége után ismét fényt derítesz: engedd azt nekünk jóságoddal, hogy a most következő éjszakán a Sátánnak minden cselvetése nélkül menjünk át, s mire a reggel felvirrad, szent szolgálatodra újból, serényen megjelenve, neked, élő és igaz Istennek hálát és dicséretet mondhassunk. Világ Üdvözítője, üdvözíts minket, mindenható Isten, s engedd nekünk az örökké tartó fényességet, add meg a békédet napjainknak, a hirtelen és készületlen haláltól pedig kegyesen ments meg minket. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Te világosítsd be, Urunk, sötétségünket, s mindazt, ami ezen az éjszakán minket fenyeget, űzd el messze tőlünk, s a te békédet add meg napjainknak. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Isten, akit méltán hirdetünk fogyhatatlan fényességnek, kérünk, világosodj minekünk, kiket erre az órára elvezettél, vétségeinket pedig kegyesen nézzed el. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
Látogasd meg, kérünk, Urunk ezt a hajlékot, és az ellenség minden cselvetéseit űzd el messze tőle: szent angyalaid lakjanak benne, kik békében őrizzenek minket, és a te áldásod mindenkor legyen rajtunk. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!