Antifóna | Latin incipit · 8c
4. zsoltár (~dox)
1
Midőn segítségül hívlak, hallgass meg engem, én igazságom /Istene, *
ki a szorongatásból tágasságra vezettél /engem!
2
Könyörülj /rajtam, *
és hallgasd meg imádsá/gomat!
3
Emberek fiai, meddig lesztek kemény /szívűek, *
miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazug/ságot?
4
Tudjátok meg, hogy csodát művel az Úr az ő /szentjével, *
az Úr meghallgat engem, mikor hozzá /kiáltok!
5
Haragudjatok bár, de ne vétkez/zetek, *
szálljatok magatokba nyugvóhelyeteken, és elcsönde/sedjetek!
6
Áldozzátok az igazság áldo/zatát, *
és bízzatok az /Úrban!
7
Sokan mondják: ✝
Valami jót ki mutat immár /nekünk? *
Jelként ragyogtasd fölöttünk, Uram, orcád világos/ságát!
8
Ki vigasságot adtál a /szívembe, *
nagyobbat, mint övék, mikor boruk és búzájuk bősséggel /terem.
9
Így hát békességben alszom és /megnyugszom, *
mert ha magam vagyok is, te megtartasz, Uram, remény/ségben.
Meghajolva
30. zsoltár (1-6;~dox)
1
Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök /örökké, *
a te igazságod által szabadíts meg /engem!
2
Hajtsd hozzám /füledet, *
siess, hogy kimentsél /engem!
3
Légy nekem oltalmazó Istenem és menedék /helyem, *
hogy szabaddá tégy /engem!
4
Mert erősségem és menedékem /vagy te, *
és a te nevedért vezérelsz engem, és gondomat /viseled.
5
Kiviszel engem e tőrből, melyet elrejtettek /nékem, *
mert te vagy /oltalmam.
6
A te kezedbe ajánlom az én /lelkemet, *
megváltottál engem, Uram, igazság /Istene.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
90. zsoltár (~dox)
1
Aki a Magasságbelinek oltalmában /lakozik, *
s a Mindenható árnyékában /marad,
2
mondja az Úrnak: Menedékem vagy és /váram, *
Istenem, kiben /bízom én.
3
Mert ő szabadít meg a vadászok /tőrétől, *
és a rosszakaró /beszédtől.
4
Vállaival beárnyékoz téged, ✝
és biztos helyed lesz az ő szárnyai /alatt, *
pajzs és páncél az Úrnak /hűsége.
5
Ne félj hát attól, ami éjszaka /rettent, *
sem a nappal repülő /nyíltól,
6
Sem a sötétben járó /romlástól, *
sem a délidőben pusztító /gonosztól!
7
Ezren hulljanak el bár oldalad mellől, ✝
és tízezren jobbkezed /felől, *
tehozzád azonban nem kö/zelget.
8
Bizony, meg fogod látni saját /szemeddel, *
meglátod a bűnösök fizet/ségét.
9
Mivelhogy az Úr a te menedék/helyed, *
és a Magasságbelit választottad oltal/madul,
10
azért veszedelem nem érhet /téged, *
és csapás nem közelíthet a te hajlé/kodhoz.
11
Mert angyalainak parancsolt /felőled, *
hogy megőrizzenek téged minden /utadon.
12
Kezükben hordoznak /téged, *
hogy kőbe ne üssed /lábadat.
13
Kígyókon és skorpión /járhatsz, *
eltiprod az oroszlánt és a /sárkányt.
14
Megmentem őt, mert ragaszkodik /hozzám, *
fölemelem őt, mert ismeri az én /nevemet.
15
Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, ✝
a szorongatásban vele/vagyok, *
megmentem, és megdicsőí/temőt.
16
Betöltöm őt hosszú/napokkal, *
és üdvösségemet megmutatom/néki.
Meghajolva
133. zsoltár (~dox)
1
Íme, áldjátok most az Urat, ✝
ti, minden szolgái az /Úrnak, *
kik az éjjelen át az Úr házában /álltok!
2
Tárjátok kezeiteket a szentély /felé, *
és áldjátok az /Urat!
3
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, *
ki a mennyet és a földet /alkotá!
Meghajolva
Antifóna | Latin incipit · 8c
Nunc. zsoltár (~dox)
1
Most bocsátod el szolgádat, /Uram, *
a te igéd szerint békes/ségben.
2
Mert látták /szemeim *
a te üdvössé/gedet.
3
(!) Akit /rendeltél *
minden népek színe /előtt,
4
Hogy fény legyen a népek világossá/gára, *
és dicsőségére népednek, Izrá/elnek.
Meghajolva
V. Méltóztassál, Uram, e mai éjszakán.
R. Minden bűntől minket megőrizni.
V. Könyörülj rajtunk, Urunk!
R. Könyörülj mirajtunk!
V. Legyen a te irgalmasságod mirajtunk!
R. Amint tebenned bízunk!
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!