V. Tegyetek vallást az Úrnak, mert jó!
R. Mert az ő irgalmassága örökkévaló!
Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. R. Ámen!
Bűneink elengedését, feloldozását, ✝ és megbocsátását adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Isten! R. Ámen!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Himnusz
1)
Fölkelt a napnak csillaga, /s mi esdve kérjük Istenünk: /veszélytől óvja híveit /mindabban, mit e nap teszünk.
2)
Perlő nyelvünket fogja meg, /viszály botrányát űzze el, /szemünket ő takarja el, /hiú látványtól óvja meg.
3)
Szívünk mélyében tisztaság, /s ne légyen benne dőreség, /a kevély testet törje be /a mértéktartó étkezés.
4)
Így őrizzük fegyelmedet, /míg véget ér e nappalunk, /hogy majd, ha jő az éjszaka, /tisztán zenghessünk glóriát.
(Meghajolva:)
Dicséret zengje, glória /az Atyaistent és Fiát, /s velük a szent Vigasztalót /örökké, minden századon.
Ámen!
117. zsoltár (1-7)
1)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
2)
Mondja most Izráel, mert jó, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
3)
Mondja most Áronnak /háza, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
4)
Mondják most, akik az Urat /félik, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
5)
A szorongatásban segítségül hívtam az /Urat, * meghallgatott engem az Úr, és tágasságra /vezetett.
6)
Velem az Úr, azért /nem félek. * Mit árthatna nékem az /ember?
7)
Velem az Úr, az é /segítőm, * és én lenézek ellensége/imre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár (8-14)
8)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint az emberben biza/kodni.
9)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint a fejedelmekben biza/kodni.
10)
Minden pogány népek megkörnyékeztek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
11)
Körülvévén körülvettek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
12)
Körülvettek, mint a méhek, ✝
és fölgerjedtek, mint a tűz a /tövisben, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
13)
Reám rohanván, eltaszítottak engem, hogy /elessem * de az Úr megtartott /engem.
14)
Az Úrban van az én erősségem és dicső/ségem, * és üdvösségemmé lett /nékem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár (15-22)
15)
A vigasságnak és üdvösségnek /szava * az igazaknak sátra/iban:
16)
Az Úr jobbja erőt cselekedett, ✝
az Úr jobbja felmagasztalt /engem, * az Úr jobbja erőt csele/kedett!
17)
Nem halok meg, hanem /élek, * és hirdetem az Úr cselekede/teit.
18)
Csapásaival igen megfenyített engem /az Úr, * de a halálnak nem adott át /engem.
19)
Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, ✝
bemenvén azokon hálát adok az /Úrnak, * ez az Úr kapuja, az igazak mennek be /rajta!
20)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem * és üdvösségemmé /lettél.
21)
A kő, melyet megvetettek az /építők, * az lett a szegletnek /fejévé.
22)
Az Úrnak /műve ez, * és csodálatos a mi szemeink /előtt.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár (23-29)
23)
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett /nekünk, * örvendezzünk és vigadjunk /rajta!
24)
Ó, Uram, adj nekem segítséget, ✝
ó, Uram, adjál jó sze/rencsét, * áldott, aki jön az Úr ne/vében!
25)
Áldást mondunk rátok az Úr há/zából, * az Isten az Úr, és megvilágosított /minket.
26)
Tartsatok ünnepet lombos /ágakkal * föl, az oltárnak magasla/táig!
27)
Én Istenem vagy te, és hálát adok /néked, * én Istenem vagy te, és magasztallak /téged.
28)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem, * és üdvösségemmé /lettél.
29)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Tim 1,17)
Az örökkévalóság láthatatlan és halhatatlan Királyának, ✝ az egyedülvaló Istennek * tisztelet és dicsőség örökkön örökké!
Kapitulum (Joel 2,32)
Minden ember, aki segítségül hívja az Úr nevét, * üdvözül Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Responzórium
Verzikulus
V) Kelj fel, Uram, és segíts minket!
R) És szabadíts meg a te szent nevedért!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Mindenható Úristen, ki e napnak kezdetéhez eljuttattál minket: erősíts meg minket kegyelmeddel, hogy e napon semmi bűnre ne hajoljunk, hanem szüntelenül igazságod megtételére irányuljon minden gondolatunk, szavunk és cselekedetünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
P: Mindenható és örökkévaló Isten: igazgasd cselekvéseinket úgy, hogy tetszésedre legyenek, hadd érdemeljük ki ezáltal azt, hogy szeretett Fiadnak, a mi Urunknak Jézus Krisztusnak nevében jó cselekedetekkel bővelkedjünk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!