V. Tegyetek vallást az Úrnak, mert jó!
R. Mert az ő irgalmassága örökkévaló!
Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket, testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre. R. Ámen!
Bűneink elengedését, feloldozását, ✝ és megbocsátását adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Isten! R. Ámen!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Himnusz
1)
Fölkelt a napnak csillaga, /s mi esdve kérjük Istenünk: /veszélytől óvja híveit /mindabban, mit e nap teszünk.
2)
Perlő nyelvünket fogja meg, /viszály botrányát űzze el, /szemünket ő takarja el, /hiú látványtól óvja meg.
3)
Szívünk mélyében tisztaság, /s ne légyen benne dőreség, /a kevély testet törje be /a mértéktartó étkezés.
4)
Így őrizzük fegyelmedet, /míg véget ér e nappalunk, /hogy majd, ha jő az éjszaka, /tisztán zenghessünk glóriát.
5)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vigadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
117. zsoltár (1-7)
1)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
2)
Mondja most Izráel, mert jó, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
3)
Mondja most Áronnak /háza, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
4)
Mondják most, akik az Urat /félik, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
5)
A szorongatásban segítségül hívtam az /Urat, * meghallgatott engem az Úr, és tágasságra /vezetett.
6)
Velem az Úr, azért /nem félek. * Mit árthatna nékem az /ember?
7)
Velem az Úr, az é /segítőm, * és én lenézek ellensége/imre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár (8-14)
8)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint az emberben biza/kodni.
9)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint a fejedelmekben biza/kodni.
10)
Minden pogány népek megkörnyékeztek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
11)
Körülvévén körülvettek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
12)
Körülvettek, mint a méhek, ✝
és fölgerjedtek, mint a tűz a /tövisben, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
13)
Reám rohanván, eltaszítottak engem, hogy /elessem * de az Úr megtartott /engem.
14)
Az Úrban van az én erősségem és dicső/ségem, * és üdvösségemmé lett /nékem.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár (15-22)
15)
A vigasságnak és üdvösségnek /szava * az igazaknak sátra/iban:
16)
Az Úr jobbja erőt cselekedett, ✝
az Úr jobbja felmagasztalt /engem, * az Úr jobbja erőt csele/kedett!
17)
Nem halok meg, hanem /élek, * és hirdetem az Úr cselekede/teit.
18)
Csapásaival igen megfenyített engem /az Úr, * de a halálnak nem adott át /engem.
19)
Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, ✝
bemenvén azokon hálát adok az /Úrnak, * ez az Úr kapuja, az igazak mennek be /rajta!
20)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem * és üdvösségemmé /lettél.
21)
A kő, melyet megvetettek az /építők, * az lett a szegletnek /fejévé.
22)
Az Úrnak /műve ez, * és csodálatos a mi szemeink /előtt.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár (23-29)
23)
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett /nekünk, * örvendezzünk és vigadjunk /rajta!
24)
Ó, Uram, adj nekem segítséget, ✝
ó, Uram, adjál jó sze/rencsét, * áldott, aki jön az Úr ne/vében!
25)
Áldást mondunk rátok az Úr há/zából, * az Isten az Úr, és megvilágosított /minket.
26)
Tartsatok ünnepet lombos /ágakkal * föl, az oltárnak magasla/táig!
27)
Én Istenem vagy te, és hálát adok /néked, * én Istenem vagy te, és magasztallak /téged.
28)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem, * és üdvösségemmé /lettél.
29)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Róm 6)
Krisztus halottaiból föltámadván már meg nem hal, a halál őrajta többé nem uralkodik, ✝ mert hogy meghalt a bűn miatt, egyszer halt meg, * de hogy él már az Istennek él.
Responzórium
Verzikulus
V) A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R) Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: A te szeretetednek szellemét áraszd belénk, Urunk, hogy akiket húsvéti szentségeiddel jóllakattál, azokat tedd atyai gondoskodásod alatt egyetértőkké. Mindenható Úristen, ki e napnak kezdetéhez eljuttattál minket, erősíts meg minket kegyelmeddel, hogy e napon semmi bűnre ne hajoljunk, hanem szünetelenül igazságod megtételére irányuljon minden gondolatunk, szavunk és cselekedetünk. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!