Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
119. zsoltár
1
Az Úrhoz kiáltottam, midőn háborgattak /engem, *
és meghallgatott /engem.
2
Uram, szabadítsd meg lelkemet a hazug /ajkaktól, *
az álnok /nyelvtől!
3
Mi érjen téged, te, /álnok nyelv, *
mi legyen a te /jutalmad?
4
A hatalmasnak éles /nyilai, *
s vele pusztító /tüzek.
5
Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom /ideje, *
a sötétség lakói között /lakozom.
6
Régóta van már számkivetésben az én /lelkem *
azok közt, kik a békét /gyűlölik.
7
Én békességes voltam, midőn /szóltam, *
ok nélkül támadtak /ellenem.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
120. zsoltár
7
Az Úr megőriz téged minden /gonosztól, *
őrizze meg az Úr a te /lelkedet!
6
Nappal a nap nem sérthet /téged, *
sem a hold /éjjel.
5
Az Úr a te őriződ, az Úr neked árnyékos /oltalom *
jobb kezed /fölött.
4
Íme, nem aluszik, és el nem /szunynyad, *
aki Izráelt /őrizi.
3
Ne hagyja meginogni a te /lábadat, *
és ne aludjék, aki téged /őriz!
2
Az Úrtól van az én segít/ségem, *
tőle, ki a mennyet és a földet /alkotá.
1
Szemeimet a hegyekre /emelem: *
honnét jőne segítség /énnékem?
8
Az Úr őrizzen, mikor érkezel, s mikor /távozol, *
mostantól fogva és mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
121. zsoltár
5
Ott állnak az ítéletnek /székei, *
Dávid házának /trónjai.
7
A te erős falaid közt honoljon /békesség, *
és magas tornyaidban legyen mindig /bőség!
4
Oda mennek föl a nemzetségek, ✝
nemzetségei az /Úrnak, *
bizonyságot tesz arról Izráel, hogy az Úr nevét itt kell /áldani.
6
Könyörögjetek békét Jeruzsálemnek, és /mondjátok: *
Szerencsés legyen, ki szeret /téged!
9
Mert a mi Urunk, Istenünk lakóhelye benned /vagyon, *
kívánok minden jót /néked.
8
Atyámfiaiért és barátaim /miatt *
békességet kívánok /néked.
2
Itt állnak immár /lábaink, *
csarnokaidnak küszöbén, ó, Jeru/zsálem.
1
Vigadtam, mikor azt mondották /nékem: *
Fölmegyünk az Úr há/zába.
3
Jeruzsálem mily nagy városnak /épült, *
egybeillik annak minden /része!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Responzórium
Ez az a nap, ✝ melyet az Úr szerzett nekünk, * örvendezzünk, s vigadjunk rajta. Ez az a nap... V. (!) Az Úr jobbja erőt cselekedett, * az Úr jobbja fölmagasztalt engem. * örvendezzünk... Ez az a nap...
Responzórium
Alleluja! Alleluja!... V. (!) Krisztus halottaiból föltámadván már meg nem hal, * a halál többé őrajta nem uralkodik. * Alleluja!... Alleluja!...
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Ámen! Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Isten, ki minket az Úr feltámadásának évenkénti ünneplésével megvidámítasz, engedd meg, kérünk, hogy az ünnep által, melyet itt ez időben megülünk, azokhoz az örömökhöz, melyek örökké tartanak, eljussunk.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!