Bevezetés
Himnusz
1)
Szentlélek, kérünk, szállj közénk, /Atya s Fiúval egyvaló, /sietve jöjj a szíveket /kegyelmesen betölteni.
2)
A nyelv, az érzék, ész, erő /tenéked zengjen vallomást, /szeretet lángját add nekünk, /s áraszd másokra általunk!
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
Miért bántjátok ezt az asszonyt? Mert jó dolgot cselekedett vélem!
119. zsoltár
1)
Az Úrhoz kiáltottam, midőn háborgattak /engem, * és meghallgatott /engem.
7)
Én békességes voltam, midőn /szóltam, * ok nélkül támadtak /ellenem.
6)
Régóta van már számkivetésben az én /lelkem * azok közt, kik a békét /gyűlölik.
5)
Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom /ideje, * a sötétség lakói között /lakozom.
4)
A hatalmasnak éles /nyilai, * s vele pusztító /tüzek.
3)
Mi érjen téged, te, /álnok nyelv, * mi legyen a te /jutalmad?
2)
Uram, szabadítsd meg lelkemet a hazug /ajkaktól, * az álnok /nyelvtől!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
120. zsoltár
4)
Íme, nem aluszik, és el nem /szunynyad, * aki Izráelt /őrizi.
8)
Az Úr őrizzen, mikor érkezel, s mikor /távozol, * mostantól fogva és mindö/rökké.
7)
Az Úr megőriz téged minden /gonosztól, * őrizze meg az Úr a te /lelkedet!
5)
Az Úr a te őriződ, az Úr neked árnyékos /oltalom * jobb kezed /fölött.
1)
Szemeimet a hegyekre /emelem: * honnét jőne segítség /énnékem?
2)
Az Úrtól van az én segít/ségem, * tőle, ki a mennyet és a földet /alkotá.
3)
Ne hagyja meginogni a te /lábadat, * és ne aludjék, aki téged /őriz!
6)
Nappal a nap nem sérthet /téged, * sem a hold /éjjel.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
121. zsoltár
9)
Mert a mi Urunk, Istenünk lakóhelye benned /vagyon, * kívánok minden jót /néked.
8)
Atyámfiaiért és barátaim /miatt * békességet kívánok /néked.
7)
A te erős falaid közt honoljon /békesség, * és magas tornyaidban legyen mindig /bőség!
6)
Könyörögjetek békét Jeruzsálemnek, és /mondjátok: * Szerencsés legyen, ki szeret /téged!
5)
Ott állnak az ítéletnek /székei, * Dávid házának /trónjai.
4)
Oda mennek föl a nemzetségek, ✝
nemzetségei az /Úrnak, * bizonyságot tesz arról Izráel, hogy az Úr nevét itt kell /áldani.
3)
Jeruzsálem mily nagy városnak /épült, * egybeillik annak minden /része!
2)
Itt állnak immár /lábaink, * csarnokaidnak küszöbén, ó, Jeru/zsálem.
1)
Vigadtam, mikor azt mondották /nékem: * Fölmegyünk az Úr há/zába.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jer 11)
Én pedig olyan voltam, mint a szelíd bárány, mely leölésre vitetik, és nem tudtam, hogy milyen terveket szőnek ellenem, mondván: ✝ tegyünk fát az ő kenyerébe, és irtsuk ki őt az élők földjéről, * és neve se említtessék többé.
Kapitulum (Zsid 9)
Testvérek! Ha a bakok és bikák vére, és az üszőnek elhintett hamva a fertőzötteket megszenteli a test megtisztulására, ✝ mennyivel inkább fogja Krisztus vére, ki a Szentlélek által önmagát hozza szeplőtelen áldozatul az Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, * hogy az élő Istennek szolgáljunk!
Kapitulum (Fil 2)
Testvérek! ✝ Krisztus engedelmes volt értünk a halálig, * éspedig a halálig a kereszten.
Responzórium
Ragadd el a kard élétől, ✝ ó, Isten az én lelkemet, * s mi bennem legdrágább, az ebek hatalmából. RAGADD EL... V! Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, * az álnok embertől szabadíts meg engem. S MI BENNEM... RAGADD EL...
Verzikulus
V) És a vadak támadásától engem, megalázottat!
R) Szabadíts meg engem az oroszlán szájától!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Ámen! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Szívünkbe, kérünk, Urunk, öntsd be kegyelmesen malasztodat, hogy míkor bűneinket az önkéntes fenyítéssel zabolázzuk, inkább gyötrődjünk ideigvaló szenvedéssel, semmint az örök büntetésre ítéltessünk.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!