118. zsoltár (73-80;~dox)
73
A te kezed teremtett és formált /engem, *
tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsolata/idat!
74
Akik félnek téged, látnak engem és örven/deznek, *
mert a te igéidben igen /bíztam.
75
Megismertem, Uram, hogy méltányos a te íté/leted, *
és igazságosan aláztál meg /engem.
76
Legyen a te irgalmad vigasztalá/somra *
szolgádnak adott szavad /szerint!
77
Szálljon reám a te könyörületességed, hogy /éljek, *
mert a te törvényedet örömmel /szemlélem!
78
Szégyenüljenek meg a kevélyek, kik álnokul háborgatnak /engem, *
én pedig parancsolataidban gyakorlom /magamat!
79
Forduljanak hozzám, akik téged /félnek, *
és bizonyságaidat megis/merték!
80
Legyen a szívem szeplőtelen a te igazsága/idban, *
hogy meg ne szégye/nüljek!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (81-88;~dox)
81
A te üdvözítésedért emésztődik a /lelkem, *
és a te igédben igen /bízom.
82
Szemeim a te szavadért sóvá/rognak, *
mondván: Mikor vigasztalsz meg /engem?
83
Mert mint a bőr a füstben, olyanná /lettem, *
de a te igazságaidat el nem felej/tettem.
84
Mily számosra méred szolgádnak /napjait, *
mikor ítéled meg üldöző/imet?
85
Mondtak nekem szép szavakat a /hamisak, *
de nem olyan az, mint a te tör/vényed.
86
Minden parancsolatod /igazság, *
igaztalanul üldöznek, segíts meg /engem!
87
Csaknem végeztek velem e /földön, *
de parancsolataidat én mégsem /hagytam el.
88
Irgalmasságod szerint eleveníts meg /engem, *
és majd megőrizem a te szádnak bizonysá/gait!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (89-96;~dox)
89
Mindörökké, ó, /Uram, *
megmarad a te igéd a /menynyben.
90
Nemzedékről nemzedékre a te igaz/ságod, *
megszilárdítottad a földet, és /megmarad.
91
Rendelkezésedhez igazodnak a /napok, *
mert neked szolgálnak /mindenek.
92
Ha törvényed nem lett volna én gyönyörű/ségem, *
megalázottságomban talán már elvesztem /volna.
93
Soha el nem felejtem a te igazsága/idat, *
mert azokban elevenítettél meg /engem.
94
Tiéd vagyok én, szabadíts meg /engem, *
mert a te igazságaidat /keresem!
95
Vártak rám a bűnösök, hogy elvesztenének /engem, *
de én megértettem a te bizonysága/idat.
96
Minden tökéletességnek látom véges /voltát, *
de a te parancsolatod határ/talan.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Responzórium
Átadtak engem az istentelenek kezébe, — a gonoszok közé löktek engem, — és nem kegyelmeztek éltemnek. * Összegyűltek ellenem a hatalmasok, — s óriások gyanánt álltak elibém. Átadtak engem... V. (!!) Fölkeltek a föld királyai, s a fejedelmek egybegyűltek. * Összegyűltek... Átadtak engem...
Verzikulus
V. Elosztották maguk között ruháimat.
R. És köntösömre sorsot vetettek.
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!