Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Himnusz
1)
Ki tartasz minden dolgokat, /erős Isten, nem változó, /de napvilágnak idjét /változásokkal rendező.
2)
Oly fénylő, tiszta estet adj, /melyben az élet nem fogy el, /de szent halál jutalmaként /örök dicsőség vár reánk.
3)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vigadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /ki győztesként a mennybe lépsz, /áldassák véled szüntelen /Atyád, s jóságos Lelked is!
Ámen!
125. zsoltár
4)
Hatalmasan cselekedett az Úr mi/vélünk, * azért viga/dozunk.
8)
Megjővén pedig örvendezéssel /jönnek, * hozván az ő kévé/iket.
6)
Akik könnyhullatással /vetnek, * örvendezéssel /aratnak.
1)
Megfordítván az Úr Sionnak /fogságát, * megvigaszta/lódtunk.
2)
Akkor megtelék a szánk /örömmel, * a nyelvünk ujjon/gással.
3)
Akkor azt mondották a pogányok /között: * Hatalmasan cselekedett az Úr ő/vélük.
7)
Menvén mentek és /sírtak, * míg elvetni vitték a /magokat.
5)
Fordítsd meg, Uram, a mi fogsá/gunkat, * miként a patak vizét a száraz tartományba vissza/téríted!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
126. zsoltár
1)
Ha az Úr nem építi a /házat, * hiába fáradnak, akik azt /építik.
2)
Ha az Úr nem őrzi a /várost, * hiába virrasztanak az /őrizők.
3)
Hiábavaló virradat előtt felkelnetek, ✝
és dolgotok után járni késő /este is, * kenyereteket gondok közt /enni.
4)
Mert kedveltjeinek, még ha alszanak is, ő meg tudja adni, ✝
íme, az Úr ajándéka a /gyermek is, * a méh gyümölcse az ő /áldása.
5)
Miként a nyilak a harcos /kezében, * olyanok a fiak ifjúságuknak ere/jében.
6)
Boldog ember, ki megtölti azokkal /tegezét, * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel a város kapuiban /perbe száll.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
127. zsoltár
5)
Fiaid, mint az olajfa sarjadé/kai * a te asztalod /körül.
8)
És lássad meg fiaidnak /fiait, * békesség legyen Izrá/elen.
7)
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, * és lássad Jeruzsálemnek /javait.
6)
Íme, így áldatik meg az /ember, * aki az Urat /féli.
4)
Feleséged, mint a bőven termő /szőlőtő * házadnak falai /között.
3)
Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /élvezed, * boldog vagy, és jól leszen /sorod.
2)
Boldogok mindazok, akik az Urat /félik, * kik az ő útjain /járnak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Ef 4,10.15)
Aki leszállott, ugyanő az, aki fölment minden egek fölé, hogy beteljesítsen mindent, ✝ és felnőjünk mindenestől Őbenne, * aki a Fő, a Jézus Krisztus.
Responzórium
Verzikulus
V) Éneklünk és zsoltárt zengünk néked, alleluja!
R) Emelkedj fel, Uram, erődben, alleluja!
Könyörögjünk!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy amint hisszük, hogy Egyszülötted, a mi Megváltónk a mai napon a mennybe ment, úgy lelkületünk szerint mi magunk is a mennyekben lakozzunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!