Bevezetés
Himnusz
1)
Oly fénylő, tiszta estet adj, /melyben az élet nem fogy el, /de szent halál jutalmaként /örök dicsőség vár reánk.
2)
Ki tartasz minden dolgokat, /erős Isten, nem változó, /de napvilágnak idjét /változásokkal rendező.
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
125. zsoltár
4)
Hatalmasan cselekedett az Úr mi/vélünk, * azért viga/dozunk.
8)
Megjővén pedig örvendezéssel /jönnek, * hozván az ő kévé/iket.
7)
Menvén mentek és /sírtak, * míg elvetni vitték a /magokat.
6)
Akik könnyhullatással /vetnek, * örvendezéssel /aratnak.
5)
Fordítsd meg, Uram, a mi fogsá/gunkat, * miként a patak vizét a száraz tartományba vissza/téríted!
3)
Akkor azt mondották a pogányok /között: * Hatalmasan cselekedett az Úr ő/vélük.
2)
Akkor megtelék a szánk /örömmel, * a nyelvünk ujjon/gással.
1)
Megfordítván az Úr Sionnak /fogságát, * megvigaszta/lódtunk.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
126. zsoltár
1)
Ha az Úr nem építi a /házat, * hiába fáradnak, akik azt /építik.
2)
Ha az Úr nem őrzi a /várost, * hiába virrasztanak az /őrizők.
3)
Hiábavaló virradat előtt felkelnetek, ✝
és dolgotok után járni késő /este is, * kenyereteket gondok közt /enni.
4)
Mert kedveltjeinek, még ha alszanak is, ő meg tudja adni, ✝
íme, az Úr ajándéka a /gyermek is, * a méh gyümölcse az ő /áldása.
5)
Miként a nyilak a harcos /kezében, * olyanok a fiak ifjúságuknak ere/jében.
6)
Boldog ember, ki megtölti azokkal /tegezét, * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel a város kapuiban /perbe száll.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
127. zsoltár
3)
Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /élvezed, * boldog vagy, és jól leszen /sorod.
8)
És lássad meg fiaidnak /fiait, * békesség legyen Izrá/elen.
7)
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, * és lássad Jeruzsálemnek /javait.
6)
Íme, így áldatik meg az /ember, * aki az Urat /féli.
5)
Fiaid, mint az olajfa sarjadé/kai * a te asztalod /körül.
4)
Feleséged, mint a bőven termő /szőlőtő * házadnak falai /között.
2)
Boldogok mindazok, akik az Urat /félik, * kik az ő útjain /járnak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 53)
Valóban, a mi betegségeinket ő hordozta, és fájdalmainkat ő viselte, és mi őt mintegy leprásnak tartottuk, és Istentől megvertnek és megalázottnak. ✝ Pedig ő a mi gonoszságaink miatt sebesíttetett meg, * és a mi bűneink miatt töretett össze.
Kapitulum (Fil 2)
Jézus nevére hajoljon meg minden térd, az égieké, a földieké, az alvilágiaké, ✝ s minden nyelv vallja meg az Atyaisten dicsőségére, * hogy Jézus Krisztus az Úr!
Responzórium
Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Szívünkbe, kérünk, Urunk, öntsd be kegyelmesen malasztodat, hogy míkor bűneinket az önkéntes fenyítéssel zabolázzuk, inkább gyötrődjünk ideigvaló szenvedéssel, semmint az örök büntetésre ítéltessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!