Bevezetés
Himnusz
1)
Ki tartasz minden dolgokat, /erős Isten, nem változó, /de napvilágnak idjét /változásokkal rendező.
2)
Oly fénylő, tiszta estet adj, /melyben az élet nem fogy el, /de szent halál jutalmaként /örök dicsőség vár reánk.
(Meghajolva:)
Ezt teljesítse az Atya, /s vele egylényű Egy Fia, /aki Veled uralkodik, /ó, Lélek minden századig.
Ámen!
Kértem az én Atyámat, meg ne fogyatkozzék a te hited, Péter.
125. zsoltár
1)
Megfordítván az Úr Sionnak /fogságát, * megvigaszta/lódtunk.
8)
Megjővén pedig örvendezéssel /jönnek, * hozván az ő kévé/iket.
7)
Menvén mentek és /sírtak, * míg elvetni vitték a /magokat.
6)
Akik könnyhullatással /vetnek, * örvendezéssel /aratnak.
5)
Fordítsd meg, Uram, a mi fogsá/gunkat, * miként a patak vizét a száraz tartományba vissza/téríted!
4)
Hatalmasan cselekedett az Úr mi/vélünk, * azért viga/dozunk.
3)
Akkor azt mondották a pogányok /között: * Hatalmasan cselekedett az Úr ő/vélük.
2)
Akkor megtelék a szánk /örömmel, * a nyelvünk ujjon/gással.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
126. zsoltár
1)
Ha az Úr nem építi a /házat, * hiába fáradnak, akik azt /építik.
6)
Boldog ember, ki megtölti azokkal /tegezét, * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel a város kapuiban /perbe száll.
5)
Miként a nyilak a harcos /kezében, * olyanok a fiak ifjúságuknak ere/jében.
4)
Mert kedveltjeinek, még ha alszanak is, ő meg tudja adni, ✝
íme, az Úr ajándéka a /gyermek is, * a méh gyümölcse az ő /áldása.
3)
Hiábavaló virradat előtt felkelnetek, ✝
és dolgotok után járni késő /este is, * kenyereteket gondok közt /enni.
2)
Ha az Úr nem őrzi a /várost, * hiába virrasztanak az /őrizők.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
127. zsoltár
2)
Boldogok mindazok, akik az Urat /félik, * kik az ő útjain /járnak.
3)
Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /élvezed, * boldog vagy, és jól leszen /sorod.
4)
Feleséged, mint a bőven termő /szőlőtő * házadnak falai /között.
5)
Fiaid, mint az olajfa sarjadé/kai * a te asztalod /körül.
6)
Íme, így áldatik meg az /ember, * aki az Urat /féli.
7)
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, * és lássad Jeruzsálemnek /javait.
8)
És lássad meg fiaidnak /fiait, * békesség legyen Izrá/elen.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Fil 2)
Jézus nevére hajoljon meg minden térd, az égieké, a földieké, az alvilágiaké, ✝ s minden nyelv vallja meg az Atyaisten dicsőségére, * hogy Jézus Krisztus az Úr!
Kapitulum (Iz 53)
Valóban, a mi betegségeinket ő hordozta, és fájdalmainkat ő viselte, és mi őt mintegy leprásnak tartottuk, és Istentől megvertnek és megalázottnak. ✝ Pedig ő a mi gonoszságaink miatt sebesíttetett meg, * és a mi bűneink miatt töretett össze.
Responzórium
A hatalmasok ok nélkül üldöztek engem, ✝ de nem fél szívem csak a te igédtől, * örvendezem én a te beszédeden. A HATALMASOK... V! * Mint aki nagy nyereséget talált. ÖRVENDEZEM... A HATALMASOK...
Verzikulus
V) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
R) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Ámen! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Mindenható, örökkévaló Isten, aki megtetted, hogy Megváltónk testet öltsön magára és a kereszthalált vállalja, azért, hogy alázatosságának utánzására az emberi nemnek példát adjon: engedd kegyes jósággal, hogy türelmes szenvedésének tanulságait magunkban megőrízzük, és megérdemeljük, hogy föltámadásában is részesek legyünk.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!