118. zsoltár (17-24;~dox)
17
Tégy jót a te szolgáddal, eleveníts meg /engem, *
és megőrizem a te szava/idat!
18
Vedd le a homályt /szememről, *
hogy meglássam csodálatos dolga/idat!
19
Jövevény vagyok én a /földön, *
a te parancsolataidat ne rejtsd el /tőlem!
20
Vágyva vágyik lelkem a te igazságaid /után *
(!) minden /időben.
21
Megfenyíted a kevé/lyeket, *
átkozottak, akik parancsolataidtól elha/jolnak.
22
Vedd le rólam a szégyent és a /megvetést, *
mert a te bizonyságaidat /keresem!
23
Főemberek ülnek össze bár, és ellenem /szólnak, *
szolgád mégis a te igazságaidban gyakorolja /magát.
24
Mert a te bizonyságaid nekem gyönyörű/ségem, *
és igazságaid az én tanács/adóm.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (25-32;~dox)
25
A földhöz tapadott az én /lelkem, *
eleveníts meg engem a te igéd /szerint!
26
Az én utaimat föltártam előtted, és meghallgattál /engem, *
taníts meg engem igazsága/idra!
27
A te igazságaid útját értesd meg /velem, *
és csodálatos dolgaidban gyakorolni fogom /magam!
28
Elernyedt a lelkem kedvetlensé/gemben, *
erősíts meg engem igéd /szerint!
29
A gonoszság útját távoztasd el /tőlem, *
könyörületedben adj törvényt /nekem!
30
A valóságnak útját válasz/tottam, *
a te ítéleteidet el nem /feledtem.
31
A te bizonyságaidhoz ragaszkodom, /Uram, *
ne hagyj megszégyenülni /engem!
32
A te parancsolataid útján /futok, *
ha kitágítod a /szívemet.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (33-40;~dox)
33
Adj törvényt nekem, Uram, a te igazságaid /útját, *
és megtartom azt /mindenkor!
34
Tégy értelmessé, hogy kutassam a te törvé/nyedet, *
és megőrizzem azt teljes /szívemből!
35
Vezess engem a te parancsolataid /ösvényén, *
mert arra kíván/kozom!
36
Hajtsd az én szívemet a te bizonysága/idhoz, *
és ne engedd hajlani telhetetlen/ségre!
37
Fordítsd el szemeimet, hogy hiábavalóságra ne néz/zenek, *
a te utadon éltess /engem!
38
Állítsd szolgád elé a te /szavadat, *
hogy féljelek /téged!
39
Vedd el gyalázatomat, amelytől /rettegek, *
mert ítéleteid /kedvesek!
40
Íme, kívánkozom a te parancsolataid /után, *
kegyes igazságodban eleveníts meg /engem!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Responzórium
Elment tőlünk a mi Pásztorunk, az élő víz kútfeje, — s midőn átment, a nap elsötétedett. * Most végre foglyul esett, ki fogságba ejté az első embert. — E napon a halálnak börtönkapuit feltöré a mi üdvözítőnk. Elment tőlünk... V. (!!) Leveré az alvilág zárjait, — és legyőzé a Sátán hatalmait. * Most végre... Elment tőlünk...
Verzikulus
V. Békességben aluszom és megnyugszom.
R. Mert, ha magam vagyok is, te megtartasz, Uram, reménységben.
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!