118. zsoltár (121-128;~dox)
121
Jog és igazság szerint csele/kedtem, *
elnyomóimnak ne adj át /engem!
122
Légy kezes a te /szolgádért, *
hogy el ne nyomjanak engem a /kevélyek!
123
Szemeim sóvárognak a te szabadítá/sodért, *
és igazvoltodnak megszólalá/sáért.
124
Cselekedjél szolgáddal a te irgalmasságod /szerint, *
és a te igazságaidra taníts meg /engem!
125
Szolgád vagyok én, adj értelmet /nekem, *
hogy tudjam a te bizonysága/idat!
126
Ideje a cselekvésnek, /Uram, *
kiforgatják a te törvé/nyedet.
127
Azért a te parancsolataidat /szeretem, *
jobban az aranynál, szína/ranynál.
128
Azért mindenben parancsolataidhoz iga/zodom, *
és gyűlölök minden gonosz /utat.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (129-136;~dox)
129
Csodálatosak a te bizonysá/gaid, *
azért megtartja azokat a /lelkem.
130
A te beszédeidnek feltárulása megvilá/gosít, *
és értelmet ád a kicsi/nyeknek.
131
Megnyitom a számat, hogy lélegzetet /vegyek, *
a te parancsolataid után kíván/kozom.
132
Tekints reám, és könyörülj /rajtam *
ítéleted szerint, mely azokat illeti, kik nevedet /szeretik!
133
Lépéseimet igazgasd a te beszéded /szerint, *
és ne uralkodjék rajtam semmi /gonoszság!
134
Ments meg engem az emberek rágalmazá/sától, *
hogy a te parancsolataidat megő/rizzem!
135
Ragyogtasd fel arcodat a te szolgád /fölött, *
és taníts meg engem igazsága/idra!
136
Szememből a könnyek patakként /omlanak, *
mert nem tartják meg a te törvé/nye det.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
118. zsoltár (137-144;~dox)
137
Igaz vagy, /Uram, *
és igaz a te íté/leted.
138
Bizonyságaidat igazságban rendel/ted el, *
és igen nagy /hűségben.
139
A buzgóság emészt el /engem, *
mert ellenségeim elfeledték a te igé/idet.
140
A te szavad tűzben kipróbált /ige, *
és a te szolgád szere/ti azt.
141
Gyermek vagyok még és /megvetett, *
de igazságaidról el nem feled/kezem.
142
A te igazságod örökkévaló /igazság, *
és a te törvényed /valóság.
143
Zaklatás és szomorúság jut ki /részemül, *
a te parancsolataidban van /örömem.
144
Egyenesek a te bizonyságaid /örökké, *
értelmet adj nekem, és /élek!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Responzórium
A templom kárpitja kettéhasadt, — és megremegett az egész föld, — a lator a kereszten kiáltva azt mondotta: * Emlékezzél meg rólam, Uram, — midőn bemész a te országodba. A templom... V. (!!) Bizony, mondom néked, még ma velem leszel a paradicsomban. * Emlékezzél... A templom...
Verzikulus
V. A te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
R. Megváltottál minket, Urunk, igazság Istene.
Tekints le, kérünk, Urunk, házadnak népére, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát az ártóknak kezére adni, s a keresztnek kínzóeszközét magára venni. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!