Verzikulus
V) Sionból ragyog fel az ő ékes szépsége.
R) Az Isten nyilván eljő!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
64. zsoltár
1)
Téged illet, Isten, a dicséret /Sionban, * és neked teljesítik a fogadalmakat Jeruzsá/lemben.
2)
Te meghallgatod az imád/ságot, * minden test hozzád /mégyen.
3)
A mi gonoszságaink elhatalmasodtak /rajtunk, * de te megkegyelmezel bűne/inknek.
4)
Boldog, akit kiválasztottál, és magadhoz /fogadtál, * a te csarnokaidban /lakik.
5)
Betöltesz házad java/ival * és templomodnak szentségével./gével.
6)
Igazságodban csodálatos módon meghallgatsz minket, üdvösségadó /Istenünk, * te, reménysége a föld minden határának és a messzi tenge/reknek.
7)
Ki hatalmaddal hegyeket /alkottál, * felövezvén magadat erős/séggel.
8)
Ki lecsöndesíted a tenger áradását, az ő habjai /zúgását, * a népek hábor/gását.
9)
Megrettennek a te jeleidtől, kik e széles földön /laknak, * és megörvendezteted napkeletet és napnyu/gatot.
10)
Meglátogattad a földet, és megrészegí/tetted, * sokszorosan meggazdagí/tottad.
11)
Isten folyója telve vizekkel, ✝
eleséget készítesz minde/neknek, * így rendezted el a /földet.
12)
Barázdáiba vizet vezetsz, és rögeit elsi/mítod, * záporesőkkel meglágyítod azt, és megáldod a sarjadó /vetést.
13)
Kegyességeddel megkoronázod az /esztendőt, * és lábad nyomában bőség /fakad.
14)
Rétek virulnak a siva/tagban, * és vigasságba öltöznek a /dombok.
15)
Megtelnek a mezők juhokkal, ✝
a völgyek bővelkednek gabo/nával, * ujjonganak és himnuszt énekelnek /mindenek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ann. zsoltár
1)
Örvendezik immár az én szívem az /Úrban, * és fejem felmagasztaltatott az én Iste/nemben.
2)
Megnyílott a szám ellenségeimmel /szemben, * mert vigadozom a te szabadítá/sodon.
3)
Nincs olyan szent, mint az Úr, ✝
senki terajtad /kívül, * nincs olyan erős, mint a mi /Istenünk.
4)
Ne szaporítsátok a kevély szavakat dicse/kedvén, * távozzék a régi beszéd szája/tokból!
5)
Mert az Úr a mindentudó /Isten, * nyilvánvalók előtte szándéka/itok.
6)
Az erősek íja legyő/zetett, * és erőbe öltöztek a /gyengék.
7)
Kik azelőtt bővelkedtek, a kenyérért szolgaságra adják /magukat, * és akik éheztek, most /jóllaknak.
8)
Sok gyermeke születik a magtalan /asszonynak, * és meddővé lesz az, kinek sok fi/a volt.
9)
Az Úr megöl, és élet/re kelt, * levisz az alvilágba, és visszahoz /onnét.
10)
Az Úr szegénnyé tesz, és meggaz/dagít, * megaláz, és /fölemel.
11)
Fölemeli a földről az elnyo/mottat, * és a sárból kiragadja a /szegényt,
12)
Hogy a fejedelmek közt kapjon /helyet, * és elfoglalja a dicsőség /trónusát.
13)
Mert az Úré a földnek oszlo/pai, * és ő helyezte rájuk a földkerek/séget.
14)
Szentjeinek lépteit megóvja, ✝
az istentelenek pedig elnémulnak a sötét/ségben, * mert nem a maga erejéből erős az /ember.
15)
Rettegik majd az Urat az ő ellensé/gei, * ha mennydörögni fog fölöttük az /egekben.
16)
Akkor megítéli az Úr a föld határait, ✝
és uralmat ad kirá/lyának, * felmagasztalja az ő felkentjének /fejét.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Róm 13)
Testvérek! Tudjátok, itt az óra, hogy az álomból felkeljünk. Mert most közelebb van a mi üdvösségünk, mint amikor hívőkké lettünk. ✝ Az éjszaka elmúlt, * a nappal pedig elközelgett.
Himnusz
1)
Hív minket most egy tiszta Szó, /szívek homályán átható: /hagyjátok el már álmotok, /az égből Krisztus ránk ragyog.
2)
Te kábult elme, ébredezz, /te bűntől sebzett, éledezz, /új napnak fénye tündököl, /fusson az árny e fény elől!
3)
Az égi Bárány, íme, jő, /a bűneinket elvevő, /azért most, hívek, jöjjetek, /bocsánatáért esdjetek.
4)
Hogy majd ha újra itt az Úr, /s a földre félelem borul, /ne légyen akkor büntetőnk, /de őrizőnk és jótevőnk,.
(Meghajolva:)
Dicséret, áldás illeti /Istent: Atyát és egy Fiút, /s a Lelket is ki vígaszunk, /örökké zengje himnuszunk.
Ámen!
Verzikulus
V) A Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek el az Úrnak útját!
R) Egyenessé tegyétek Istenünk ösvényeit!
Benedictus
Sionból jön a Törvény, s az Úr Igéje Jeruzsálemből.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Serkentsd fel a te hatalmadat, kérünk, Urunk, és jöjj el, hogy a bűnök ránk leselkedő veszedelmei közül oltalmázásod kiragadjon, szabadításod pedig üdvözítsen minket. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!