Verzikulus
V) Sionból ragyog fel az ő ékes szépsége.
R) Az Isten nyilván eljő!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
42. zsoltár
1)
Ítélj meg engem, Isten, ✝
és válaszd el ügyemet a szentségtelen /néptől, * a hamis és álnok embertől ments meg /engem!
2)
Mert te vagy, Isten, az én menedékem. ✝
Miért vetettél el /engem, * miért kell szomorúan járnom, míg ellenség sanyargat /engem?
3)
Bocsásd ki világosságodat és igazsá/godat, * azok vezessenek, és vigyenek el engem a te szent hegyedre és hajlé/kodba!
4)
És bemegyek az Isten oltárához, ✝
Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el /engem, * hálát éneklek neked citerával, Isten, én /Istenem.
5)
Miért vagy szomorú, én /lelkem, * miért háborogsz /bennem?
6)
Bízzál Istenben, mert még hálát adsz /néki, * ő az én orcám szabadítója és én /Istenem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ezekiás. zsoltár
1)
Mondám: Az én életemnek közepén kell /elmennem * az alvilág kapu/ihoz.
2)
Megfosztatván éveim maradé/kától, * mondám: Nem látom többé az Úr Istent az élők /földjén.
3)
Nem látok többé /embert * a földnek lakói /között.
4)
Eltűnik nemzet/ségem, * és fölszedetik előlem, mint a pásztorok /sátora.
5)
Életem elmetszve, mintha elvágta volna a takács, ✝
alighogy szőni kezdett, máris elvágott /engem, * reggelről estére végzesz /velem.
6)
Reggelig reménykedtem, ✝
de, mint az oroszlán, összetörte minden /csontomat, * reggelről estére végzesz /velem.
7)
Mint a fecskefiók, úgy ki/áltok, * sóhajtok, mint a /galamb.
8)
Elapadtak az én /szemeim * várakozva nézvén a magas/ságba.
9)
Uram, erőszakot szenvedek, felelj /értem! * Mit mondhatnék, avagy mit felel majd nékem, hiszen mindezt ő maga csele/kedte?
10)
Átgondolom előtted minden eszten/dőmet * az én lelkemnek keserű/ségében.
11)
Uram, ha így kell élnem, és ilyenekben van lelkem élete, ✝
fenyíts meg engem, de adj életet /nékem, * így válik majd javamra legkeservesebb keserű/ségem!
12)
Te pedig megszabadítottad az én lelkemet, hogy el ne /veszszen, * hátad mögé vetetted minden /bűnömet.
13)
Mert nem az alvilág tesz rólad vallást, ✝
és nem a halál dicsőít meg /téged, * nem azok várnak hűségedre, akik a sírba /szállnak.
14)
Az élő, az élő tesz rólad vallást, ✝
miképpen én is e /napon, * az atya hirdeti fiainak hűsé/gedet.
15)
Uram, ments meg engem, ✝
és zsoltárainkat zengjük majd életünk minden /napján * az Úrnak /házában!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (1Kor 4)
Testvérek! Úgy tekintsenek minket az emberk mint Krisztus szolgáit és az Isten misztériumainak sáfárait. ✝ A sáfártól pedig azt kérik számon, * hogy hűségesnek találtassék.
Himnusz
1)
Hív minket most egy tiszta Szó, /szívek homályán átható: /hagyjátok el már álmotok, /az égből Krisztus ránk ragyog.
2)
Te kábult elme, ébredezz, /te bűntől sebzett, éledezz, /új napnak fénye tündököl, /fusson az árny e fény elől!
3)
Az égi Bárány, íme, jő, /a bűneinket elvevő, /azért most, hívek, jöjjetek, /bocsánatáért esdjetek.
4)
Hogy majd ha újra itt az Úr, /s a földre félelem borul, /ne légyen akkor büntetőnk, /de őrizőnk és jótevőnk,.
(Meghajolva:)
Dicséret, áldás illeti /Istent: Atyát és egy Fiút, /s a Lelket is ki vígaszunk, /örökké zengje himnuszunk.
Ámen!
Verzikulus
V) A Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek el az Úrnak útját!
R) Egyenessé tegyétek Istenünk ösvényeit!
Benedictus
Indulj, indulj, vedd fel erősségedet, Urunk hatalmas karja!
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Vedd füledbe könyörgésünket, Urunk, és látogatásod kegyelmével világosítsd meg lelkünknek sötétségét. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!