Verzikulus
V) Megvidámítottál engem, Uram, tetteiddel.
R) Kezed művein örvendezek.
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
91. zsoltár
1)
Jó dolog az Urat /dicsérni, * és éneket mondani a te nevednek, ó, /Fölséges
2)
Hirdetni reggel irgalmassá/godat * és hűségedet /éjszaka,
3)
A tízhúrú lanttal és orgo/nával, * énekkel és cite/rával.
4)
Mert megvidámítottál engem, Uram, tette/iddel, * és kezed művein örven/dezem.
5)
Mily nagyok, Uram, a te cselekede/teid, * mélységesek a te gondola/taid!
6)
Az ostoba ember nem veszi /eszébe, * és a bolond nem érti /ezeket.
7)
Felnövekednek a bűnösök, mint /a fű, * virágzanak mind, akik gonoszat csele/kednek.
8)
De vesztükre lesz ez mindö/rökre, * te pedig, Uram, fölséges vagy /örökké.
9)
Mert íme, Uram, a te ellenségeid, ✝
mert íme, a te ellenségeid /elvesznek, * szétszóratnak mind, akik gonoszat csele/kednek.
10)
És fölmagasztalod az én /fejemet, * elárasztasz illatos /olajjal.
11)
És lenéznek szemeim ellensége/imre, * s a gonoszul reám támadók vesztéről hallani fog a /fülem.
12)
Az igaz, mint a pálmafa, /virágzik, * nagyra nő, mint a Libanon /cédrusa.
13)
Az Úr házában vannak ők elültetve,/tetve, * a mi Istenünk házának csarnokaiban virá/goznak.
14)
Még öregségükben is gyümöl/csöznek, * bő termést hoznak, és szépen /virulnak.
15)
Hogy hirdessék, hogy igaz az Úr, az én mene/dékem, * és igaztalanság nincsen /őbenne.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Móz2. zsoltár
1)
Halljátok, egek, amit /szólok, * hallja a föld az én szám i/géit!
2)
Hulljon, mint sűrű eső, az én taní/tásom, * szálljon le, mint a harmat, az én /szavam.
3)
Mint a záporeső a füvön és mint az esőcsöppek a /pázsiton, * mert az Úr nevét /hirdetem!
4)
Adjatok tiszteletet a mi Iste/nünknek, * az Isten tettei tökéletesek, és minden utai /igazak!
5)
Hűséges az Isten, és semmi hamisság nincsen /őbenne, * igaz ő, és töké/letes.
6)
Mégis vétkezett ellene ez a nép, ✝
és gyalázata miatt nem fia /többé * e gonosz és elfordult /nemzedék.
7)
Ezzel fizetsz-e az /Úrnak, * balga és eszte/len nép?
8)
Nemde-nem ő a te /Atyád, * ki magáévá tett, ki alkotott és teremtett /téged?
9)
Emlékezzél meg a régi /napokról, * gondolj át minden nemze/déket!
10)
Kérdezd meg atyádat, és elbeszéli /néked, * kérdezd a véneket, és elmondják /ne ked:
11)
Amikor elosztá a nemzeteket a /Fölséges, * amikor elválasztá Ádám /fiait,
12)
kiszabta a népek hatá/rait * Izráel fiainak száma /szerint,
13)
az Úr osztályrésze lett az ő /népe, * Jákob az ő kimért örök/sége,
14)
és megtalálta őt a puszta /földön, * a borzalom és kietlen pusztaság /helyén,
15)
felkarolta őt, és /oktatá, * s mint a szeme fényét, /őrizé,
16)
mint a sas, mely repülésre készteti /fiait, * és fölöttük /röpdös,
17)
kiterjesztette szárnyait és fölvet/te őt, * és tulajdon vállán /hordozá.
18)
Az Úr volt egyedül az ő /vezére, * idegen isten nem állt /mellette.
19)
S termékeny földre helyez/te őt, * hogy enné a mezők gyümöl/cseit,
20)
mézet szopjon a kőszik/lából, * olajat a kemény /kőből,
21)
egye a tehenek vaját s a juhoknak /tejét, * bárányoknak és kosoknak /javát,
22)
barmok húsát és búza /velejét, * s igya a szőlőnek színtiszta /vérét.
23)
De meghízott a kedvenc, és /kirúgott, * meghízott, kövér lett, és /eltelt,
24)
elhagyta az Istent, alko/tóját, * eltávozott az Istentől, szabadító/jától,
25)
idegen istenekkel őt inge/relték, * utálatosságokkal haragra indí/tották,
26)
ördögnek áldoztak, nem Is/tennek, * isteneknek, kiket azelőtt nem is/mertek,
27)
újaknak, nemrég jöt/teknek, * kiket atyáik nem tisz/teltek.
28)
Az Istent, aki téged szült, /elhagytad, * és elfelejtkeztél teremtő /Uradról.
29)
Látta az Úr, és haragra /gerjedt, * mert felingerelték őt fiai és /leányai.
30)
És mondá: Elrejtem orcámat /e lőlük, * hadd látom, mi lesz majd a /végük!
31)
Mert elfordult nemze/dék ez, * hűtlenné vált /gyermekek.
32)
Ők engem azzal ingereltek, ami /nem isten, * és haragra indítottak hiúsága/ikkal,
33)
én is ingerlem majd őket néppel, mely /nem nép, * és ostoba nemzettel bosszantom /őket.
34)
Tűz lobban fel az én hara/gomban, * és égni fog az alvilág /mélyéig.
35)
Megsemmisíti a földet termésével /együtt, * és a hegyek alapjait /fölégeti.
36)
Elhalmozom őket /bajokkal, * és elfogyasztom rajtuk nyila/imat.
37)
Éhség emészti meg /őket, * és madarak falják fel őket szörnyű hara/pással.
38)
Rájuk küldöm a vadállatok /fogát, * a porban csúszó állatok és kígyók /dühét.
39)
Kívül a fegyver pusztítja őket, és belül a /rettegés, * az ifjút és szüzet, a csecsemőt és /aggot.
40)
És azt mondom: /Hol vannak? * Emlékezetüket is megszüntetem az emberek /között.
41)
De mégis elállok /ettől, * hogy ne bosszantsanak ellenségei, és ne kevélykedjenek az ő elle/nei.
42)
Ne mondhassák: A mi kezünk és /nem az Úr, * aki mindezt csele/kedte!
43)
Ó, tanácstalan nemzet, okosság nélkül, /való, * bár bölcs lennél, és megértenéd, és megfontolnád /végüket!
44)
Hogy is kergethetne meg egy ember /ezret, * hogyan futamít meg kettő /tízezret?
45)
Nem azért-e, mert Istenük eladta /őket, * az Úr pedig kiszolgáltatta /őket?
46)
Mert nem olyan a mi Istenünk, mint amazok iste/ne i, * és ellenségeink majd önmaguk bíráivá /lesznek.
47)
Mert szőlőjük Szodoma szőlőjéből /való, * és Gomorra dűlői /mellől.
48)
Az ő szőlőjük mérgezett /szőlők, * és keserűek gerezd/jeik.
49)
Sárkányok epéje az ő /boruk, * és áspisok gyógyíthatatlan /mérge.
50)
Mindez el van végezve /nálam, * és lepecsételve háza/imban.
51)
Enyém a bosszúállás, én idejében megfi/zetek, * és meginognak a /lábaik.
52)
Közel van a veszedelem /napja, * az idők sietnek megje/lenni.
53)
Akkor az Úr igazságot tesz /népének, * megkönyörül az ő /szolgáin.
54)
Mikor látja, hogy elerőtlenült a kezük, ✝
és rejtett erejük is /elfogyott, * elenyészett, amit tarto/gattak.
55)
És azt mondja majd: Hol vannak az ő iste/neik, * akikben biza/kodtak?
56)
Kiknek áldozataiból ették a /javát, * és italáldozataiknak borát /itták?
57)
Keljenek fel hát azok, és segítsenek /titeket, * és szükségetekben ők oltalmazzanak /titeket!
58)
Lássátok, hogy én vagyok /egyedül, * és nincsen más isten rajtam /kívül!
59)
Én ölök, és én éltetek, ✝
sebesítek, és /gyógyítok, * és nincs, aki kezemből kiszabadít/hasson.
60)
Fölemelem az égre /kezemet, * és mondom: Élek én /örökké.
61)
Ha megélesítem kardomat, mint a /villámot, * és kezem megragadja az igaz/ságot.
62)
Bosszút állok ellensége/imen, * és azoknak, kik engem gyűlölnek, megfi/zetek.
63)
Megrészegítem nyilaimat a /vérükkel, * és kardomat húsukkal /eltetem.
64)
A megölteknek és foglyoknak /vérével, * az ellenség vezéreinek /fejével.
65)
Dicsérjétek, nemzetségek, az Úr /népét, * mert ő megtorolja szolgáinak /vérét!
66)
És ellenségeiken /boszszút áll, * és kegyelmes lesz az ő népe föld/jéhez.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Gal 3,27.28)
<em>Január:</em> Akik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztust öltöttétek magatokra. ✝ Azért mindnyájan egyek vagyunk * Krisztus Jézusban!
Kapitulum (Zsid 10,36.38)
<em>Február:</em> Testvérek: Ne veszítsétek el bizodalmatokat, ✝ melyre vár a nagy jutalom, * mert az igaz a hitből él.
Kapitulum (1Pét 5,6–7)
<em>Június-Július:</em> Alázzátok meg magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatásnak idején. ✝ Minden aggodalmatokat őreá vessétek, * mert neki gondja van rátok.
Kapitulum (Péld 8,17)
<em>Augusztus:</em> Én, a Bölcsesség, szeretem azokat, kik szeretnek engem, ✝ és akik virradatkor keresnek, * meg is találnak.
Kapitulum (Ef 4,32)
<em>Szeptember:</em> Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, ✝ megbocsátván egymásnak, * amit az Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Kapitulum (Ef 4,25)
<em>Október:</em> Elhagyván a hazugságot, ✝ ki-ki szóljon igazat felebarátjával, * mert egymásnak tagjai vagyunk.
Kapitulum (Ezek 11)
<em>November:</em> Azon a napon: javára leszek, úgymond az Úr, javára leszek az egeknek, és azok javára lesznek a földnek, és a föld javára lesz a gabonának, a bornak és az olajnak, és ezek javára lesznek Izraelnek. ✝ És azt mondom a Nem-Népnek: én népem vagy te, * és ő azt mondja nekem: én Istenem vagy te.
Kapitulum (1Kor 16,13–14)
Testvérek! Virraszatok és imádkozzatok, legyetek állhatatosak a hitben, ✝ cselekedjetek férfiasan, erősödjetek meg az Úrban, * és minden dolgotokat szeretetben cselekedjétek!
Himnusz
2)
A rémlátás is eltűnik, /szűnik a szörnyű félelem, /mit bűnök éje ránk hozott, /a kísértés most elcsitul.
3)
Ha jő a végső virradat, /mit esdekelve vár szívünk, /borítsa fényár, napvilág, /s vígan szólhasson énekünk!
(Meghajolva:)
Dicsérjük Istent, az Atyát, /és Egyszülöttjét, szent Fiát, /és Lelkét, a Vigasztalót /most és örökké, szüntelen.
Ámen!
Verzikulus
V) Már kora reggel rólad gondolkodom, Uram.
R) Mert Te lettél az én segítőm.
Benedictus
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Az üdvösség tiszta ismeretét engedd nekünk, Urunk, hogy félelem nélkül, ellenségeink kezéből kiszabadulván, életünk minden napján hűségesen szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!