Verzikulus
V) Bocsásd ki, Uram, világosságodat!
R) Az vezessen el engem a te hajlékodba!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
42. zsoltár
1)
Ítélj meg engem, Isten, ✝
és válaszd el ügyemet a szentségtelen /néptől, * a hamis és álnok embertől ments meg /engem!
2)
Mert te vagy, Isten, az én menedékem. ✝
Miért vetettél el /engem, * miért kell szomorúan járnom, míg ellenség sanyargat /engem?
3)
Bocsásd ki világosságodat és igazsá/godat, * azok vezessenek, és vigyenek el engem a te szent hegyedre és hajlé/kodba!
4)
És bemegyek az Isten oltárához, ✝
Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el /engem, * hálát éneklek neked citerával, Isten, én /Istenem.
5)
Miért vagy szomorú, én /lelkem, * miért háborogsz /bennem?
6)
Bízzál Istenben, mert még hálát adsz /néki, * ő az én orcám szabadítója és én /Istenem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ezekiás. zsoltár
1)
Mondám: Az én életemnek közepén kell /elmennem * az alvilág kapu/ihoz.
2)
Megfosztatván éveim maradé/kától, * mondám: Nem látom többé az Úr Istent az élők /földjén.
3)
Nem látok többé /embert * a földnek lakói /között.
4)
Eltűnik nemzet/ségem, * és fölszedetik előlem, mint a pásztorok /sátora.
5)
Életem elmetszve, mintha elvágta volna a takács, ✝
alighogy szőni kezdett, máris elvágott /engem, * reggelről estére végzesz /velem.
6)
Reggelig reménykedtem, ✝
de, mint az oroszlán, összetörte minden /csontomat, * reggelről estére végzesz /velem.
7)
Mint a fecskefiók, úgy ki/áltok, * sóhajtok, mint a /galamb.
8)
Elapadtak az én /szemeim * várakozva nézvén a magas/ságba.
9)
Uram, erőszakot szenvedek, felelj /értem! * Mit mondhatnék, avagy mit felel majd nékem, hiszen mindezt ő maga csele/kedte?
10)
Átgondolom előtted minden eszten/dőmet * az én lelkemnek keserű/ségében.
11)
Uram, ha így kell élnem, és ilyenekben van lelkem élete, ✝
fenyíts meg engem, de adj életet /nékem, * így válik majd javamra legkeservesebb keserű/ségem!
12)
Te pedig megszabadítottad az én lelkemet, hogy el ne /veszszen, * hátad mögé vetetted minden /bűnömet.
13)
Mert nem az alvilág tesz rólad vallást, ✝
és nem a halál dicsőít meg /téged, * nem azok várnak hűségedre, akik a sírba /szállnak.
14)
Az élő, az élő tesz rólad vallást, ✝
miképpen én is e /napon, * az atya hirdeti fiainak hűsé/gedet.
15)
Uram, ments meg engem, ✝
és zsoltárainkat zengjük majd életünk minden /napján * az Úrnak /házában!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Gal 3,27.28)
<em>Január:</em> Akik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztust öltöttétek magatokra. ✝ Azért mindnyájan egyek vagyunk * Krisztus Jézusban!
Kapitulum (Zsid 10,36.38)
<em>Február:</em> Testvérek: Ne veszítsétek el bizodalmatokat, ✝ melyre vár a nagy jutalom, * mert az igaz a hitből él.
Kapitulum (1Pét 5,6–7)
<em>Június-Július:</em> Alázzátok meg magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatásnak idején. ✝ Minden aggodalmatokat őreá vessétek, * mert neki gondja van rátok.
Kapitulum (Péld 8,17)
<em>Augusztus:</em> Én, a Bölcsesség, szeretem azokat, kik szeretnek engem, ✝ és akik virradatkor keresnek, * meg is találnak.
Kapitulum (Ef 4,32)
<em>Szeptember:</em> Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, ✝ megbocsátván egymásnak, * amit az Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Kapitulum (Ef 4,25)
<em>Október:</em> Elhagyván a hazugságot, ✝ ki-ki szóljon igazat felebarátjával, * mert egymásnak tagjai vagyunk.
Kapitulum (Ezek 11)
<em>November:</em> Azon a napon: javára leszek, úgymond az Úr, javára leszek az egeknek, és azok javára lesznek a földnek, és a föld javára lesz a gabonának, a bornak és az olajnak, és ezek javára lesznek Izraelnek. ✝ És azt mondom a Nem-Népnek: én népem vagy te, * és ő azt mondja nekem: én Istenem vagy te.
Kapitulum (1Kor 16,13–14)
Testvérek! Virraszatok és imádkozzatok, legyetek állhatatosak a hitben, ✝ cselekedjetek férfiasan, erősödjetek meg az Úrban, * és minden dolgotokat szeretetben cselekedjétek!
Himnusz
2)
"Vigyétek —szól— az ágyakat, /léhaság beteg álmait! /Tisztán, igazként, józanul /várjatok, már közel vagyok!"
3)
Jézust szólítsa énekünk, /sírva, könyörgőn, józanul, /imádságunk, ha rá figyel, /nem szunnyad el a tiszta szív.
4)
Álmunkat űzd el, Krisztusunk, /rontsd szét az éjenk láncait, /bocsásd meg régi bűneink, /s új fényességet adj nekünk!
(Meghajolva:)
Dicsérjük Istent, az Atyát, /és Egyszülöttjét, szent Fiát, /és Lelkét, a Vigasztalót /most és örökké, szüntelen.
Ámen!
Verzikulus
V) Már kora reggel rólad gondolkodom, Uram.
R) Mert Te lettél az én segítőm.
Benedictus
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Bocsásd ki, Urunk, szívünkbe világosságod ragyogását: hogy szüntelenül parancsolataid útján járva, soha ne fenyegessen minket semmi tévelygés. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!