Verzikulus
V) Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R) Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Örvendeztek a tanítványok, alleluja, hogy látják az Urat, alleluja!
92. zsoltár
1)
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, * hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2)
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, * szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3)
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, * fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4)
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál * hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5)
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, * a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
91. zsoltár
1)
Jó dolog az Urat /dicsérni, * és éneket mondani a te nevednek, ó, /Fölséges
2)
Hirdetni reggel irgalmassá/godat * és hűségedet /éjszaka,
3)
A tízhúrú lanttal és orgo/nával, * énekkel és cite/rával.
4)
Mert megvidámítottál engem, Uram, tette/iddel, * és kezed művein örven/dezem.
5)
Mily nagyok, Uram, a te cselekede/teid, * mélységesek a te gondola/taid!
6)
Az ostoba ember nem veszi /eszébe, * és a bolond nem érti /ezeket.
7)
Felnövekednek a bűnösök, mint /a fű, * virágzanak mind, akik gonoszat csele/kednek.
8)
De vesztükre lesz ez mindö/rökre, * te pedig, Uram, fölséges vagy /örökké.
9)
Mert íme, Uram, a te ellenségeid, ✝
mert íme, a te ellenségeid /elvesznek, * szétszóratnak mind, akik gonoszat csele/kednek.
10)
És fölmagasztalod az én /fejemet, * elárasztasz illatos /olajjal.
11)
És lenéznek szemeim ellensége/imre, * s a gonoszul reám támadók vesztéről hallani fog a /fülem.
12)
Az igaz, mint a pálmafa, /virágzik, * nagyra nő, mint a Libanon /cédrusa.
13)
Az Úr házában vannak ők elültetve,/tetve, * a mi Istenünk házának csarnokaiban virá/goznak.
14)
Még öregségükben is gyümöl/csöznek, * bő termést hoznak, és szépen /virulnak.
15)
Hogy hirdessék, hogy igaz az Úr, az én mene/dékem, * és igaztalanság nincsen /őbenne.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Móz2. zsoltár
1)
Halljátok, egek, amit /szólok, * hallja a föld az én szám i/géit!
2)
Hulljon, mint sűrű eső, az én taní/tásom, * szálljon le, mint a harmat, az én /szavam.
3)
Mint a záporeső a füvön és mint az esőcsöppek a /pázsiton, * mert az Úr nevét /hirdetem!
4)
Adjatok tiszteletet a mi Iste/nünknek, * az Isten tettei tökéletesek, és minden utai /igazak!
5)
Hűséges az Isten, és semmi hamisság nincsen /őbenne, * igaz ő, és töké/letes.
6)
Mégis vétkezett ellene ez a nép, ✝
és gyalázata miatt nem fia /többé * e gonosz és elfordult /nemzedék.
7)
Ezzel fizetsz-e az /Úrnak, * balga és eszte/len nép?
8)
Nemde-nem ő a te /Atyád, * ki magáévá tett, ki alkotott és teremtett /téged?
9)
Emlékezzél meg a régi /napokról, * gondolj át minden nemze/déket!
10)
Kérdezd meg atyádat, és elbeszéli /néked, * kérdezd a véneket, és elmondják /ne ked:
11)
Amikor elosztá a nemzeteket a /Fölséges, * amikor elválasztá Ádám /fiait,
12)
kiszabta a népek hatá/rait * Izráel fiainak száma /szerint,
13)
az Úr osztályrésze lett az ő /népe, * Jákob az ő kimért örök/sége,
14)
és megtalálta őt a puszta /földön, * a borzalom és kietlen pusztaság /helyén,
15)
felkarolta őt, és /oktatá, * s mint a szeme fényét, /őrizé,
16)
mint a sas, mely repülésre készteti /fiait, * és fölöttük /röpdös,
17)
kiterjesztette szárnyait és fölvet/te őt, * és tulajdon vállán /hordozá.
18)
Az Úr volt egyedül az ő /vezére, * idegen isten nem állt /mellette.
19)
S termékeny földre helyez/te őt, * hogy enné a mezők gyümöl/cseit,
20)
mézet szopjon a kőszik/lából, * olajat a kemény /kőből,
21)
egye a tehenek vaját s a juhoknak /tejét, * bárányoknak és kosoknak /javát,
22)
barmok húsát és búza /velejét, * s igya a szőlőnek színtiszta /vérét.
23)
De meghízott a kedvenc, és /kirúgott, * meghízott, kövér lett, és /eltelt,
24)
elhagyta az Istent, alko/tóját, * eltávozott az Istentől, szabadító/jától,
25)
idegen istenekkel őt inge/relték, * utálatosságokkal haragra indí/tották,
26)
ördögnek áldoztak, nem Is/tennek, * isteneknek, kiket azelőtt nem is/mertek,
27)
újaknak, nemrég jöt/teknek, * kiket atyáik nem tisz/teltek.
28)
Az Istent, aki téged szült, /elhagytad, * és elfelejtkeztél teremtő /Uradról.
29)
Látta az Úr, és haragra /gerjedt, * mert felingerelték őt fiai és /leányai.
30)
És mondá: Elrejtem orcámat /e lőlük, * hadd látom, mi lesz majd a /végük!
31)
Mert elfordult nemze/dék ez, * hűtlenné vált /gyermekek.
32)
Ők engem azzal ingereltek, ami /nem isten, * és haragra indítottak hiúsága/ikkal,
33)
én is ingerlem majd őket néppel, mely /nem nép, * és ostoba nemzettel bosszantom /őket.
34)
Tűz lobban fel az én hara/gomban, * és égni fog az alvilág /mélyéig.
35)
Megsemmisíti a földet termésével /együtt, * és a hegyek alapjait /fölégeti.
36)
Elhalmozom őket /bajokkal, * és elfogyasztom rajtuk nyila/imat.
37)
Éhség emészti meg /őket, * és madarak falják fel őket szörnyű hara/pással.
38)
Rájuk küldöm a vadállatok /fogát, * a porban csúszó állatok és kígyók /dühét.
39)
Kívül a fegyver pusztítja őket, és belül a /rettegés, * az ifjút és szüzet, a csecsemőt és /aggot.
40)
És azt mondom: /Hol vannak? * Emlékezetüket is megszüntetem az emberek /között.
41)
De mégis elállok /ettől, * hogy ne bosszantsanak ellenségei, és ne kevélykedjenek az ő elle/nei.
42)
Ne mondhassák: A mi kezünk és /nem az Úr, * aki mindezt csele/kedte!
43)
Ó, tanácstalan nemzet, okosság nélkül, /való, * bár bölcs lennél, és megértenéd, és megfontolnád /végüket!
44)
Hogy is kergethetne meg egy ember /ezret, * hogyan futamít meg kettő /tízezret?
45)
Nem azért-e, mert Istenük eladta /őket, * az Úr pedig kiszolgáltatta /őket?
46)
Mert nem olyan a mi Istenünk, mint amazok iste/ne i, * és ellenségeink majd önmaguk bíráivá /lesznek.
47)
Mert szőlőjük Szodoma szőlőjéből /való, * és Gomorra dűlői /mellől.
48)
Az ő szőlőjük mérgezett /szőlők, * és keserűek gerezd/jeik.
49)
Sárkányok epéje az ő /boruk, * és áspisok gyógyíthatatlan /mérge.
50)
Mindez el van végezve /nálam, * és lepecsételve háza/imban.
51)
Enyém a bosszúállás, én idejében megfi/zetek, * és meginognak a /lábaik.
52)
Közel van a veszedelem /napja, * az idők sietnek megje/lenni.
53)
Akkor az Úr igazságot tesz /népének, * megkönyörül az ő /szolgáin.
54)
Mikor látja, hogy elerőtlenült a kezük, ✝
és rejtett erejük is /elfogyott, * elenyészett, amit tarto/gattak.
55)
És azt mondja majd: Hol vannak az ő iste/neik, * akikben biza/kodtak?
56)
Kiknek áldozataiból ették a /javát, * és italáldozataiknak borát /itták?
57)
Keljenek fel hát azok, és segítsenek /titeket, * és szükségetekben ők oltalmazzanak /titeket!
58)
Lássátok, hogy én vagyok /egyedül, * és nincsen más isten rajtam /kívül!
59)
Én ölök, és én éltetek, ✝
sebesítek, és /gyógyítok, * és nincs, aki kezemből kiszabadít/hasson.
60)
Fölemelem az égre /kezemet, * és mondom: Élek én /örökké.
61)
Ha megélesítem kardomat, mint a /villámot, * és kezem megragadja az igaz/ságot.
62)
Bosszút állok ellensége/imen, * és azoknak, kik engem gyűlölnek, megfi/zetek.
63)
Megrészegítem nyilaimat a /vérükkel, * és kardomat húsukkal /eltetem.
64)
A megölteknek és foglyoknak /vérével, * az ellenség vezéreinek /fejével.
65)
Dicsérjétek, nemzetségek, az Úr /népét, * mert ő megtorolja szolgáinak /vérét!
66)
És ellenségeiken /boszszút áll, * és kegyelmes lesz az ő népe föld/jéhez.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (1Ján 5)
Szeretteim: Minden, ami Istentől született, meggyőzi a világot, ✝ és ez a győzelem, mely meggyőzi a világot, * a mi hitünk.
Kapitulum (1Ján 5)
Ki az, aki meggyőzi a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ez az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus, ✝ nem csupán víz által, * hanem víz és vér által.
Kapitulum (1Ján 5)
Ha az emberek bizonyságát elfogadjuk, az Isten bizonysága nagyobb. És ez az Istennek bizonysága, amely nagyobb, hogy ő bizonyságot tett az ő Fiáról. ✝ Aki hisz Isten Fiában, * az önmagában bírja Isten bizonyságát.
Himnusz
1)
Pirkad a hajnal fényjele, /és zeng a mennynek éneke, /a föld is ujjong már vele, /fél a pokol és nyög bele.
2)
Erős királyunk, Krisztusunk, /halált legyőző bajnokunk /tapodva poklok mélyeit /kihozza gyötrött híveit.
3)
Kit sírba zárt a sziklakő, /s fegyverrel őrzött őriző, /nemes pompában, ékesen /kilép a sírból győztesen.
4)
A kínnak, könnynek vége már, /a Sírnál fényes angyal áll, /Krisztus feltámadt — hirdeti —, /halál már el nem érheti.
5)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R) Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
Benedictus
Tamás, ki kettősnek mondatik, nem volt velük, amikor eljött Jézus. S mondták neki a tanítványok: láttuk az Urat, alleluja.
Benedictus
Nyolc nap múltán, míg az ajtók zárva voltak, belépett Jézus, és így szólt: Békesség nekte, alleluja, alleluja.
Benedictus
Nyújtsd ki kezedet, s ismerd meg a szögek helyét, és ne légy hitetlen, hanem hívő, alleluja, alleluja.
Benedictus
Kinyújtottam a kezemet a szögek helyébe, és ujjaimat az ő oldalába, s mondottam: Én Uram, Istenem, alleluja!
Benedictus
Mivel láttál engem, Tamás, tehát hittél, boldogok, akik nem látnak, és hisznek, alleluja!
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy mi, akik húsvét misztériumát megünnepeltük, azt a te bőkezűséged jóvoltából erkölcseinkkel és életmódunkkal megtartsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!