1 Az Úr országol, ékességbe /⁠öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /⁠magát.

2 Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /⁠inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/⁠való.

3 Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /⁠szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /⁠habjukat.

4 De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/⁠inál *
hatalmasabb az Úr a magas/⁠ságban.

5 Bizonyságaid hitelesek mindenek /⁠fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /⁠időkre!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Jó dolog az Urat /⁠dicsérni, *
és éneket mondani a te nevednek, ó, /⁠Fölséges

2 Hirdetni reggel irgalmassá/⁠godat *
és hűségedet /⁠éjszaka,

3 A tízhúrú lanttal és orgo/⁠nával, *
énekkel és cite/⁠rával.

4 Mert megvidámítottál engem, Uram, tette/⁠iddel, *
és kezed művein örven/⁠dezem.

5 Mily nagyok, Uram, a te cselekede/⁠teid, *
mélységesek a te gondola/⁠taid!

6 Az ostoba ember nem veszi /⁠eszébe, *
és a bolond nem érti /⁠ezeket.

7 Felnövekednek a bűnösök, mint /⁠a fű, *
virágzanak mind, akik gonoszat csele/⁠kednek.

8 De vesztükre lesz ez mindö/⁠rökre, *
te pedig, Uram, fölséges vagy /⁠örökké.

9 Mert íme, Uram, a te ellenségeid, ✝
mert íme, a te ellenségeid /⁠elvesznek, *
szétszóratnak mind, akik gonoszat csele/⁠kednek.

10 És fölmagasztalod az én /⁠fejemet, *
elárasztasz illatos /⁠olajjal.

11 És lenéznek szemeim ellensége/⁠imre, *
s a gonoszul reám támadók vesztéről hallani fog a /⁠fülem.

12 Az igaz, mint a pálmafa, /⁠virágzik, *
nagyra nő, mint a Libanon /⁠cédrusa.

13 Az Úr házában vannak ők elültetve,/⁠tetve, *
a mi Istenünk házának csarnokaiban virá/⁠goznak.

14 Még öregségükben is gyümöl/⁠csöznek, *
bő termést hoznak, és szépen /⁠virulnak.

15 Hogy hirdessék, hogy igaz az Úr, az én mene/⁠dékem, *
és igaztalanság nincsen /⁠őbenne.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Isten, én /⁠Istenem, *
tehozzád ébredek virra/⁠datkor.

2 Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /⁠testem *
a puszta és úttalan és víz nélküli /⁠földön.

3 Így jelenek meg a szentélyben /⁠előtted, *
hogy lássam hatalmadat és dicsősé/⁠gedet.

4 Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /⁠élet, *
az én ajkaim dicsérnek /⁠téged.

5 Így áldalak téged éle/⁠temben, *
és a te nevedben emelem föl a keze/⁠imet.

6 Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /⁠lelkem, *
és vigasságos ajakkal dicsér az /⁠én szám!

7 Ha rólad emlékezem /⁠ágyamon, *
reggel is rólad gondol/⁠kodom.

8 Mert te lettél /⁠segítőm, *
és szárnyad árnyékában örven/⁠dezem.

9 Lelkem tehozzád ragasz/⁠kodik, *
a te jobbod fölvett /⁠engem.

10 Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/⁠lyébe, *
a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /⁠lesznek.

11 A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/⁠küdtek, *
mert elnémíttatott a gonoszat szólók /⁠szája.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Halljátok, egek, amit /⁠szólok, *
hallja a föld az én szám i/⁠géit!

2 Hulljon, mint sűrű eső, az én taní/⁠tásom, *
szálljon le, mint a harmat, az én /⁠szavam.

3 Mint a záporeső a füvön és mint az esőcsöppek a /⁠pázsiton, *
mert az Úr nevét /⁠hirdetem!

4 Adjatok tiszteletet a mi Iste/⁠nünknek, *
az Isten tettei tökéletesek, és minden utai /⁠igazak!

5 Hűséges az Isten, és semmi hamisság nincsen /⁠őbenne, *
igaz ő, és töké/⁠letes.

6 Mégis vétkezett ellene ez a nép, ✝
és gyalázata miatt nem fia /⁠többé *
e gonosz és elfordult /⁠nemzedék.

7 Ezzel fizetsz-e az /⁠Úrnak, *
balga és eszte/⁠len nép?

8 Nemde-nem ő a te /⁠Atyád, *
ki magáévá tett, ki alkotott és teremtett /⁠téged?

9 Emlékezzél meg a régi /⁠napokról, *
gondolj át minden nemze/⁠déket!

10 Kérdezd meg atyádat, és elbeszéli /⁠néked, *
kérdezd a véneket, és elmondják /⁠ne ked:

11 Amikor elosztá a nemzeteket a /⁠Fölséges, *
amikor elválasztá Ádám /⁠fiait,

12 kiszabta a népek hatá/⁠rait *
Izráel fiainak száma /⁠szerint,

13 az Úr osztályrésze lett az ő /⁠népe, *
Jákob az ő kimért örök/⁠sége,

14 és megtalálta őt a puszta /⁠földön, *
a borzalom és kietlen pusztaság /⁠helyén,

15 felkarolta őt, és /⁠oktatá, *
s mint a szeme fényét, /⁠őrizé,

16 mint a sas, mely repülésre készteti /⁠fiait, *
és fölöttük /⁠röpdös,

17 kiterjesztette szárnyait és fölvet/⁠te őt, *
és tulajdon vállán /⁠hordozá.

18 Az Úr volt egyedül az ő /⁠vezére, *
idegen isten nem állt /⁠mellette.

19 S termékeny földre helyez/⁠te őt, *
hogy enné a mezők gyümöl/⁠cseit,

20 mézet szopjon a kőszik/⁠lából, *
olajat a kemény /⁠kőből,

21 egye a tehenek vaját s a juhoknak /⁠tejét, *
bárányoknak és kosoknak /⁠javát,

22 barmok húsát és búza /⁠velejét, *
s igya a szőlőnek színtiszta /⁠vérét.

23 De meghízott a kedvenc, és /⁠kirúgott, *
meghízott, kövér lett, és /⁠eltelt,

24 elhagyta az Istent, alko/⁠tóját, *
eltávozott az Istentől, szabadító/⁠jától,

25 idegen istenekkel őt inge/⁠relték, *
utálatosságokkal haragra indí/⁠tották,

26 ördögnek áldoztak, nem Is/⁠tennek, *
isteneknek, kiket azelőtt nem is/⁠mertek,

27 újaknak, nemrég jöt/⁠teknek, *
kiket atyáik nem tisz/⁠teltek.

28 Az Istent, aki téged szült, /⁠elhagytad, *
és elfelejtkeztél teremtő /⁠Uradról.

29 Látta az Úr, és haragra /⁠gerjedt, *
mert felingerelték őt fiai és /⁠leányai.

30 És mondá: Elrejtem orcámat /⁠e lőlük, *
hadd látom, mi lesz majd a /⁠végük!

31 Mert elfordult nemze/⁠dék ez, *
hűtlenné vált /⁠gyermekek.

32 Ők engem azzal ingereltek, ami /⁠nem isten, *
és haragra indítottak hiúsága/⁠ikkal,

33 én is ingerlem majd őket néppel, mely /⁠nem nép, *
és ostoba nemzettel bosszantom /⁠őket.

34 Tűz lobban fel az én hara/⁠gomban, *
és égni fog az alvilág /⁠mélyéig.

35 Megsemmisíti a földet termésével /⁠együtt, *
és a hegyek alapjait /⁠fölégeti.

36 Elhalmozom őket /⁠bajokkal, *
és elfogyasztom rajtuk nyila/⁠imat.

37 Éhség emészti meg /⁠őket, *
és madarak falják fel őket szörnyű hara/⁠pással.

38 Rájuk küldöm a vadállatok /⁠fogát, *
a porban csúszó állatok és kígyók /⁠dühét.

39 Kívül a fegyver pusztítja őket, és belül a /⁠rettegés, *
az ifjút és szüzet, a csecsemőt és /⁠aggot.

40 És azt mondom: /⁠Hol vannak? *
Emlékezetüket is megszüntetem az emberek /⁠között.

41 De mégis elállok /⁠ettől, *
hogy ne bosszantsanak ellenségei, és ne kevélykedjenek az ő elle/⁠nei.

42 Ne mondhassák: A mi kezünk és /⁠nem az Úr, *
aki mindezt csele/⁠kedte!

43 Ó, tanácstalan nemzet, okosság nélkül, /⁠való, *
bár bölcs lennél, és megértenéd, és megfontolnád /⁠végüket!

44 Hogy is kergethetne meg egy ember /⁠ezret, *
hogyan futamít meg kettő /⁠tízezret?

45 Nem azért-e, mert Istenük eladta /⁠őket, *
az Úr pedig kiszolgáltatta /⁠őket?

46 Mert nem olyan a mi Istenünk, mint amazok iste/⁠ne i, *
és ellenségeink majd önmaguk bíráivá /⁠lesznek.

47 Mert szőlőjük Szodoma szőlőjéből /⁠való, *
és Gomorra dűlői /⁠mellől.

48 Az ő szőlőjük mérgezett /⁠szőlők, *
és keserűek gerezd/⁠jeik.

49 Sárkányok epéje az ő /⁠boruk, *
és áspisok gyógyíthatatlan /⁠mérge.

50 Mindez el van végezve /⁠nálam, *
és lepecsételve háza/⁠imban.

51 Enyém a bosszúállás, én idejében megfi/⁠zetek, *
és meginognak a /⁠lábaik.

52 Közel van a veszedelem /⁠napja, *
az idők sietnek megje/⁠lenni.

53 Akkor az Úr igazságot tesz /⁠népének, *
megkönyörül az ő /⁠szolgáin.

54 Mikor látja, hogy elerőtlenült a kezük, ✝
és rejtett erejük is /⁠elfogyott, *
elenyészett, amit tarto/⁠gattak.

55 És azt mondja majd: Hol vannak az ő iste/⁠neik, *
akikben biza/⁠kodtak?

56 Kiknek áldozataiból ették a /⁠javát, *
és italáldozataiknak borát /⁠itták?

57 Keljenek fel hát azok, és segítsenek /⁠titeket, *
és szükségetekben ők oltalmazzanak /⁠titeket!

58 Lássátok, hogy én vagyok /⁠egyedül, *
és nincsen más isten rajtam /⁠kívül!

59 Én ölök, és én éltetek, ✝
sebesítek, és /⁠gyógyítok, *
és nincs, aki kezemből kiszabadít/⁠hasson.

60 Fölemelem az égre /⁠kezemet, *
és mondom: Élek én /⁠örökké.

61 Ha megélesítem kardomat, mint a /⁠villámot, *
és kezem megragadja az igaz/⁠ságot.

62 Bosszút állok ellensége/⁠imen, *
és azoknak, kik engem gyűlölnek, megfi/⁠zetek.

63 Megrészegítem nyilaimat a /⁠vérükkel, *
és kardomat húsukkal /⁠eltetem.

64 A megölteknek és foglyoknak /⁠vérével, *
az ellenség vezéreinek /⁠fejével.

65 Dicsérjétek, nemzetségek, az Úr /⁠népét, *
mert ő megtorolja szolgáinak /⁠vérét!

66 És ellenségeiken /⁠boszszút áll, *
és kegyelmes lesz az ő népe föld/⁠jéhez.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat az ő szenté/⁠lyében, *
dicsérjétek őt az ég erős boltoza/⁠tában!

2 Dicsérjétek őt hatalmas tette/⁠iért, *
dicsérjétek őt nagyságának sokasága /⁠szerint!

3 Dicsérjétek őt trombita/⁠szóval, *
dicsérjétek őt orgonával és cite/⁠rával!

4 Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /⁠karban, *
dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/⁠rekkel!

5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/⁠mokkal, *
minden élő dicsérje az /⁠Urat!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.

3 Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.

4 A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.

5 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.