1 Az Úr országol, ékességbe /⁠öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /⁠magát.

2 Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /⁠inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/⁠való.

3 Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /⁠szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /⁠habjukat.

4 De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/⁠inál *
hatalmasabb az Úr a magas/⁠ságban.

5 Bizonyságaid hitelesek mindenek /⁠fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /⁠időkre!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Ítélj meg engem, Isten, ✝
és válaszd el ügyemet a szentségtelen /⁠néptől, *
a hamis és álnok embertől ments meg /⁠engem!

2 Mert te vagy, Isten, az én menedékem. ✝
Miért vetettél el /⁠engem, *
miért kell szomorúan járnom, míg ellenség sanyargat /⁠engem?

3 Bocsásd ki világosságodat és igazsá/⁠godat, *
azok vezessenek, és vigyenek el engem a te szent hegyedre és hajlé/⁠kod­ba!

4 És bemegyek az Isten oltárához, ✝
Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el /⁠engem, *
hálát éneklek neked citerával, Isten, én /⁠Istenem.

5 Miért vagy szomorú, én /⁠lelkem, *
miért háborogsz /⁠bennem?

6 Bízzál Istenben, mert még hálát adsz /⁠néki, *
ő az én orcám szabadítója és én /⁠Istenem!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Isten, én /⁠Istenem, *
tehozzád ébredek virra/⁠datkor.

2 Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /⁠testem *
a puszta és úttalan és víz nélküli /⁠földön.

3 Így jelenek meg a szentélyben /⁠előtted, *
hogy lássam hatalmadat és dicsősé/⁠gedet.

4 Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /⁠élet, *
az én ajkaim dicsérnek /⁠téged.

5 Így áldalak téged éle/⁠temben, *
és a te nevedben emelem föl a keze/⁠imet.

6 Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /⁠lelkem, *
és vigasságos ajakkal dicsér az /⁠én szám!

7 Ha rólad emlékezem /⁠ágyamon, *
reggel is rólad gondol/⁠kodom.

8 Mert te lettél /⁠segítőm, *
és szárnyad árnyékában örven/⁠dezem.

9 Lelkem tehozzád ragasz/⁠kodik, *
a te jobbod fölvett /⁠engem.

10 Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/⁠lyébe, *
a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /⁠lesznek.

11 A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/⁠küdtek, *
mert elnémíttatott a gonoszat szólók /⁠szája.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Mondám: Az én életemnek közepén kell /⁠elmennem *
az alvilág kapu/⁠ihoz.

2 Megfosztatván éveim maradé/⁠kától, *
mondám: Nem látom többé az Úr Istent az élők /⁠földjén.

3 Nem látok többé /⁠embert *
a földnek lakói /⁠között.

4 Eltűnik nemzet/⁠ségem, *
és fölszedetik előlem, mint a pásztorok /⁠sátora.

5 Életem elmetszve, mintha elvágta volna a takács, ✝
alighogy szőni kezdett, máris elvágott /⁠engem, *
reggelről estére végzesz /⁠velem.

6 Reggelig reménykedtem, ✝
de, mint az oroszlán, összetörte minden /⁠csontomat, *
reggelről estére végzesz /⁠velem.

7 Mint a fecskefiók, úgy ki/⁠áltok, *
sóhajtok, mint a /⁠galamb.

8 Elapadtak az én /⁠szemeim *
várakozva nézvén a magas/⁠ságba.

9 Uram, erőszakot szenvedek, felelj /⁠értem! *
Mit mondhatnék, avagy mit felel majd nékem, hiszen mindezt ő maga csele/⁠kedte?

10 Átgondolom előtted minden eszten/⁠dőmet *
az én lelkemnek keserű/⁠ségében.

11 Uram, ha így kell élnem, és ilyenekben van lelkem élete, ✝
fenyíts meg engem, de adj életet /⁠nékem, *
így válik majd javamra legkeservesebb keserű/⁠ségem!

12 Te pedig megszabadítottad az én lelkemet, hogy el ne /⁠veszszen, *
hátad mögé vetetted minden /⁠bűnömet.

13 Mert nem az alvilág tesz rólad vallást, ✝
és nem a halál dicsőít meg /⁠téged, *
nem azok várnak hűségedre, akik a sírba /⁠szállnak.

14 Az élő, az élő tesz rólad vallást, ✝
miképpen én is e /⁠napon, *
az atya hirdeti fiainak hűsé/⁠gedet.

15 Uram, ments meg engem, ✝
és zsoltárainkat zengjük majd életünk minden /⁠napján *
az Úrnak /⁠házában!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Énekeljetek az Úrnak új /⁠éneket, *
az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/⁠tében!

2 Vigadjon Izráel abban, ki őt /⁠alkotta, *
és Sion fiai ujjongjanak kirá/⁠lyukban!

3 Dicsérjék az ő nevét éneklő /⁠karban, *
dobbal és orgonával zengjenek /⁠neki!

4 Mert kedvét találja az Úr az ő /⁠népében, *
és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/⁠ségre.

5 Ujjongjanak a szentek a dicső/⁠ségben, *
és vigadozzanak nyugvó/⁠helyükön!

6 Az Istennek magasztalása legyen /⁠torkukban, *
és kétélű kard a /⁠kezükben,

7 Hogy a pogányokon bosszút /⁠álljanak *
és megbüntessék a /⁠népeket,

8 Hogy királyaikat béklyóba /⁠verjék, *
nemeseiket vasbi/⁠lincsbe,

9 Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/⁠íratott, *
dicsőség ez az Úr minden /⁠szentjének!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.

3 Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.

4 A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.

5 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.