1 Az Úr országol, ékességbe /⁠öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /⁠magát.

2 Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /⁠inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/⁠való.

3 Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /⁠szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /⁠habjukat.

4 De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/⁠inál *
hatalmasabb az Úr a magas/⁠ságban.

5 Bizonyságaid hitelesek mindenek /⁠fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /⁠időkre!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Téged illet, Isten, a dicséret /⁠Sionban, *
és neked teljesítik a fogadalmakat Jeruzsá/⁠lemben.

2 Te meghallgatod az imád/⁠ságot, *
minden test hozzád /⁠mégyen.

3 A mi gonoszságaink elhatalmasodtak /⁠rajtunk, *
de te megkegyelmezel bűne/⁠inknek.

4 Boldog, akit kiválasztottál, és magadhoz /⁠fogadtál, *
a te csarnokaidban /⁠lakik.

5 Betöltesz házad java/⁠ival *
és templomodnak szentségével./⁠gével.

6 Igazságodban csodálatos módon meghallgatsz minket, üdvösségadó /⁠Istenünk, *
te, reménysége a föld minden határának és a messzi tenge/⁠reknek.

7 Ki hatalmaddal hegyeket /⁠alkottál, *
felövezvén magadat erős/⁠séggel.

8 Ki lecsöndesíted a tenger áradását, az ő habjai /⁠zúgását, *
a népek hábor/⁠gását.

9 Megrettennek a te jeleidtől, kik e széles földön /⁠laknak, *
és megörvendezteted napkeletet és napnyu/⁠gatot.

10 Meglátogattad a földet, és megrészegí/⁠tetted, *
sokszorosan meggazdagí/⁠tottad.

11 Isten folyója telve vizekkel, ✝
eleséget készítesz minde/⁠neknek, *
így rendezted el a /⁠földet.

12 Barázdáiba vizet vezetsz, és rögeit elsi/⁠mítod, *
záporesőkkel meglágyítod azt, és megáldod a sarjadó /⁠vetést.

13 Kegyességeddel megkoronázod az /⁠esztendőt, *
és lábad nyomában bőség /⁠fakad.

14 Rétek virulnak a siva/⁠tagban, *
és vigasságba öltöznek a /⁠dombok.

15 Megtelnek a mezők juhokkal, ✝
a völgyek bővelkednek gabo/⁠nával, *
ujjonganak és himnuszt énekelnek /⁠mindenek.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /⁠minket, *
világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /⁠rajtunk.

2 Hogy megismerjük a földön a te /⁠utadat, *
s minden nemzet meglássa a te üdvössé/⁠gedet!

3 Hálát adjanak neked a népek, ó, /⁠Isten, *
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek!

4 Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /⁠népeket, *
s kormányozod a földön a nemze/⁠teket!

5 Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek, *
megadta a föld az ő gyü/⁠mölcsét!

6 Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /⁠Isten, *
és féljék őt a földnek minden hatá/⁠rai!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Örvendezik immár az én szívem az /⁠Úrban, *
és fejem felmagasztaltatott az én Iste/⁠nemben.

2 Megnyílott a szám ellenségeimmel /⁠szemben, *
mert vigadozom a te szabadítá/⁠sodon.

3 Nincs olyan szent, mint az Úr, ✝
senki terajtad /⁠kívül, *
nincs olyan erős, mint a mi /⁠Istenünk.

4 Ne szaporítsátok a kevély szavakat dicse/⁠kedvén, *
távozzék a régi beszéd szája/⁠tokból!

5 Mert az Úr a mindentudó /⁠Isten, *
nyilvánvalók előtte szándéka/⁠itok.

6 Az erősek íja legyő/⁠zetett, *
és erőbe öltöztek a /⁠gyengék.

7 Kik azelőtt bővelkedtek, a kenyérért szolgaságra adják /⁠magukat, *
és akik éheztek, most /⁠jóllaknak.

8 Sok gyermeke születik a magtalan /⁠asszonynak, *
és meddővé lesz az, kinek sok fi/⁠a volt.

9 Az Úr megöl, és élet/⁠re kelt, *
levisz az alvilágba, és visszahoz /⁠onnét.

10 Az Úr szegénnyé tesz, és meggaz/⁠dagít, *
megaláz, és /⁠fölemel.

11 Fölemeli a földről az elnyo/⁠mottat, *
és a sárból kiragadja a /⁠szegényt,

12 Hogy a fejedelmek közt kapjon /⁠helyet, *
és elfoglalja a dicsőség /⁠trónusát.

13 Mert az Úré a földnek oszlo/⁠pai, *
és ő helyezte rájuk a földkerek/⁠séget.

14 Szentjeinek lépteit megóvja, ✝
az istentelenek pedig elnémulnak a sötét/⁠ségben, *
mert nem a maga erejéből erős az /⁠ember.

15 Rettegik majd az Urat az ő ellensé/⁠gei, *
ha mennydörögni fog fölöttük az /⁠egekben.

16 Akkor megítéli az Úr a föld határait, ✝
és uralmat ad kirá/⁠lyának, *
felmagasztalja az ő felkentjének /⁠fejét.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat az ő szenté/⁠lyében, *
dicsérjétek őt az ég erős boltoza/⁠tában!

2 Dicsérjétek őt hatalmas tette/⁠iért, *
dicsérjétek őt nagyságának sokasága /⁠szerint!

3 Dicsérjétek őt trombita/⁠szóval, *
dicsérjétek őt orgonával és cite/⁠rával!

4 Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /⁠karban, *
dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/⁠rekkel!

5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/⁠mokkal, *
minden élő dicsérje az /⁠Urat!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.

3 Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.

4 A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.

5 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.