1 Az Úr országol, ékességbe /⁠öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /⁠magát.

2 Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /⁠inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/⁠való.

3 Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /⁠szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /⁠habjukat.

4 De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/⁠inál *
hatalmasabb az Úr a magas/⁠ságban.

5 Bizonyságaid hitelesek mindenek /⁠fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /⁠időkre!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Uram, hallgasd meg imádságomat, ✝
figyelmezz könyörgésemre a te hűséged /⁠szerint, *
hallgass meg engem igazságod /⁠szerint!

2 És ne szállj ítéletre a te /⁠szolgáddal, *
mert egy élő sem áll meg igazként színed /⁠előtt!

3 Mert ellenség üldözi az én lelkemet, ✝
földre tiporja éle/⁠temet, *
a sötétségbe taszított engem, mint a rég elfeledett /⁠holtakat.

4 Megemlékeztem a régi napokról, ✝
S az én lelkem megszomorodott /⁠bennem, *
és megrettent a szívem /⁠bensőmben.

5 visszagondolok minden tette/⁠idre, *
mit kezed művelt, azon elmél/⁠kedem.

6 Kitárom feléd a /⁠kezemet, *
mint víz nélküli föld, olyan a lelkem /⁠előtted.

7 Siess, Uram, hallgass meg /⁠engem, *
mert elfogyatkozik már az én /⁠lelkem!

8 Ne rejtsd el orcádat /⁠tőlem, *
nehogy olyan legyek, mint a sírba /⁠szállók!

9 Add hallanom reggel a te irgalmassá/⁠godat, *
mert benned /⁠bíztam!

10 Mutasd meg nekem az utat, amelyen /⁠járjak, *
mert hozzád emelem az én /⁠lelkemet!

11 Ments meg engem ellensége/⁠imtől, *
Uram, tehozzád mene/⁠külök!

12 Taníts meg, hogy akaratodat cselekedjem, ✝
mert Istenem /⁠vagy te, *
a te jó lelked vezessen engem az igaz /⁠földre!

13 A te nevedért elevenítesz meg engem, /⁠Uram, *
és igazságodban kiviszed lelkemet a szoronga/⁠tásból.

14 Irgalmasságodban szétszórod ellenségeimet, ✝
elveszted mind, akik háborgatják az én /⁠lelkemet, *
mert én a te szolgád /⁠vagyok.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /⁠minket, *
világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /⁠rajtunk.

2 Hogy megismerjük a földön a te /⁠utadat, *
s minden nemzet meglássa a te üdvössé/⁠gedet!

3 Hálát adjanak neked a népek, ó, /⁠Isten, *
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek!

4 Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /⁠népeket, *
s kormányozod a földön a nemze/⁠teket!

5 Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek, *
megadta a föld az ő gyü/⁠mölcsét!

6 Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /⁠Isten, *
és féljék őt a földnek minden hatá/⁠rai!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Uram, hallottam a te szavaidat, és /⁠féltem, *
megláttam művedet, és /⁠rettegek.

2 Valósítsd meg azt még éveink /⁠folyamán, *
nyilvánítsd ki azt, ha majd betelnek az /⁠évek!

3 S midőn fölgerjed a te /⁠haragod, *
emlékezzél meg irgalmassá /⁠godról!

4 Íme, eljön az Isten /⁠dél felől, *
jön a szent a Fárán hegye /⁠felől.

5 Befödi az egeket az ő dicső/⁠sége, *
és dicséretével teljes /⁠a föld.

6 Ragyogása mint a napfény, ✝
és sugarak törnek elő a /⁠kezéből, *
azokba rejtette az ő /⁠erejét.

7 Színe előtt halad a /⁠halál, *
és pusztulás jár az ő léptei /⁠előtt.

8 Megáll, és fölméri a /⁠földet, *
körültekint, és szétoldja a nemze/⁠teket.

9 Összeroskadnak az ősi hegyek, ✝
és meggörbednek a világ /⁠halmai *
örökkévalóságának léptei /⁠alatt.

10 Pusztulva látom Etiópia /⁠házait, *
fölforgatva Mádián földjének /⁠sátrait.

11 Vajon a folyóvizek ellen gerjedt-e föl haragod, ✝
a folyóvizek ellen van-e búsulásod, Uram, /⁠Uram, *
vagy a tenger ellen a te fölindulásod,/⁠lásod,

12 hogy rájuk hágsz lova/⁠iddal, *
győzelmes harci szeke/⁠reddel?

13 Felvonván megfeszíted /⁠íjadat, *
és húrra helyezed nyila /⁠idat.

14 Fölhasítod a földet áradó vizekkel, ✝
látnak téged a hegyek, és megren/⁠dülnek, *
kiáradnak az örvénylő /⁠vizek.

15 Üvölt akkor a /⁠tenger, *
és magasra nyújtja /⁠karjait.

16 A nap és a hold megbújnak hajlékukban, ✝
elfutottak nyilaid fényessége /⁠elől, *
villogó lándzsád ragyogása /⁠elől.

17 Indulatodban megtaposod a /⁠földet, *
és haragodban megbénítod a /⁠népeket.

18 Kivonulsz, hogy megszabadítsad /⁠népedet, *
hogy megszabadítsad fölken/⁠teddel.

19 Lerántod a gonosz házának /⁠te tejét, *
pusztává teszed alapjait egész a /⁠földig.

20 Megátkozod kormány/⁠pálcáját, *
harcosainak /⁠fejét,

21 kik szélvészként törnek elő, hogy űzőbe vegyenek /⁠engem, *
örömkiáltással, mint aki elemészti rejtekhelyén a /⁠szegényt.

22 Utat készítesz lovaidnak a /⁠tengerben, *
a nagy vizek iszap/⁠jában.

23 Mikor ezt hallottam, megrendült a /⁠belsőm, *
e szóra megremegtek /⁠ajkaim.

24 Korhadás hatolt csontja/⁠imba, *
és megingott a föld /⁠alattam.

25 De mégis nyugodtan várom a szorongatás /⁠napját, *
mely eljön a minket sanyargató /⁠népre.

26 Mert nem virágzik majd akkor a /⁠fügefa, *
és nem fakad rügy a /⁠szőlőkben.

27 Megcsal az olajfa /⁠termése, *
és a szántóföldek nem adnak /⁠kenyeret.

28 Kivesznek az akolból a /⁠juhok, *
és nem lesz állat a jászo/⁠loknál.

29 Én azonban örvendezem az /⁠Úrban, *
és vigadozom szabadító Iste/⁠nemben.

30 Az Isten, az Úr az én erős/⁠ségem, *
és olyanná teszi ő lábamat, mint a /⁠szarvasét.

31 Elvezet engem a magaslatokra a győze/⁠delmes, *
s én zsoltárokat /⁠éneklek.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Énekeljetek az Úrnak új /⁠éneket, *
az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/⁠tében!

2 Vigadjon Izráel abban, ki őt /⁠alkotta, *
és Sion fiai ujjongjanak kirá/⁠lyukban!

3 Dicsérjék az ő nevét éneklő /⁠karban, *
dobbal és orgonával zengjenek /⁠neki!

4 Mert kedvét találja az Úr az ő /⁠népében, *
és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/⁠ségre.

5 Ujjongjanak a szentek a dicső/⁠ségben, *
és vigadozzanak nyugvó/⁠helyükön!

6 Az Istennek magasztalása legyen /⁠torkukban, *
és kétélű kard a /⁠kezükben,

7 Hogy a pogányokon bosszút /⁠álljanak *
és megbüntessék a /⁠népeket,

8 Hogy királyaikat béklyóba /⁠verjék, *
nemeseiket vasbi/⁠lincsbe,

9 Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/⁠íratott, *
dicsőség ez az Úr minden /⁠szentjének!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.

3 Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.

4 A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.

5 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.