Vissza

Verzikulus

V. Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R. Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!

Bevezetés

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Antifóna | Latin incipit · 8c

92. zsoltár

1 Az Úr országol, ékességbe /⁠öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /⁠magát.

2 Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /⁠inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/⁠való.

3 Fölemelték, Uram, a folyók,
fölemelték a folyók /⁠szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /⁠habjukat.

4 De a nagy vizek zúgásánál,
a tenger hatalmas hulláma/⁠inál *
hatalmasabb az Úr a magas/⁠ságban.

5 Bizonyságaid hitelesek mindenek /⁠fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /⁠időkre!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

42. zsoltár

1 Ítélj meg engem, Isten,
és válaszd el ügyemet a szentségtelen /⁠néptől, *
a hamis és álnok embertől ments meg /⁠engem!

2 Mert te vagy, Isten, az én menedékem.
Miért vetettél el /⁠engem, *
miért kell szomorúan járnom, míg ellenség sanyargat /⁠engem?

3 Bocsásd ki világosságodat és igazsá/⁠godat, *
azok vezessenek, és vigyenek el engem a te szent hegyedre és hajlé/⁠kod­ba!

4 És bemegyek az Isten oltárához,
Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el /⁠engem, *
hálát éneklek neked citerával, Isten, én /⁠Istenem.

5 Miért vagy szomorú, én /⁠lelkem, *
miért háborogsz /⁠bennem?

6 Bízzál Istenben, mert még hálát adsz /⁠néki, *
ő az én orcám szabadítója és én /⁠Istenem!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

62. zsoltár

1 Isten, én /⁠Istenem, *
tehozzád ébredek virra/⁠datkor.

2 Téged szomjazik az én lelkem,
utánad sóvárog az én /⁠testem *
a puszta és úttalan és víz nélküli /⁠földön.

3 Így jelenek meg a szentélyben /⁠előtted, *
hogy lássam hatalmadat és dicsősé/⁠gedet.

4 Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /⁠élet, *
az én ajkaim dicsérnek /⁠téged.

5 Így áldalak téged éle/⁠temben, *
és a te nevedben emelem föl a keze/⁠imet.

6 Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /⁠lelkem, *
és vigasságos ajakkal dicsér az /⁠én szám!

7 Ha rólad emlékezem /⁠ágyamon, *
reggel is rólad gondol/⁠kodom.

8 Mert te lettél /⁠segítőm, *
és szárnyad árnyékában örven/⁠dezem.

9 Lelkem tehozzád ragasz/⁠kodik, *
a te jobbod fölvett /⁠engem.

10 Azok pedig hiába üldözték lelkemet,
alábuknak a föld mé/⁠lyébe, *
a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /⁠lesznek.

11 A király pedig vigadni fog az Istenben,
megdicsőülnek mind, akik reá föles/⁠küdtek, *
mert elnémíttatott a gonoszat szólók /⁠szája.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

Ezekiás. zsoltár

1 Mondám: Az én életemnek közepén kell /⁠elmennem *
az alvilág kapu/⁠ihoz.

2 Megfosztatván éveim maradé/⁠kától, *
mondám: Nem látom többé az Úr Istent az élők /⁠földjén.

3 Nem látok többé /⁠embert *
a földnek lakói /⁠között.

4 Eltűnik nemzet/⁠ségem, *
és fölszedetik előlem, mint a pásztorok /⁠sátora.

5 Életem elmetszve, mintha elvágta volna a takács,
alighogy szőni kezdett, máris elvágott /⁠engem, *
reggelről estére végzesz /⁠velem.

6 Reggelig reménykedtem,
de, mint az oroszlán, összetörte minden /⁠csontomat, *
reggelről estére végzesz /⁠velem.

7 Mint a fecskefiók, úgy ki/⁠áltok, *
sóhajtok, mint a /⁠galamb.

8 Elapadtak az én /⁠szemeim *
várakozva nézvén a magas/⁠ságba.

9 Uram, erőszakot szenvedek, felelj /⁠értem! *
Mit mondhatnék, avagy mit felel majd nékem, hiszen mindezt ő maga csele/⁠kedte?

10 Átgondolom előtted minden eszten/⁠dőmet *
az én lelkemnek keserű/⁠ségében.

11 Uram, ha így kell élnem, és ilyenekben van lelkem élete,
fenyíts meg engem, de adj életet /⁠nékem, *
így válik majd javamra legkeservesebb keserű/⁠ségem!

12 Te pedig megszabadítottad az én lelkemet, hogy el ne /⁠veszszen, *
hátad mögé vetetted minden /⁠bűnömet.

13 Mert nem az alvilág tesz rólad vallást,
és nem a halál dicsőít meg /⁠téged, *
nem azok várnak hűségedre, akik a sírba /⁠szállnak.

14 Az élő, az élő tesz rólad vallást,
miképpen én is e /⁠napon, *
az atya hirdeti fiainak hűsé/⁠gedet.

15 Uram, ments meg engem,
és zsoltárainkat zengjük majd életünk minden /⁠napján *
az Úrnak /⁠házában!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Antifóna | Latin incipit · 8c

149. zsoltár

1 Énekeljetek az Úrnak új /⁠éneket, *
az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/⁠tében!

2 Vigadjon Izráel abban, ki őt /⁠alkotta, *
és Sion fiai ujjongjanak kirá/⁠lyukban!

3 Dicsérjék az ő nevét éneklő /⁠karban, *
dobbal és orgonával zengjenek /⁠neki!

4 Mert kedvét találja az Úr az ő /⁠népében, *
és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/⁠ségre.

5 Ujjongjanak a szentek a dicső/⁠ségben, *
és vigadozzanak nyugvó/⁠helyükön!

6 Az Istennek magasztalása legyen /⁠torkukban, *
és kétélű kard a /⁠kezükben,

7 Hogy a pogányokon bosszút /⁠álljanak *
és megbüntessék a /⁠népeket,

8 Hogy királyaikat béklyóba /⁠verjék, *
nemeseiket vasbi/⁠lincsbe,

9 Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/⁠íratott, *
dicsőség ez az Úr minden /⁠szentjének!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

Kapitulum | 1Pét 2

Szeretteim: Krisztus szenvedett értünk, példát hagyván nektek,  hogy az ő nyomdokait kövessük. * Aki bűnt nem tett, sem álnokság nem találtatott az ő szájában.

Kapitulum | 1Pét 2

Krisztus, amikor szidalmazták, nem szidalmazott, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az őt igazságtalanul elítélőnek.  Ki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk, * és az ő sebei által meggyógyultatok.

Kapitulum | 1Pét 2

Olyanok voltatok,  mint a tévelygő juhok, * de most megtértetek a ti lelketek pásztorához és püspökéhez.

Himnusz | Latin incipit

2 Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.

3 Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.

4 A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.

5 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

Verzikulus

V. A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R. Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!

Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c

Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c

Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c

Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c

Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c

Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!

Könyörögjünk!

Isten, ki az elesett világot szent Fiad alázatossága által fölemelted, híveidnek örökké tartó vigasságot engedj, hogy kiket az örök kárhozat veszélyétől megmentettél, azoknak az örökké tartó örömök élvezetét juttasd. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen!

V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!

Vissza