Verzikulus
V) Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R) Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Örvendeztek a tanítványok, alleluja, hogy látják az Urat, alleluja!
92. zsoltár
1)
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, * hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2)
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, * szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3)
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, * fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4)
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál * hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5)
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, * a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
89. zsoltár
1)
Uram, te lettél a mi mene/dékünk * nemzedékről nemze/dékre.
2)
Mielőtt lettek a hegyek, ✝
mielőtt formáltatott a föld és a /világ, * öröktől fogva és mindörökké vagy te, ó, /Isten.
3)
Ki visszaviszed az embert a /porba, * és mondod: Térjetek vissza, emberek /fiai!
4)
Mert ezer esztendő a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely /elmúlt, * mint egy őrváltás ideje /éjszaka.
5)
Éveink száma, mint a /semmi, * életünk, mint a fű, elhervad /korán.
6)
Reggel virágzik, hogy elher/vadjon, * este lehull, és /elszárad.
7)
Mert elenyészünk haragod /miatt, * és felindulásodtól megren/dültünk.
8)
Magad elé tetted gonoszsága/inkat, * és titkos bűneinket orcád világossága /elé.
9)
Napjaink mind elenyésznek, ✝
haragod miatt /elfogyunk, * s mint a pókháló, csak annyi éveink fárado/zása.
10)
Mert életünk ideje /hetven év, * aki erősebb, annak nyolcvan /esztendő.
11)
S annak nagy része munka és /fájdalom, * bizony, hamar elmúlik, és mi /elmegyünk.
12)
Ki ismeri meg a te fölindulásod /erejét, * ki tanulja meg félni a te hara/godat?
13)
Így számlálni napjainkat taníts meg /minket, * hogy szívünket bölcsességre /vezessük.
14)
Térj hozzánk, Urunk, vala/hára, * légy könyörületes a te szolgá/idhoz!
15)
És betöltesz minket reggel irgalmassá/goddal, * ujjongunk és örvendezünk életünk minden /napjain.
16)
Vigadozunk a napokért, melyekben minket mega/láztál, * az esztendőkért, melyekben nyomorúságot /láttunk.
17)
Lássék meg szolgáidon a te /műved, * és fiaikon a te dicső/séged!
18)
A mi Urunk, Istenünk fényessége ragyogjon felettünk, ✝
kezünk munkáját te igazgasd /rajtunk, * kezünk munkáját, Uram, te i/gazgasd!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Móz1. zsoltár
1)
Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen felmagasztal/tatott, * a lovat és a rajta ülőt levetette a /tengerbe!
2)
Az Úr az én erősségem és dicső/ségem, * és ő lett nékem szabadí/tásomra.
3)
Ő az én Uram, és dicső/ítem őt, * az én atyámnak Istene, s én magasz/talom őt.
4)
Az Úr, mint a győzhetetlen /harcos, * Mindenható az ő /neve.
5)
A Fáraó szekereit és seregét a tengerbe /vetette, * és válogatott vezérei elmerültek a Vörös-/tengerbe.
6)
A hullámok elborították /őket, * s mint a kő, a mélységbe /sülylyedtek.
7)
A te jobbod fölmagasztaltatott erősségben, ✝
a te jobbod megverte az ellen/séget, * dicsőségednek nagyságában megbuktattad ellene/idet.
8)
Kibocsátottad haragodnak /tüzét, * s az elemésztette őket, mint a /pozdorját.
9)
Haragod leheletére feltorlódtak a vizek, ✝
a hömpölygő habok megál/lottak, * a hullámok a tenger közepén egybe/gyűltek.
10)
Mondá az ellenség: Űzőbe veszem, és elfogom, ✝
felosztom a zsákmányt, és kielégül a /lelkem, * kivonom a kardomat, megöli őket az én /kezem.
11)
De fútt a te szeled, ✝
és elborította őket a /tenger, * elmerültek, mint az ón, a sebes /vizekben.
12)
Ki hasonló hozzád, Uram, erősségben, ✝
ki olyan dicsőséges a /szentségben, * félelmetes, dicsérendő és csodákat /tévő?
13)
Kinyújtottad kezedet, és elnyelte őket /a föld, * s te vezére lettél irgalmasságodban a népnek, melyet megszabadí/tottál.
14)
És erősségeddel elvezetted őket /őket * a te szent lakóhelyedre./lyedre.
15)
Meghallották a népek, és megre/megtek, * Filisztea lakóit gyötrelem /fogta el.
16)
Édom fejedelmei megzavarodtak, ✝
Moáb hatalmasait rettegés /szállta meg, * Kánaán lakói megder/medtek.
17)
Szakadjon is rájuk a félelem és /rettegés * karodnak ere/jétől!
18)
Legyenek mozdulatlanok, mint a kő, ✝
míg átvonul közöttük, Uram, a te /néped, * míg átvonul ez a nép, melyet magadévá /tettél!
19)
Felviszed őket, és elplántálod a te örökséged hegyén, ✝
erősséges lakóhelyeden, melyet te készí/tettél, * szentélyedbe, melyet a te kezed erősített meg, /Uram.
20)
Országol az Úr minden /időkig, * örökkön /örökké.
21)
Mert a Fáraó bement lovaival, szekereivel és lovasaival a /tengerbe, * az Úr pedig visszahozta rájuk a tenger /vizét.
22)
Izráel fiai azonban száraz lábbal /jártak * (!) annak /közepén.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
148. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, * dicsérjétek őt a magas/ságban!
2)
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, * dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3)
Dicsérjék őt a nap és /a hold, * dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4)
Dicsérjék őt az egeknek /egei, * és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5)
Dicsérjék az Úrnak /nevét, * mert ő parancsolt, /és lettek!
6)
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, * parancsot adott, mely el nem /múlik.
7)
Dicsérjétek az Urat a /földön, * ti, sárkányok és minden /mélységek,
8)
Tűz és jégeső, hó és /ködök, * forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9)
Hegyek és minden /halmok, * gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10)
Ti, vadak és szelíd /állatok, * kígyók és tollas /madarak,
11)
Földi királyok és minden /népek, * főemberek és minden bírái a /földnek,
12)
Ifjak és /szüzek, * (!) vének és /gyermekek!
13)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14)
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, * és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15)
Dicsérő ének ez minden /szentjének, * a népnek, mely hozzá /tartozik.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (1Pét 2)
Szeretteim: Kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen harcolnak, jó magaviseletet tanúsítván a pogányok között, ✝ hogy bár gonosztevőknek rágalmaznak is titeket, jócselekedeteiteket látván, * dicsőítsétek Istent a látogatás napján.
Kapitulum (1Pét 2)
Engedelmesek legyetek minden emberi teremtménynek az Isten kedvéért, ✝ akár a királynak mint legfelsőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldötteknek * a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére.
Kapitulum (1Pét 2)
Mindenkit tiszteljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. ✝ Mert ez a kegyelem Krisztus Jézusban, * a mi Urunkban.
Himnusz
1)
Pirkad a hajnal fényjele, /és zeng a mennynek éneke, /a föld is ujjong már vele, /fél a pokol és nyög bele.
2)
Erős királyunk, Krisztusunk, /halált legyőző bajnokunk /tapodva poklok mélyeit /kihozza gyötrött híveit.
3)
Kit sírba zárt a sziklakő, /s fegyverrel őrzött őriző, /nemes pompában, ékesen /kilép a sírból győztesen.
4)
A kínnak, könnynek vége már, /a Sírnál fényes angyal áll, /Krisztus feltámadt — hirdeti —, /halál már el nem érheti.
5)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R) Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
Benedictus
Ismét eljövök tihozzátok, alleluja, s örvendezik majd szívetek, alleluja, és örömeteket senki már el nem veszi, alleluja.
Benedictus
A ti szomorúságtok, alleluja, örömre változik, alleluja.
Benedictus
Kis idő, és nem láttok engem, mondja az Úr, ismét kis idő, s megláttok engem, mert az Atyához megyek, alleluja.
Benedictus
Bizony mondom nektek: ti sírtok, a világ meg örvendezik, de a ti szomorúságtok örömre fordul, alleluja.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, ki a tévelygőknek, hogy a megigazulás útjára visszatalálhassanak, igazságodnak fényét felmutatod: add meg mindazoknak, kiket megillet a keresztény név, hogy mindazt megvessék, ami e névvel ellenkezik, és ami hozzá méltó, azt kövessék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!