Verzikulus
V. Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R. Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Antifóna | Latin incipit · 8c
92. zsoltár
1
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál *
hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
5. zsoltár
1
Halljad meg, Uram, szava/imat, *
értsd meg az én kiáltása/imat!
2
Figyelmezz az én hívó /szavamra, *
én királyom és én /Istenem!
3
Mert neked könyörgök, Uram, már kora reggel, ✝
halljad meg /hangomat! *
Elődbe állok reggel és feléd /tekintek
4
Mert nem olyan Isten vagy te, akinek tetszenék a gonoszság ✝
s a bűnös nem lakhat meg /nálad, *
az igaztalan ember nem marad meg a te színed /előtt.
5
Gyűlölöd mind, akik gonoszságot cselekszenek ✝
elveszted mind a hazu/gokat, *
utálja az Úr a vérszopó és álnok /embert.
6
Én pedig irgalmaddal eltöltve belépek a te /házadba, *
istenfélelemben imádkozom szent templo/modnál.
7
Uram, ellenségeim miatt te vezérelj igazságodban /engem, *
egyengesd előttem /utadat!
8
Mert szájukban nincsen /igazság, *
üres az ő /szívük.
9
Nyitott sír az ő torkuk, ✝
nyelvükkel ármány/kodnak. *
Ítéld meg őket, /Isten!
10
Bukjanak bele terveikbe, ✝
sok istentelenségük miatt taszítsd el /őket, *
mert fölingereltek, Uram, /téged!
11
És örüljenek mindnyájan, akik benned /bíznak, *
vigadozzanak mindö/rökké!
12
Oltalmad alá veszed őket, és megdicsőülnek /benned, *
akik szeretik a te /nevedet.
13
Mert te, Uram, megáldod az /igazat, *
körülveszi őt, mint a pajzs, a te jó aka/ratod.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
66. zsoltár
1
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, *
világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, *
s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, *
hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, *
s kormányozod a földön a nemze/teket!
5
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, *
megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, *
és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Iz
1
Hálát adok néked, Uram, ✝
mert haragudtál ugyan /reám, *
de megfordult a te haragod, és megvigasztaltál /engem.
2
Íme, az Isten az én szaba/dítóm, *
bizodalommal cselekszem, és /nem félek.
3
Mert az Úrban van az én erősségem és dicső/ségem, *
és üdvösségemmé lett /nékem.
4
Örömmel meríttek majd /vizet *
az Üdvözítő forrása/iból.
5
És így szóltok ama napon: ✝
Adjatok hálát az /Úrnak, *
és hívjátok segítségül az ő /nevét!
6
Nyilatkoztassátok ki a népek között az ő véghezvitt /terveit, *
megemlékezzetek arról, hogy fölséges az ő /neve!
7
Énekeljetek az Úrnak, mert nagy dolgokat /művelt, *
hirdessétek ezt az egész /földön!
8
Ujjongj és dicsérd őt, Sion lakos/sága, *
mert nagy teközötted Izráel /szentje!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
148. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, *
dicsérjétek őt a magas/ságban!
2
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, *
dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3
Dicsérjék őt a nap és /a hold, *
dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4
Dicsérjék őt az egeknek /egei, *
és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5
Dicsérjék az Úrnak /nevét, *
mert ő parancsolt, /és lettek!
6
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, *
parancsot adott, mely el nem /múlik.
7
Dicsérjétek az Urat a /földön, *
ti, sárkányok és minden /mélységek,
8
Tűz és jégeső, hó és /ködök, *
forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9
Hegyek és minden /halmok, *
gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10
Ti, vadak és szelíd /állatok, *
kígyók és tollas /madarak,
11
Földi királyok és minden /népek, *
főemberek és minden bírái a /földnek,
12
Ifjak és /szüzek, *
(!) vének és /gyermekek!
13
Dicsérjétek az Úr /nevét, *
mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, *
és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15
Dicsérő ének ez minden /szentjének, *
a népnek, mely hozzá /tartozik.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Jak 1
Szeretteim: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről való, ✝ alászállva a világosság Atyjától, * akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Kapitulum | Jak 1
Isten szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. ✝ Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. * Mert a férfiú haragja nem cselekszi Isten igazságát.
Kapitulum | Jak 1
Elvetvén minden tisztátalanságot, ✝ fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, * mely meg tudja menteni lelketeket.
Himnusz | Latin incipit
2
Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.
3
Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.
4
A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.
5
Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!
Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V. A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R. Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Benedictushoz | Latin incipit · 8c
1
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, *
hogy megadja /nékünk,
7
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt *
életünknek minden /napján.
9
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének *
bűneiknek bocsána/tára,
11
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Isten, ki híveid értelmét egy szándékra hozod, add meg népednek, hogy szeresse azt, amit már most megadsz, és vágyja azt, amit ígérsz, hogy a világ sokfélesége között szívünk csak ahhoz ragaszkodjék, ahol az igazi örömök vannak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!