Verzikulus
V) Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R) Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Örvendeztek a tanítványok, alleluja, hogy látják az Urat, alleluja!
92. zsoltár
1)
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, * hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2)
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, * szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3)
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, * fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4)
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál * hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5)
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, * a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
42. zsoltár
1)
Ítélj meg engem, Isten, ✝
és válaszd el ügyemet a szentségtelen /néptől, * a hamis és álnok embertől ments meg /engem!
2)
Mert te vagy, Isten, az én menedékem. ✝
Miért vetettél el /engem, * miért kell szomorúan járnom, míg ellenség sanyargat /engem?
3)
Bocsásd ki világosságodat és igazsá/godat, * azok vezessenek, és vigyenek el engem a te szent hegyedre és hajlé/kodba!
4)
És bemegyek az Isten oltárához, ✝
Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el /engem, * hálát éneklek neked citerával, Isten, én /Istenem.
5)
Miért vagy szomorú, én /lelkem, * miért háborogsz /bennem?
6)
Bízzál Istenben, mert még hálát adsz /néki, * ő az én orcám szabadítója és én /Istenem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ezekiás. zsoltár
1)
Mondám: Az én életemnek közepén kell /elmennem * az alvilág kapu/ihoz.
2)
Megfosztatván éveim maradé/kától, * mondám: Nem látom többé az Úr Istent az élők /földjén.
3)
Nem látok többé /embert * a földnek lakói /között.
4)
Eltűnik nemzet/ségem, * és fölszedetik előlem, mint a pásztorok /sátora.
5)
Életem elmetszve, mintha elvágta volna a takács, ✝
alighogy szőni kezdett, máris elvágott /engem, * reggelről estére végzesz /velem.
6)
Reggelig reménykedtem, ✝
de, mint az oroszlán, összetörte minden /csontomat, * reggelről estére végzesz /velem.
7)
Mint a fecskefiók, úgy ki/áltok, * sóhajtok, mint a /galamb.
8)
Elapadtak az én /szemeim * várakozva nézvén a magas/ságba.
9)
Uram, erőszakot szenvedek, felelj /értem! * Mit mondhatnék, avagy mit felel majd nékem, hiszen mindezt ő maga csele/kedte?
10)
Átgondolom előtted minden eszten/dőmet * az én lelkemnek keserű/ségében.
11)
Uram, ha így kell élnem, és ilyenekben van lelkem élete, ✝
fenyíts meg engem, de adj életet /nékem, * így válik majd javamra legkeservesebb keserű/ségem!
12)
Te pedig megszabadítottad az én lelkemet, hogy el ne /veszszen, * hátad mögé vetetted minden /bűnömet.
13)
Mert nem az alvilág tesz rólad vallást, ✝
és nem a halál dicsőít meg /téged, * nem azok várnak hűségedre, akik a sírba /szállnak.
14)
Az élő, az élő tesz rólad vallást, ✝
miképpen én is e /napon, * az atya hirdeti fiainak hűsé/gedet.
15)
Uram, ments meg engem, ✝
és zsoltárainkat zengjük majd életünk minden /napján * az Úrnak /házában!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről való, ✝ alászállva a világosság Atyjától, * akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Kapitulum (Jak 1)
Isten szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. ✝ Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. * Mert a férfiú haragja nem cselekszi Isten igazságát.
Kapitulum (Jak 1)
Elvetvén minden tisztátalanságot, ✝ fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, * mely meg tudja menteni lelketeket.
Himnusz
1)
Pirkad a hajnal fényjele, /és zeng a mennynek éneke, /a föld is ujjong már vele, /fél a pokol és nyög bele.
2)
Erős királyunk, Krisztusunk, /halált legyőző bajnokunk /tapodva poklok mélyeit /kihozza gyötrött híveit.
3)
Kit sírba zárt a sziklakő, /s fegyverrel őrzött őriző, /nemes pompában, ékesen /kilép a sírból győztesen.
4)
A kínnak, könnynek vége már, /a Sírnál fényes angyal áll, /Krisztus feltámadt — hirdeti —, /halál már el nem érheti.
5)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R) Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
Benedictus
Elmegyek ahhoz, aki küldött, de mivel ezt mondottam, szomorúság tölti be szíveteket, alleluja.
Benedictus
Az igazságot mondom nektek: jobb nektek, hogy éne elmegyek, mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jön el, alleluja.
Benedictus
Midőn eljön az Igazság Lelke, megtanít titeket minden igazságra, és ami eljövendő, hírül adja nektek, alleluja.
Benedictus
Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és hírül adja nektek, alleluja, alleluja.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, ki híveid értelmét egy szándékra hozod, add meg népednek, hogy szeresse azt, amit már most megadsz, és vágyja azt, amit ígérsz, hogy a világ sokfélesége között szívünk csak ahhoz ragaszkodjék, ahol az igazi örömök vannak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!