1 Az Úr országol, ékességbe /⁠öltözött, *
hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /⁠magát.

2 Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /⁠inog, *
szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/⁠való.

3 Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /⁠szavukat, *
fölemelték a folyóvizek zúgó /⁠habjukat.

4 De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/⁠inál *
hatalmasabb az Úr a magas/⁠ságban.

5 Bizonyságaid hitelesek mindenek /⁠fölött, *
a te házadat szentség illeti, Uram, örök /⁠időkre!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Uram, te lettél a mi mene/⁠dékünk *
nemzedékről nemze/⁠dékre.

2 Mielőtt lettek a hegyek, ✝
mielőtt formáltatott a föld és a /⁠világ, *
öröktől fogva és mindörökké vagy te, ó, /⁠Isten.

3 Ki visszaviszed az embert a /⁠porba, *
és mondod: Térjetek vissza, emberek /⁠fiai!

4 Mert ezer esztendő a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely /⁠elmúlt, *
mint egy őrváltás ideje /⁠éjszaka.

5 Éveink száma, mint a /⁠semmi, *
életünk, mint a fű, elhervad /⁠korán.

6 Reggel virágzik, hogy elher/⁠vadjon, *
este lehull, és /⁠elszárad.

7 Mert elenyészünk haragod /⁠miatt, *
és felindulásodtól megren/⁠dültünk.

8 Magad elé tetted gonoszsága/⁠inkat, *
és titkos bűneinket orcád világossága /⁠elé.

9 Napjaink mind elenyésznek, ✝
haragod miatt /⁠elfogyunk, *
s mint a pókháló, csak annyi éveink fárado/⁠zása.

10 Mert életünk ideje /⁠hetven év, *
aki erősebb, annak nyolcvan /⁠esztendő.

11 S annak nagy része munka és /⁠fájdalom, *
bizony, hamar elmúlik, és mi /⁠elmegyünk.

12 Ki ismeri meg a te fölindulásod /⁠erejét, *
ki tanulja meg félni a te hara/⁠godat?

13 Így számlálni napjainkat taníts meg /⁠minket, *
hogy szívünket bölcsességre /⁠vezessük.

14 Térj hozzánk, Urunk, vala/⁠hára, *
légy könyörületes a te szolgá/⁠idhoz!

15 És betöltesz minket reggel irgalmassá/⁠goddal, *
ujjongunk és örvendezünk életünk minden /⁠napjain.

16 Vigadozunk a napokért, melyekben minket mega/⁠láztál, *
az esztendőkért, melyekben nyomorúságot /⁠láttunk.

17 Lássék meg szolgáidon a te /⁠műved, *
és fiaikon a te dicső/⁠séged!

18 A mi Urunk, Istenünk fényessége ragyogjon felettünk, ✝
kezünk munkáját te igazgasd /⁠rajtunk, *
kezünk munkáját, Uram, te i/⁠gazgasd!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Isten, én /⁠Istenem, *
tehozzád ébredek virra/⁠datkor.

2 Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /⁠testem *
a puszta és úttalan és víz nélküli /⁠földön.

3 Így jelenek meg a szentélyben /⁠előtted, *
hogy lássam hatalmadat és dicsősé/⁠gedet.

4 Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /⁠élet, *
az én ajkaim dicsérnek /⁠téged.

5 Így áldalak téged éle/⁠temben, *
és a te nevedben emelem föl a keze/⁠imet.

6 Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /⁠lelkem, *
és vigasságos ajakkal dicsér az /⁠én szám!

7 Ha rólad emlékezem /⁠ágyamon, *
reggel is rólad gondol/⁠kodom.

8 Mert te lettél /⁠segítőm, *
és szárnyad árnyékában örven/⁠dezem.

9 Lelkem tehozzád ragasz/⁠kodik, *
a te jobbod fölvett /⁠engem.

10 Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/⁠lyébe, *
a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /⁠lesznek.

11 A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/⁠küdtek, *
mert elnémíttatott a gonoszat szólók /⁠szája.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen felmagasztal/⁠tatott, *
a lovat és a rajta ülőt levetette a /⁠tengerbe!

2 Az Úr az én erősségem és dicső/⁠ségem, *
és ő lett nékem szabadí/⁠tásomra.

3 Ő az én Uram, és dicső/⁠ítem őt, *
az én atyámnak Istene, s én magasz/⁠talom őt.

4 Az Úr, mint a győzhetetlen /⁠harcos, *
Mindenható az ő /⁠neve.

5 A Fáraó szekereit és seregét a tengerbe /⁠vetette, *
és válogatott vezérei elmerültek a Vörös-/⁠tengerbe.

6 A hullámok elborították /⁠őket, *
s mint a kő, a mélységbe /⁠sülylyedtek.

7 A te jobbod fölmagasztaltatott erősségben, ✝
a te jobbod megverte az ellen/⁠séget, *
dicsőségednek nagyságában megbuktattad ellene/⁠idet.

8 Kibocsátottad haragodnak /⁠tüzét, *
s az elemésztette őket, mint a /⁠pozdorját.

9 Haragod leheletére feltorlódtak a vizek, ✝
a hömpölygő habok megál/⁠lottak, *
a hullámok a tenger közepén egybe/⁠gyűltek.

10 Mondá az ellenség: Űzőbe veszem, és elfogom, ✝
felosztom a zsákmányt, és kielégül a /⁠lelkem, *
kivonom a kardomat, megöli őket az én /⁠kezem.

11 De fútt a te szeled, ✝
és elborította őket a /⁠tenger, *
elmerültek, mint az ón, a sebes /⁠vizekben.

12 Ki hasonló hozzád, Uram, erősségben, ✝
ki olyan dicsőséges a /⁠szentségben, *
félelmetes, dicsérendő és csodákat /⁠tévő?

13 Kinyújtottad kezedet, és elnyelte őket /⁠a föld, *
s te vezére lettél irgalmasságodban a népnek, melyet meg­sza­ba­dí­/⁠tottál.

14 És erősségeddel elvezetted őket /⁠őket *
a te szent lakóhelyedre./⁠lyedre.

15 Meghallották a népek, és megre/⁠megtek, *
Filisztea lakóit gyötrelem /⁠fogta el.

16 Édom fejedelmei megzavarodtak, ✝
Moáb hatalmasait rettegés /⁠szállta meg, *
Kánaán lakói megder/⁠medtek.

17 Szakadjon is rájuk a félelem és /⁠rettegés *
karodnak ere/⁠jétől!

18 Legyenek mozdulatlanok, mint a kő, ✝
míg átvonul közöttük, Uram, a te /⁠néped, *
míg átvonul ez a nép, melyet magadévá /⁠tettél!

19 Felviszed őket, és elplántálod a te örökséged hegyén, ✝
erősséges lakóhelyeden, melyet te készí/⁠tettél, *
szentélyedbe, melyet a te kezed erősített meg, /⁠Uram.

20 Országol az Úr minden /⁠időkig, *
örökkön /⁠örökké.

21 Mert a Fáraó bement lovaival, szekereivel és lovasaival a /⁠tengerbe, *
az Úr pedig visszahozta rájuk a tenger /⁠vizét.

22 Izráel fiai azonban száraz lábbal /⁠jártak *
(!) annak /⁠közepén.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat a /⁠mennyekben, *
dicsérjétek őt a magas/⁠ságban!

2 Dicsérjétek őt, minden angya/⁠lai, *
dicsérjétek őt, minden sere/⁠gei!

3 Dicsérjék őt a nap és /⁠a hold, *
dicsérjék őt mind a fénylő/⁠csillagok!

4 Dicsérjék őt az egeknek /⁠egei, *
és minden vizek, melyek az egek fölött /⁠vannak!

5 Dicsérjék az Úrnak /⁠nevét, *
mert ő parancsolt, /⁠és lettek!

6 Elrendelte őket örökké és minden /⁠időkre, *
parancsot adott, mely el nem /⁠múlik.

7 Dicsérjétek az Urat a /⁠földön, *
ti, sárkányok és minden /⁠mélységek,

8 Tűz és jégeső, hó és /⁠ködök, *
forgószelek, kik az ő igéjét cselek/⁠szitek,

9 Hegyek és minden /⁠halmok, *
gyümölcsfák és minden /⁠cédrusok,

10 Ti, vadak és szelíd /⁠állatok, *
kígyók és tollas /⁠madarak,

11 Földi királyok és minden /⁠népek, *
főemberek és minden bírái a /⁠földnek,

12 Ifjak és /⁠szüzek, *
(!) vének és /⁠gyermekek!

13 Dicsérjétek az Úr /⁠nevét, *
mert egyedül csak az ő neve /⁠magasztos!

14 Dicsősége kiárad az égre és a /⁠földre, *
és felmagasztalta az ő népének /⁠fejét.

15 Dicsérő ének ez minden /⁠szentjének, *
a népnek, mely hozzá /⁠tartozik.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

2 Erős királyunk, Krisztusunk,
halált legyőző bajnokunk
tapodva poklok mélyeit
kihozza gyötrött híveit.

3 Kit sírba zárt a sziklakő,
s fegyverrel őrzött őriző,
nemes pompában, ékesen
kilép a sírból győztesen.

4 A kínnak, könnynek vége már,
a Sírnál fényes angyal áll,
Krisztus feltámadt — hirdeti —,
halál már el nem érheti.

5 Kérünk, teremtő Istenünk,
vígadva Húsvét ünnepén,
ne ártson nékünk a halál,
védd meg örökre népedet!

Urunk, tenéked glória,
aki legyőzted a halált,
az Atyát és Szentlelket is
dicsérjük minden századon!

Ámen!

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.