Verzikulus
V) Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R) Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Örvendeztek a tanítványok, alleluja, hogy látják az Urat, alleluja!
92. zsoltár
1)
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, * hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2)
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, * szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3)
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, * fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4)
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál * hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5)
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, * a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
142. zsoltár
1)
Uram, hallgasd meg imádságomat, ✝
figyelmezz könyörgésemre a te hűséged /szerint, * hallgass meg engem igazságod /szerint!
2)
És ne szállj ítéletre a te /szolgáddal, * mert egy élő sem áll meg igazként színed /előtt!
3)
Mert ellenség üldözi az én lelkemet, ✝
földre tiporja éle/temet, * a sötétségbe taszított engem, mint a rég elfeledett /holtakat.
4)
Megemlékeztem a régi napokról, ✝
S az én lelkem megszomorodott /bennem, * és megrettent a szívem /bensőmben.
5)
visszagondolok minden tette/idre, * mit kezed művelt, azon elmél/kedem.
6)
Kitárom feléd a /kezemet, * mint víz nélküli föld, olyan a lelkem /előtted.
7)
Siess, Uram, hallgass meg /engem, * mert elfogyatkozik már az én /lelkem!
8)
Ne rejtsd el orcádat /tőlem, * nehogy olyan legyek, mint a sírba /szállók!
9)
Add hallanom reggel a te irgalmassá/godat, * mert benned /bíztam!
10)
Mutasd meg nekem az utat, amelyen /járjak, * mert hozzád emelem az én /lelkemet!
11)
Ments meg engem ellensége/imtől, * Uram, tehozzád mene/külök!
12)
Taníts meg, hogy akaratodat cselekedjem, ✝
mert Istenem /vagy te, * a te jó lelked vezessen engem az igaz /földre!
13)
A te nevedért elevenítesz meg engem, /Uram, * és igazságodban kiviszed lelkemet a szoronga/tásból.
14)
Irgalmasságodban szétszórod ellenségeimet, ✝
elveszted mind, akik háborgatják az én /lelkemet, * mert én a te szolgád /vagyok.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Habakuk. zsoltár
1)
Uram, hallottam a te szavaidat, és /féltem, * megláttam művedet, és /rettegek.
2)
Valósítsd meg azt még éveink /folyamán, * nyilvánítsd ki azt, ha majd betelnek az /évek!
3)
S midőn fölgerjed a te /haragod, * emlékezzél meg irgalmassá /godról!
4)
Íme, eljön az Isten /dél felől, * jön a szent a Fárán hegye /felől.
5)
Befödi az egeket az ő dicső/sége, * és dicséretével teljes /a föld.
6)
Ragyogása mint a napfény, ✝
és sugarak törnek elő a /kezéből, * azokba rejtette az ő /erejét.
7)
Színe előtt halad a /halál, * és pusztulás jár az ő léptei /előtt.
8)
Megáll, és fölméri a /földet, * körültekint, és szétoldja a nemze/teket.
9)
Összeroskadnak az ősi hegyek, ✝
és meggörbednek a világ /halmai * örökkévalóságának léptei /alatt.
10)
Pusztulva látom Etiópia /házait, * fölforgatva Mádián földjének /sátrait.
11)
Vajon a folyóvizek ellen gerjedt-e föl haragod, ✝
a folyóvizek ellen van-e búsulásod, Uram, /Uram, * vagy a tenger ellen a te fölindulásod,/lásod,
12)
hogy rájuk hágsz lova/iddal, * győzelmes harci szeke/reddel?
13)
Felvonván megfeszíted /íjadat, * és húrra helyezed nyila /idat.
14)
Fölhasítod a földet áradó vizekkel, ✝
látnak téged a hegyek, és megren/dülnek, * kiáradnak az örvénylő /vizek.
15)
Üvölt akkor a /tenger, * és magasra nyújtja /karjait.
16)
A nap és a hold megbújnak hajlékukban, ✝
elfutottak nyilaid fényessége /elől, * villogó lándzsád ragyogása /elől.
17)
Indulatodban megtaposod a /földet, * és haragodban megbénítod a /népeket.
18)
Kivonulsz, hogy megszabadítsad /népedet, * hogy megszabadítsad fölken/teddel.
19)
Lerántod a gonosz házának /te tejét, * pusztává teszed alapjait egész a /földig.
20)
Megátkozod kormány/pálcáját, * harcosainak /fejét,
21)
kik szélvészként törnek elő, hogy űzőbe vegyenek /engem, * örömkiáltással, mint aki elemészti rejtekhelyén a /szegényt.
22)
Utat készítesz lovaidnak a /tengerben, * a nagy vizek iszap/jában.
23)
Mikor ezt hallottam, megrendült a /belsőm, * e szóra megremegtek /ajkaim.
24)
Korhadás hatolt csontja/imba, * és megingott a föld /alattam.
25)
De mégis nyugodtan várom a szorongatás /napját, * mely eljön a minket sanyargató /népre.
26)
Mert nem virágzik majd akkor a /fügefa, * és nem fakad rügy a /szőlőkben.
27)
Megcsal az olajfa /termése, * és a szántóföldek nem adnak /kenyeret.
28)
Kivesznek az akolból a /juhok, * és nem lesz állat a jászo/loknál.
29)
Én azonban örvendezem az /Úrban, * és vigadozom szabadító Iste/nemben.
30)
Az Isten, az Úr az én erős/ségem, * és olyanná teszi ő lábamat, mint a /szarvasét.
31)
Elvezet engem a magaslatokra a győze/delmes, * s én zsoltárokat /éneklek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről való, ✝ alászállva a világosság Atyjától, * akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
Kapitulum (Jak 1)
Isten szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. ✝ Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. * Mert a férfiú haragja nem cselekszi Isten igazságát.
Kapitulum (Jak 1)
Elvetvén minden tisztátalanságot, ✝ fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, * mely meg tudja menteni lelketeket.
Himnusz
1)
Pirkad a hajnal fényjele, /és zeng a mennynek éneke, /a föld is ujjong már vele, /fél a pokol és nyög bele.
2)
Erős királyunk, Krisztusunk, /halált legyőző bajnokunk /tapodva poklok mélyeit /kihozza gyötrött híveit.
3)
Kit sírba zárt a sziklakő, /s fegyverrel őrzött őriző, /nemes pompában, ékesen /kilép a sírból győztesen.
4)
A kínnak, könnynek vége már, /a Sírnál fényes angyal áll, /Krisztus feltámadt — hirdeti —, /halál már el nem érheti.
5)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R) Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
Benedictus
Elmegyek ahhoz, aki küldött, de mivel ezt mondottam, szomorúság tölti be szíveteket, alleluja.
Benedictus
Az igazságot mondom nektek: jobb nektek, hogy éne elmegyek, mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jön el, alleluja.
Benedictus
Midőn eljön az Igazság Lelke, megtanít titeket minden igazságra, és ami eljövendő, hírül adja nektek, alleluja.
Benedictus
Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és hírül adja nektek, alleluja, alleluja.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, ki híveid értelmét egy szándékra hozod, add meg népednek, hogy szeresse azt, amit már most megadsz, és vágyja azt, amit ígérsz, hogy a világ sokfélesége között szívünk csak ahhoz ragaszkodjék, ahol az igazi örömök vannak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!