Verzikulus
V) Föltámadott az Úr a sírból, alleluja!
R) Ki értünk a keresztfán függött, alleuja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Örvendeztek a tanítványok, alleluja, hogy látják az Urat, alleluja!
92. zsoltár
1)
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, * hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2)
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, * szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3)
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, * fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4)
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál * hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5)
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, * a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
64. zsoltár
1)
Téged illet, Isten, a dicséret /Sionban, * és neked teljesítik a fogadalmakat Jeruzsá/lemben.
2)
Te meghallgatod az imád/ságot, * minden test hozzád /mégyen.
3)
A mi gonoszságaink elhatalmasodtak /rajtunk, * de te megkegyelmezel bűne/inknek.
4)
Boldog, akit kiválasztottál, és magadhoz /fogadtál, * a te csarnokaidban /lakik.
5)
Betöltesz házad java/ival * és templomodnak szentségével./gével.
6)
Igazságodban csodálatos módon meghallgatsz minket, üdvösségadó /Istenünk, * te, reménysége a föld minden határának és a messzi tenge/reknek.
7)
Ki hatalmaddal hegyeket /alkottál, * felövezvén magadat erős/séggel.
8)
Ki lecsöndesíted a tenger áradását, az ő habjai /zúgását, * a népek hábor/gását.
9)
Megrettennek a te jeleidtől, kik e széles földön /laknak, * és megörvendezteted napkeletet és napnyu/gatot.
10)
Meglátogattad a földet, és megrészegí/tetted, * sokszorosan meggazdagí/tottad.
11)
Isten folyója telve vizekkel, ✝
eleséget készítesz minde/neknek, * így rendezted el a /földet.
12)
Barázdáiba vizet vezetsz, és rögeit elsi/mítod, * záporesőkkel meglágyítod azt, és megáldod a sarjadó /vetést.
13)
Kegyességeddel megkoronázod az /esztendőt, * és lábad nyomában bőség /fakad.
14)
Rétek virulnak a siva/tagban, * és vigasságba öltöznek a /dombok.
15)
Megtelnek a mezők juhokkal, ✝
a völgyek bővelkednek gabo/nával, * ujjonganak és himnuszt énekelnek /mindenek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ann. zsoltár
1)
Örvendezik immár az én szívem az /Úrban, * és fejem felmagasztaltatott az én Iste/nemben.
2)
Megnyílott a szám ellenségeimmel /szemben, * mert vigadozom a te szabadítá/sodon.
3)
Nincs olyan szent, mint az Úr, ✝
senki terajtad /kívül, * nincs olyan erős, mint a mi /Istenünk.
4)
Ne szaporítsátok a kevély szavakat dicse/kedvén, * távozzék a régi beszéd szája/tokból!
5)
Mert az Úr a mindentudó /Isten, * nyilvánvalók előtte szándéka/itok.
6)
Az erősek íja legyő/zetett, * és erőbe öltöztek a /gyengék.
7)
Kik azelőtt bővelkedtek, a kenyérért szolgaságra adják /magukat, * és akik éheztek, most /jóllaknak.
8)
Sok gyermeke születik a magtalan /asszonynak, * és meddővé lesz az, kinek sok fi/a volt.
9)
Az Úr megöl, és élet/re kelt, * levisz az alvilágba, és visszahoz /onnét.
10)
Az Úr szegénnyé tesz, és meggaz/dagít, * megaláz, és /fölemel.
11)
Fölemeli a földről az elnyo/mottat, * és a sárból kiragadja a /szegényt,
12)
Hogy a fejedelmek közt kapjon /helyet, * és elfoglalja a dicsőség /trónusát.
13)
Mert az Úré a földnek oszlo/pai, * és ő helyezte rájuk a földkerek/séget.
14)
Szentjeinek lépteit megóvja, ✝
az istentelenek pedig elnémulnak a sötét/ségben, * mert nem a maga erejéből erős az /ember.
15)
Rettegik majd az Urat az ő ellensé/gei, * ha mennydörögni fog fölöttük az /egekben.
16)
Akkor megítéli az Úr a föld határait, ✝
és uralmat ad kirá/lyának, * felmagasztalja az ő felkentjének /fejét.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jak 1)
Szeretteim: Legyetek az igének cselekvői és nem csupán hallgatói, megcsalván önmagatokat. ✝ Mert, ha valaki hallgatója az igének, és nem cselekvője, az ilyen hasonlító ahhoz az emberhez, aki természetes ábrázatát a tükörben szemléli, * megnézte ugyanis magát, és elment, és rögtön elfelejtette, hogy milyen volt.
Kapitulum (Jak 1)
Ha valaki vallásosnak tartja magát, ✝ de nem fékezi nyelvét, hanem megcsalja önszívét, * annak hiábavaló a vallásossága.
Kapitulum (Jak 1)
A tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és az Atya előtt ez: ✝ meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szoronatásukban, * és magát szeplőtelenül megőrizni e világtól.
Himnusz
1)
Pirkad a hajnal fényjele, /és zeng a mennynek éneke, /a föld is ujjong már vele, /fél a pokol és nyög bele.
2)
Erős királyunk, Krisztusunk, /halált legyőző bajnokunk /tapodva poklok mélyeit /kihozza gyötrött híveit.
3)
Kit sírba zárt a sziklakő, /s fegyverrel őrzött őriző, /nemes pompában, ékesen /kilép a sírból győztesen.
4)
A kínnak, könnynek vége már, /a Sírnál fényes angyal áll, /Krisztus feltámadt — hirdeti —, /halál már el nem érheti.
5)
Kérünk, teremtő Istenünk, /vígadva Húsvét ünnepén, /ne ártson nékünk a halál, /védd meg örökre népedet!
(Meghajolva:)
Urunk, tenéked glória, /aki legyőzted a halált, /az Atyát és Szentlelket is /dicsérjük minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V) A te föltámadásodban, Krisztus, alleluja!
R) Mennyek és földek vigadoznak, alleluja!
Benedictus
Mindeddig nem kértetek semmit, kérjetek, és megkapjátok, alleluja.
Benedictus
Kérjtek, és megkapjátok, hogy örömetek teljes légyen, mert az Atya szeret titeket, mivel szerettetek engem, és hittetek, alleluja.
Benedictus
Íme, most nyíltan beszélsz, s nem mondasz példázatot, most tudjuk, hogy mindent tudsz, s hisszük, hogy Istentől jöttél, alleluja.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, kitől minden jó származik, a hozzád esdeklőknek add meg kegyesen, hogy a te sugallatodra azt gondoljuk, ami helyes, és irányításoddal azt meg is tegyük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!