Verzikulus
V) Emelkedj fel, Uram, erődben, alleluja!
R) Éneklünk és zsoltárt zengünk néked, alleluja!
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Magasztaljuk a királyok Királyát, és himnuszt mondjunk Istennek, alleluja!
92. zsoltár
1)
Az Úr országol, ékességbe /öltözött, * hatalomba öltözött, és erővel övezte fel /magát.
2)
Megerősítette a föld kerekségét, és az meg nem /inog, * szilárd a te trónod kezdet óta, te vagy az Örökké/való.
3)
Fölemelték, Uram, a folyók, ✝
fölemelték a folyók /szavukat, * fölemelték a folyóvizek zúgó /habjukat.
4)
De a nagy vizek zúgásánál, ✝
a tenger hatalmas hulláma/inál * hatalmasabb az Úr a magas/ságban.
5)
Bizonyságaid hitelesek mindenek /fölött, * a te házadat szentség illeti, Uram, örök /időkre!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
89. zsoltár
1)
Uram, te lettél a mi mene/dékünk * nemzedékről nemze/dékre.
2)
Mielőtt lettek a hegyek, ✝
mielőtt formáltatott a föld és a /világ, * öröktől fogva és mindörökké vagy te, ó, /Isten.
3)
Ki visszaviszed az embert a /porba, * és mondod: Térjetek vissza, emberek /fiai!
4)
Mert ezer esztendő a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely /elmúlt, * mint egy őrváltás ideje /éjszaka.
5)
Éveink száma, mint a /semmi, * életünk, mint a fű, elhervad /korán.
6)
Reggel virágzik, hogy elher/vadjon, * este lehull, és /elszárad.
7)
Mert elenyészünk haragod /miatt, * és felindulásodtól megren/dültünk.
8)
Magad elé tetted gonoszsága/inkat, * és titkos bűneinket orcád világossága /elé.
9)
Napjaink mind elenyésznek, ✝
haragod miatt /elfogyunk, * s mint a pókháló, csak annyi éveink fárado/zása.
10)
Mert életünk ideje /hetven év, * aki erősebb, annak nyolcvan /esztendő.
11)
S annak nagy része munka és /fájdalom, * bizony, hamar elmúlik, és mi /elmegyünk.
12)
Ki ismeri meg a te fölindulásod /erejét, * ki tanulja meg félni a te hara/godat?
13)
Így számlálni napjainkat taníts meg /minket, * hogy szívünket bölcsességre /vezessük.
14)
Térj hozzánk, Urunk, vala/hára, * légy könyörületes a te szolgá/idhoz!
15)
És betöltesz minket reggel irgalmassá/goddal, * ujjongunk és örvendezünk életünk minden /napjain.
16)
Vigadozunk a napokért, melyekben minket mega/láztál, * az esztendőkért, melyekben nyomorúságot /láttunk.
17)
Lássék meg szolgáidon a te /műved, * és fiaikon a te dicső/séged!
18)
A mi Urunk, Istenünk fényessége ragyogjon felettünk, ✝
kezünk munkáját te igazgasd /rajtunk, * kezünk munkáját, Uram, te i/gazgasd!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Móz1. zsoltár
1)
Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen felmagasztal/tatott, * a lovat és a rajta ülőt levetette a /tengerbe!
2)
Az Úr az én erősségem és dicső/ségem, * és ő lett nékem szabadí/tásomra.
3)
Ő az én Uram, és dicső/ítem őt, * az én atyámnak Istene, s én magasz/talom őt.
4)
Az Úr, mint a győzhetetlen /harcos, * Mindenható az ő /neve.
5)
A Fáraó szekereit és seregét a tengerbe /vetette, * és válogatott vezérei elmerültek a Vörös-/tengerbe.
6)
A hullámok elborították /őket, * s mint a kő, a mélységbe /sülylyedtek.
7)
A te jobbod fölmagasztaltatott erősségben, ✝
a te jobbod megverte az ellen/séget, * dicsőségednek nagyságában megbuktattad ellene/idet.
8)
Kibocsátottad haragodnak /tüzét, * s az elemésztette őket, mint a /pozdorját.
9)
Haragod leheletére feltorlódtak a vizek, ✝
a hömpölygő habok megál/lottak, * a hullámok a tenger közepén egybe/gyűltek.
10)
Mondá az ellenség: Űzőbe veszem, és elfogom, ✝
felosztom a zsákmányt, és kielégül a /lelkem, * kivonom a kardomat, megöli őket az én /kezem.
11)
De fútt a te szeled, ✝
és elborította őket a /tenger, * elmerültek, mint az ón, a sebes /vizekben.
12)
Ki hasonló hozzád, Uram, erősségben, ✝
ki olyan dicsőséges a /szentségben, * félelmetes, dicsérendő és csodákat /tévő?
13)
Kinyújtottad kezedet, és elnyelte őket /a föld, * s te vezére lettél irgalmasságodban a népnek, melyet megszabadí/tottál.
14)
És erősségeddel elvezetted őket /őket * a te szent lakóhelyedre./lyedre.
15)
Meghallották a népek, és megre/megtek, * Filisztea lakóit gyötrelem /fogta el.
16)
Édom fejedelmei megzavarodtak, ✝
Moáb hatalmasait rettegés /szállta meg, * Kánaán lakói megder/medtek.
17)
Szakadjon is rájuk a félelem és /rettegés * karodnak ere/jétől!
18)
Legyenek mozdulatlanok, mint a kő, ✝
míg átvonul közöttük, Uram, a te /néped, * míg átvonul ez a nép, melyet magadévá /tettél!
19)
Felviszed őket, és elplántálod a te örökséged hegyén, ✝
erősséges lakóhelyeden, melyet te készí/tettél, * szentélyedbe, melyet a te kezed erősített meg, /Uram.
20)
Országol az Úr minden /időkig, * örökkön /örökké.
21)
Mert a Fáraó bement lovaival, szekereivel és lovasaival a /tengerbe, * az Úr pedig visszahozta rájuk a tenger /vizét.
22)
Izráel fiai azonban száraz lábbal /jártak * (!) annak /közepén.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
148. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, * dicsérjétek őt a magas/ságban!
2)
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, * dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3)
Dicsérjék őt a nap és /a hold, * dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4)
Dicsérjék őt az egeknek /egei, * és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5)
Dicsérjék az Úrnak /nevét, * mert ő parancsolt, /és lettek!
6)
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, * parancsot adott, mely el nem /múlik.
7)
Dicsérjétek az Urat a /földön, * ti, sárkányok és minden /mélységek,
8)
Tűz és jégeső, hó és /ködök, * forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9)
Hegyek és minden /halmok, * gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10)
Ti, vadak és szelíd /állatok, * kígyók és tollas /madarak,
11)
Földi királyok és minden /népek, * főemberek és minden bírái a /földnek,
12)
Ifjak és /szüzek, * (!) vének és /gyermekek!
13)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14)
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, * és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15)
Dicsérő ének ez minden /szentjének, * a népnek, mely hozzá /tartozik.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Ef 4)
Aki alászállott, ő az, aki fel is ment minden egek fölé, ✝ hogy beteljesítsen mindent, * és hogy mi felnőjünk mindenestől őbenne, aki a Főnk: Jézus Krisztus.
Himnusz
1)
Megszentelt örömek, s fényességes ünnep /ihleti lelkünket hangos énekszóra, /mert e nap Krisztus ki mindent alkotott, /felmegy a mennyekbe elfoglalni trónját.
2)
A Szent serege fölemelvén szívét, /ujjongva vigadoz, hirdeti a győztest, /s vele ünnepli angyalok kórusa /a kegyes vezérnek fénylő dicsőségét.
3)
Foglyul is ejti most fogságunkat Krisztus, /osztja a földön már ajándékát bőven, /s ki halál kínját szelíden kiállta, /az égbe bevonul, felmagasztaltatván.
4)
Kérünk, hát, mi Urunk, kegyelmes Teremtőnk, /nézz le a népedre, s oltalmazzad őket: /mohó irigység, démonok ármánya /a mélybe lenyomva ne pusztítsa őket.
5)
És mikor visszatérsz tűzben égő felhőn, /az emberszíveknek titkait ítélni, /ne várjon majd ránk kárhozat, s büntetés, /de égi koszorú, igazak jutalam.
(Meghajolva:)
Add meg ezt fenséges, jóságos Teremtőnk, /add meg ezt, Egyszülött, s te is, kegyes Lélek, /tündöklő fényben örökkön örökké, /a mennyben trónoló háromságos Isten.
Ámen!
Verzikulus
V) Emelkedj fel, Uram, erődben, alleluja!
R) Éneklünk és zsoltárt zengünk néked, alleluja!
Benedictus
Elmenvén az egész világra, alleluja, tanítsatok minden népet, alleluja.
Benedictus
Ha én el nem megyek, nem jön el a Vígasztaló. Midőn fölemeltetem, elküldöm őt hozzátok.
Benedictus
Ha szeretnétek engem, alleluja, bizony örülnétek, alleluja, mert az Atyához megyek, alleluja.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy amint hisszük, hogy Egyszülötted, a mi Megváltónk a mai napon a mennybe ment, úgy lelkületünk szerint mi magunk is a mennyekben lakozzunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!