Verzikulus
V) Vállaival beárnyékoz téged.
R) És biztos helyed lesz az ő szárnyai alatt.
Bevezetés
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
142. zsoltár
1)
Uram, hallgasd meg imádságomat, ✝
figyelmezz könyörgésemre a te hűséged /szerint, * hallgass meg engem igazságod /szerint!
2)
És ne szállj ítéletre a te /szolgáddal, * mert egy élő sem áll meg igazként színed /előtt!
3)
Mert ellenség üldözi az én lelkemet, ✝
földre tiporja éle/temet, * a sötétségbe taszított engem, mint a rég elfeledett /holtakat.
4)
Megemlékeztem a régi napokról, ✝
S az én lelkem megszomorodott /bennem, * és megrettent a szívem /bensőmben.
5)
visszagondolok minden tette/idre, * mit kezed művelt, azon elmél/kedem.
6)
Kitárom feléd a /kezemet, * mint víz nélküli föld, olyan a lelkem /előtted.
7)
Siess, Uram, hallgass meg /engem, * mert elfogyatkozik már az én /lelkem!
8)
Ne rejtsd el orcádat /tőlem, * nehogy olyan legyek, mint a sírba /szállók!
9)
Add hallanom reggel a te irgalmassá/godat, * mert benned /bíztam!
10)
Mutasd meg nekem az utat, amelyen /járjak, * mert hozzád emelem az én /lelkemet!
11)
Ments meg engem ellensége/imtől, * Uram, tehozzád mene/külök!
12)
Taníts meg, hogy akaratodat cselekedjem, ✝
mert Istenem /vagy te, * a te jó lelked vezessen engem az igaz /földre!
13)
A te nevedért elevenítesz meg engem, /Uram, * és igazságodban kiviszed lelkemet a szoronga/tásból.
14)
Irgalmasságodban szétszórod ellenségeimet, ✝
elveszted mind, akik háborgatják az én /lelkemet, * mert én a te szolgád /vagyok.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Habakuk. zsoltár
1)
Uram, hallottam a te szavaidat, és /féltem, * megláttam művedet, és /rettegek.
2)
Valósítsd meg azt még éveink /folyamán, * nyilvánítsd ki azt, ha majd betelnek az /évek!
3)
S midőn fölgerjed a te /haragod, * emlékezzél meg irgalmassá /godról!
4)
Íme, eljön az Isten /dél felől, * jön a szent a Fárán hegye /felől.
5)
Befödi az egeket az ő dicső/sége, * és dicséretével teljes /a föld.
6)
Ragyogása mint a napfény, ✝
és sugarak törnek elő a /kezéből, * azokba rejtette az ő /erejét.
7)
Színe előtt halad a /halál, * és pusztulás jár az ő léptei /előtt.
8)
Megáll, és fölméri a /földet, * körültekint, és szétoldja a nemze/teket.
9)
Összeroskadnak az ősi hegyek, ✝
és meggörbednek a világ /halmai * örökkévalóságának léptei /alatt.
10)
Pusztulva látom Etiópia /házait, * fölforgatva Mádián földjének /sátrait.
11)
Vajon a folyóvizek ellen gerjedt-e föl haragod, ✝
a folyóvizek ellen van-e búsulásod, Uram, /Uram, * vagy a tenger ellen a te fölindulásod,/lásod,
12)
hogy rájuk hágsz lova/iddal, * győzelmes harci szeke/reddel?
13)
Felvonván megfeszíted /íjadat, * és húrra helyezed nyila /idat.
14)
Fölhasítod a földet áradó vizekkel, ✝
látnak téged a hegyek, és megren/dülnek, * kiáradnak az örvénylő /vizek.
15)
Üvölt akkor a /tenger, * és magasra nyújtja /karjait.
16)
A nap és a hold megbújnak hajlékukban, ✝
elfutottak nyilaid fényessége /elől, * villogó lándzsád ragyogása /elől.
17)
Indulatodban megtaposod a /földet, * és haragodban megbénítod a /népeket.
18)
Kivonulsz, hogy megszabadítsad /népedet, * hogy megszabadítsad fölken/teddel.
19)
Lerántod a gonosz házának /te tejét, * pusztává teszed alapjait egész a /földig.
20)
Megátkozod kormány/pálcáját, * harcosainak /fejét,
21)
kik szélvészként törnek elő, hogy űzőbe vegyenek /engem, * örömkiáltással, mint aki elemészti rejtekhelyén a /szegényt.
22)
Utat készítesz lovaidnak a /tengerben, * a nagy vizek iszap/jában.
23)
Mikor ezt hallottam, megrendült a /belsőm, * e szóra megremegtek /ajkaim.
24)
Korhadás hatolt csontja/imba, * és megingott a föld /alattam.
25)
De mégis nyugodtan várom a szorongatás /napját, * mely eljön a minket sanyargató /népre.
26)
Mert nem virágzik majd akkor a /fügefa, * és nem fakad rügy a /szőlőkben.
27)
Megcsal az olajfa /termése, * és a szántóföldek nem adnak /kenyeret.
28)
Kivesznek az akolból a /juhok, * és nem lesz állat a jászo/loknál.
29)
Én azonban örvendezem az /Úrban, * és vigadozom szabadító Iste/nemben.
30)
Az Isten, az Úr az én erős/ségem, * és olyanná teszi ő lábamat, mint a /szarvasét.
31)
Elvezet engem a magaslatokra a győze/delmes, * s én zsoltárokat /éneklek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Gal 3,27.28)
<em>Január:</em> Akik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztust öltöttétek magatokra. ✝ Azért mindnyájan egyek vagyunk * Krisztus Jézusban!
Kapitulum (Zsid 10,36.38)
<em>Február:</em> Testvérek: Ne veszítsétek el bizodalmatokat, ✝ melyre vár a nagy jutalom, * mert az igaz a hitből él.
Kapitulum (1Pét 5,6–7)
<em>Június-Július:</em> Alázzátok meg magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatásnak idején. ✝ Minden aggodalmatokat őreá vessétek, * mert neki gondja van rátok.
Kapitulum (Péld 8,17)
<em>Augusztus:</em> Én, a Bölcsesség, szeretem azokat, kik szeretnek engem, ✝ és akik virradatkor keresnek, * meg is találnak.
Kapitulum (Ef 4,32)
<em>Szeptember:</em> Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, ✝ megbocsátván egymásnak, * amit az Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Kapitulum (Ef 4,25)
<em>Október:</em> Elhagyván a hazugságot, ✝ ki-ki szóljon igazat felebarátjával, * mert egymásnak tagjai vagyunk.
Kapitulum (Ezek 11)
<em>November:</em> Azon a napon: javára leszek, úgymond az Úr, javára leszek az egeknek, és azok javára lesznek a földnek, és a föld javára lesz a gabonának, a bornak és az olajnak, és ezek javára lesznek Izraelnek. ✝ És azt mondom a Nem-Népnek: én népem vagy te, * és ő azt mondja nekem: én Istenem vagy te.
Kapitulum (1Kor 16,13–14)
Testvérek! Virraszatok és imádkozzatok, legyetek állhatatosak a hitben, ✝ cselekedjetek férfiasan, erősödjetek meg az Úrban, * és minden dolgotokat szeretetben cselekedjétek!
Himnusz
1)
Igazság Napja, Krisztusunk, /oszlik a lelki éjszaka, /s erények fénye visszatér, /ha ránk derül új nappalod.
2)
Adtál alkalmas szent időt, /adjál bűnbánó szívet is, /kiket türelmed elviselt, /most jóságod térítse meg!
3)
Mit ránkrovott a böjtidő, /tedd vinnünk, bármi súlyos is, /malasztod hozzon így nekünk /szabadulást a bűn alól.
4)
Eljött a nap, a te napod, /virágzanak már mindenek, /vigadjon rajta mind a nép, /kegyelmedhez mely visszatér.
(Meghajolva:)
Kegyes Háromság, téged áld /imádva minden létező, /mi is megújult híveid/ zengünk megújult éneket.
Ámen!
Verzikulus
V) Mondd az Úrnak: menedékem vagy és váram!
R) Istenem, kiben bízom én.
Benedictus
Az Úrnak angyala, mikor leszállt a mennyből, a víz megindulván egy beteg meggyógyult.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Légy, Urunk, kegyes hajlandósággal a te népedhez, és akikben felkeltetted a szentségi önátadás szellemét, azokat megszánva, jóságos segítségeddel ápolgasd. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Élek én, mondja az Úr, nem akarom a bűnös halálát, de inkább, hogy megtérjen és éljen.
Verzikulus
V) Vigyétek el szemem elől a gonosz gondolataitokat!
R) Szíveteket szaggassátok meg, és ne ruhátokat!
P: Hallgass meg minket, irgalmas Isten, és mutasd meg elménknek malasztod világosságát. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!