Verzikulus
V) Vállaival beárnyékoz téged.
R) És biztos helyed lesz az ő szárnyai alatt.
Bevezetés
Uram, nyisd meg ajkaimat, és az én szám dicséretedet hirdeti.
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
117. zsoltár
1)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
2)
Mondja most Izráel, mert jó, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
3)
Mondja most Áronnak /háza, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
4)
Mondják most, akik az Urat /félik, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
5)
A szorongatásban segítségül hívtam az /Urat, * meghallgatott engem az Úr, és tágasságra /vezetett.
6)
Velem az Úr, azért /nem félek. * Mit árthatna nékem az /ember?
7)
Velem az Úr, az é /segítőm, * és én lenézek ellensége/imre.
8)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint az emberben biza/kodni.
9)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint a fejedelmekben biza/kodni.
10)
Minden pogány népek megkörnyékeztek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
11)
Körülvévén körülvettek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
12)
Körülvettek, mint a méhek, ✝
és fölgerjedtek, mint a tűz a /tövisben, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
13)
Reám rohanván, eltaszítottak engem, hogy /elessem * de az Úr megtartott /engem.
14)
Az Úrban van az én erősségem és dicső/ségem, * és üdvösségemmé lett /nékem.
15)
A vigasságnak és üdvösségnek /szava * az igazaknak sátra/iban:
16)
Az Úr jobbja erőt cselekedett, ✝
az Úr jobbja felmagasztalt /engem, * az Úr jobbja erőt csele/kedett!
17)
Nem halok meg, hanem /élek, * és hirdetem az Úr cselekede/teit.
18)
Csapásaival igen megfenyített engem /az Úr, * de a halálnak nem adott át /engem.
19)
Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, ✝
bemenvén azokon hálát adok az /Úrnak, * ez az Úr kapuja, az igazak mennek be /rajta!
20)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem * és üdvösségemmé /lettél.
21)
A kő, melyet megvetettek az /építők, * az lett a szegletnek /fejévé.
22)
Az Úrnak /műve ez, * és csodálatos a mi szemeink /előtt.
23)
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett /nekünk, * örvendezzünk és vigadjunk /rajta!
24)
Ó, Uram, adj nekem segítséget, ✝
ó, Uram, adjál jó sze/rencsét, * áldott, aki jön az Úr ne/vében!
25)
Áldást mondunk rátok az Úr há/zából, * az Isten az Úr, és megvilágosított /minket.
26)
Tartsatok ünnepet lombos /ágakkal * föl, az oltárnak magasla/táig!
27)
Én Istenem vagy te, és hálát adok /néked, * én Istenem vagy te, és magasztallak /téged.
28)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem, * és üdvösségemmé /lettél.
29)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Segítőm te lettél nékem, Istenem.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Áldott vagy, Uram, az égnek erősségében, s dicséretes mindörökké.
Dan2. zsoltár
1)
Áldott vagy, Urunk, mi Atyáink /Istene, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
2)
És áldott a te dicsőségednek szent /neve, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
3)
Áldott vagy a te dicsőségednek szent templo/mában, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
4)
Áldott vagy a te országodnak királyi /székében, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
5)
Áldott vagy, aki átlátod a mélységeket, ✝
és a kerúbok fölött /trónolsz, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
6)
Áldjátok az Úrnak minden teremtményei az /Urat, * dicsérjétek és magasztaljátok őt mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Elrendelte őket minden időkre, parancsot adott, mely el nem múlik.
148. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, * dicsérjétek őt a magas/ságban!
2)
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, * dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3)
Dicsérjék őt a nap és /a hold, * dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4)
Dicsérjék őt az egeknek /egei, * és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5)
Dicsérjék az Úrnak /nevét, * mert ő parancsolt, /és lettek!
6)
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, * parancsot adott, mely el nem /múlik.
7)
Dicsérjétek az Urat a /földön, * ti, sárkányok és minden /mélységek,
8)
Tűz és jégeső, hó és /ködök, * forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9)
Hegyek és minden /halmok, * gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10)
Ti, vadak és szelíd /állatok, * kígyók és tollas /madarak,
11)
Földi királyok és minden /népek, * főemberek és minden bírái a /földnek,
12)
Ifjak és /szüzek, * (!) vének és /gyermekek!
13)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14)
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, * és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15)
Dicsérő ének ez minden /szentjének, * a népnek, mely hozzá /tartozik.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Ef 5)
Egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, ✝ járjatok mint a világosság fiai, * a világosság gyümölcse pedig a jóságban, az igazságosságban és az igazságban van.
Kapitulum (2Kor 6,1)
Testvérek: Intünk titeket, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten malasztját, ✝ mert ő mondja: Nekem tetsző időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged; íme most van itt az alkalmas idő, * most van itt az üdvösség napja.
Kapitulum (2Kor 6)
<em>Nagyböjt 1. hetében:</em> Viselkedjünk mindenben Isten szolgáiként sok türelemben, nyomorúságban és szűkölködésben, szorongatásban és verések közt, börtönben és üldözésekben, szenvedésekben, virrasztásban és böjtölésben, ✝ tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színelelt szeretetben, * az igazság igéjében és Isten erejében.
Kapitulum (1Tessz 4)
<em>Nagyböjt 2. hetében:</em> Testvérek: Tudjátok, milyen parancsokat adtunk nektek Jézus Krisztus nevében. Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődéstek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól, hogy mindegyiketek meg tudja tartani feleségét szentségben és tisztességben, ✝ nem a vágyakozás szenvedélyében, mint a pogányok, * akik nem ismerik az Istent.
Kapitulum (Ef 5)
<em>Nagyböjt 3. hetében:</em> Paráznaság és semmiféle tisztátalanság vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mert az nem illik a szentekhez. ✝ Sem ocsmányság vagy ostoba és kétértelmű beszéd, ami illetlen, * hanem inkább hálaadás.
Kapitulum (Gal 4)
<em>Nagyböjt 4. hetében:</em> Az a magasságbeli Jeruzsálem, mely szabad, a mi anyánk. ✝ Mert írva van: Vigadj, te magtalan, ki nem szülsz, ujjongj és kiálts, ki nem vajudol, * mert több a fia az elhagyottnak, mint akinek férje van.
Himnusz
1)
Fordítsd figyelmed, nagyhatalmú Isten, /jóakarattal szolgáid szavára, /fogadja el most atyai jóságod /esdeklésünket.
2)
Nézz le népedre szelíd tekintettel /égi trónodról, s gyújts nekünk világot, /a sötétséget híveid szívéből /űzze el fényed!
3)
Kegyesen oldd fel sok rút vétkeinket, /mosd le a szennyet, bilincsünket törd fel, /emelje fel már az elesett embert /isteni jobbod.
4)
Krisztus, te élet, igaz világosság, /öröm forrása, mérhetetlen jóság, /te adtad nékünk szabadulásunkat, /véredet ontván.
5)
Oltsd a szívünkbe mennyei szerelmed, /lelkünket töltsd be mindig-fénylő hittel, /növeld mibennünk szeretet erényét /isteni tűzzel.
6)
Add ajándékul könnyek élő kútját, /adj erőt nékünk most a böjtöléshez, /testnek a vágyát, mely vesztünkre törne /megzabolázzad.
7)
Ősellenségünk legyen távol innét, /győzd le erőddel a sokcselű Sátánt, /álljon mimellénk, kit a mennyből küldesz: /éltető Lelked.
(Meghajolva:)
Glória néked, örök Atyaisten, /néked is, Fiú, s vígasztaló Lélek, /három személyben örök-egy, nagy Isten, /mennyei Fölség.
Ámen!
Verzikulus
V) Mondd az Úrnak: menedékem vagy és váram!
R) Istenem, kiben bízom én.
Benedictus
Maga mellé vette Jézus tanítványait, és fölment a hegyre, s elváltozék színében előttük.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Isten, aki látod, hogy minden erőnk elhagy minket, őrizz minket kívül és belül, hogy test szerint minden ellenséges támadással szemben meg legyünk erősítve, lelki világunk pedig a gonosz gondolatoktól megtisztuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!