Verzikulus
V) Vállaival beárnyékoz téged.
R) És biztos helyed lesz az ő szárnyai alatt.
Bevezetés
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
91. zsoltár
1)
Jó dolog az Urat /dicsérni, * és éneket mondani a te nevednek, ó, /Fölséges
2)
Hirdetni reggel irgalmassá/godat * és hűségedet /éjszaka,
3)
A tízhúrú lanttal és orgo/nával, * énekkel és cite/rával.
4)
Mert megvidámítottál engem, Uram, tette/iddel, * és kezed művein örven/dezem.
5)
Mily nagyok, Uram, a te cselekede/teid, * mélységesek a te gondola/taid!
6)
Az ostoba ember nem veszi /eszébe, * és a bolond nem érti /ezeket.
7)
Felnövekednek a bűnösök, mint /a fű, * virágzanak mind, akik gonoszat csele/kednek.
8)
De vesztükre lesz ez mindö/rökre, * te pedig, Uram, fölséges vagy /örökké.
9)
Mert íme, Uram, a te ellenségeid, ✝
mert íme, a te ellenségeid /elvesznek, * szétszóratnak mind, akik gonoszat csele/kednek.
10)
És fölmagasztalod az én /fejemet, * elárasztasz illatos /olajjal.
11)
És lenéznek szemeim ellensége/imre, * s a gonoszul reám támadók vesztéről hallani fog a /fülem.
12)
Az igaz, mint a pálmafa, /virágzik, * nagyra nő, mint a Libanon /cédrusa.
13)
Az Úr házában vannak ők elültetve,/tetve, * a mi Istenünk házának csarnokaiban virá/goznak.
14)
Még öregségükben is gyümöl/csöznek, * bő termést hoznak, és szépen /virulnak.
15)
Hogy hirdessék, hogy igaz az Úr, az én mene/dékem, * és igaztalanság nincsen /őbenne.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Móz2. zsoltár
1)
Halljátok, egek, amit /szólok, * hallja a föld az én szám i/géit!
2)
Hulljon, mint sűrű eső, az én taní/tásom, * szálljon le, mint a harmat, az én /szavam.
3)
Mint a záporeső a füvön és mint az esőcsöppek a /pázsiton, * mert az Úr nevét /hirdetem!
4)
Adjatok tiszteletet a mi Iste/nünknek, * az Isten tettei tökéletesek, és minden utai /igazak!
5)
Hűséges az Isten, és semmi hamisság nincsen /őbenne, * igaz ő, és töké/letes.
6)
Mégis vétkezett ellene ez a nép, ✝
és gyalázata miatt nem fia /többé * e gonosz és elfordult /nemzedék.
7)
Ezzel fizetsz-e az /Úrnak, * balga és eszte/len nép?
8)
Nemde-nem ő a te /Atyád, * ki magáévá tett, ki alkotott és teremtett /téged?
9)
Emlékezzél meg a régi /napokról, * gondolj át minden nemze/déket!
10)
Kérdezd meg atyádat, és elbeszéli /néked, * kérdezd a véneket, és elmondják /ne ked:
11)
Amikor elosztá a nemzeteket a /Fölséges, * amikor elválasztá Ádám /fiait,
12)
kiszabta a népek hatá/rait * Izráel fiainak száma /szerint,
13)
az Úr osztályrésze lett az ő /népe, * Jákob az ő kimért örök/sége,
14)
és megtalálta őt a puszta /földön, * a borzalom és kietlen pusztaság /helyén,
15)
felkarolta őt, és /oktatá, * s mint a szeme fényét, /őrizé,
16)
mint a sas, mely repülésre készteti /fiait, * és fölöttük /röpdös,
17)
kiterjesztette szárnyait és fölvet/te őt, * és tulajdon vállán /hordozá.
18)
Az Úr volt egyedül az ő /vezére, * idegen isten nem állt /mellette.
19)
S termékeny földre helyez/te őt, * hogy enné a mezők gyümöl/cseit,
20)
mézet szopjon a kőszik/lából, * olajat a kemény /kőből,
21)
egye a tehenek vaját s a juhoknak /tejét, * bárányoknak és kosoknak /javát,
22)
barmok húsát és búza /velejét, * s igya a szőlőnek színtiszta /vérét.
23)
De meghízott a kedvenc, és /kirúgott, * meghízott, kövér lett, és /eltelt,
24)
elhagyta az Istent, alko/tóját, * eltávozott az Istentől, szabadító/jától,
25)
idegen istenekkel őt inge/relték, * utálatosságokkal haragra indí/tották,
26)
ördögnek áldoztak, nem Is/tennek, * isteneknek, kiket azelőtt nem is/mertek,
27)
újaknak, nemrég jöt/teknek, * kiket atyáik nem tisz/teltek.
28)
Az Istent, aki téged szült, /elhagytad, * és elfelejtkeztél teremtő /Uradról.
29)
Látta az Úr, és haragra /gerjedt, * mert felingerelték őt fiai és /leányai.
30)
És mondá: Elrejtem orcámat /e lőlük, * hadd látom, mi lesz majd a /végük!
31)
Mert elfordult nemze/dék ez, * hűtlenné vált /gyermekek.
32)
Ők engem azzal ingereltek, ami /nem isten, * és haragra indítottak hiúsága/ikkal,
33)
én is ingerlem majd őket néppel, mely /nem nép, * és ostoba nemzettel bosszantom /őket.
34)
Tűz lobban fel az én hara/gomban, * és égni fog az alvilág /mélyéig.
35)
Megsemmisíti a földet termésével /együtt, * és a hegyek alapjait /fölégeti.
36)
Elhalmozom őket /bajokkal, * és elfogyasztom rajtuk nyila/imat.
37)
Éhség emészti meg /őket, * és madarak falják fel őket szörnyű hara/pással.
38)
Rájuk küldöm a vadállatok /fogát, * a porban csúszó állatok és kígyók /dühét.
39)
Kívül a fegyver pusztítja őket, és belül a /rettegés, * az ifjút és szüzet, a csecsemőt és /aggot.
40)
És azt mondom: /Hol vannak? * Emlékezetüket is megszüntetem az emberek /között.
41)
De mégis elállok /ettől, * hogy ne bosszantsanak ellenségei, és ne kevélykedjenek az ő elle/nei.
42)
Ne mondhassák: A mi kezünk és /nem az Úr, * aki mindezt csele/kedte!
43)
Ó, tanácstalan nemzet, okosság nélkül, /való, * bár bölcs lennél, és megértenéd, és megfontolnád /végüket!
44)
Hogy is kergethetne meg egy ember /ezret, * hogyan futamít meg kettő /tízezret?
45)
Nem azért-e, mert Istenük eladta /őket, * az Úr pedig kiszolgáltatta /őket?
46)
Mert nem olyan a mi Istenünk, mint amazok iste/ne i, * és ellenségeink majd önmaguk bíráivá /lesznek.
47)
Mert szőlőjük Szodoma szőlőjéből /való, * és Gomorra dűlői /mellől.
48)
Az ő szőlőjük mérgezett /szőlők, * és keserűek gerezd/jeik.
49)
Sárkányok epéje az ő /boruk, * és áspisok gyógyíthatatlan /mérge.
50)
Mindez el van végezve /nálam, * és lepecsételve háza/imban.
51)
Enyém a bosszúállás, én idejében megfi/zetek, * és meginognak a /lábaik.
52)
Közel van a veszedelem /napja, * az idők sietnek megje/lenni.
53)
Akkor az Úr igazságot tesz /népének, * megkönyörül az ő /szolgáin.
54)
Mikor látja, hogy elerőtlenült a kezük, ✝
és rejtett erejük is /elfogyott, * elenyészett, amit tarto/gattak.
55)
És azt mondja majd: Hol vannak az ő iste/neik, * akikben biza/kodtak?
56)
Kiknek áldozataiból ették a /javát, * és italáldozataiknak borát /itták?
57)
Keljenek fel hát azok, és segítsenek /titeket, * és szükségetekben ők oltalmazzanak /titeket!
58)
Lássátok, hogy én vagyok /egyedül, * és nincsen más isten rajtam /kívül!
59)
Én ölök, és én éltetek, ✝
sebesítek, és /gyógyítok, * és nincs, aki kezemből kiszabadít/hasson.
60)
Fölemelem az égre /kezemet, * és mondom: Élek én /örökké.
61)
Ha megélesítem kardomat, mint a /villámot, * és kezem megragadja az igaz/ságot.
62)
Bosszút állok ellensége/imen, * és azoknak, kik engem gyűlölnek, megfi/zetek.
63)
Megrészegítem nyilaimat a /vérükkel, * és kardomat húsukkal /eltetem.
64)
A megölteknek és foglyoknak /vérével, * az ellenség vezéreinek /fejével.
65)
Dicsérjétek, nemzetségek, az Úr /népét, * mert ő megtorolja szolgáinak /vérét!
66)
És ellenségeiken /boszszút áll, * és kegyelmes lesz az ő népe föld/jéhez.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Gal 3,27.28)
<em>Január:</em> Akik Krisztusban vagytok megkeresztelve, mindnyájan Krisztust öltöttétek magatokra. ✝ Azért mindnyájan egyek vagyunk * Krisztus Jézusban!
Kapitulum (Zsid 10,36.38)
<em>Február:</em> Testvérek: Ne veszítsétek el bizodalmatokat, ✝ melyre vár a nagy jutalom, * mert az igaz a hitből él.
Kapitulum (1Pét 5,6–7)
<em>Június-Július:</em> Alázzátok meg magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatásnak idején. ✝ Minden aggodalmatokat őreá vessétek, * mert neki gondja van rátok.
Kapitulum (Péld 8,17)
<em>Augusztus:</em> Én, a Bölcsesség, szeretem azokat, kik szeretnek engem, ✝ és akik virradatkor keresnek, * meg is találnak.
Kapitulum (Ef 4,32)
<em>Szeptember:</em> Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, ✝ megbocsátván egymásnak, * amit az Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Kapitulum (Ef 4,25)
<em>Október:</em> Elhagyván a hazugságot, ✝ ki-ki szóljon igazat felebarátjával, * mert egymásnak tagjai vagyunk.
Kapitulum (Ezek 11)
<em>November:</em> Azon a napon: javára leszek, úgymond az Úr, javára leszek az egeknek, és azok javára lesznek a földnek, és a föld javára lesz a gabonának, a bornak és az olajnak, és ezek javára lesznek Izraelnek. ✝ És azt mondom a Nem-Népnek: én népem vagy te, * és ő azt mondja nekem: én Istenem vagy te.
Kapitulum (1Kor 16,13–14)
Testvérek! Virraszatok és imádkozzatok, legyetek állhatatosak a hitben, ✝ cselekedjetek férfiasan, erősödjetek meg az Úrban, * és minden dolgotokat szeretetben cselekedjétek!
Himnusz
1)
Igazság Napja, Krisztusunk, /oszlik a lelki éjszaka, /s erények fénye visszatér, /ha ránk derül új nappalod.
2)
Adtál alkalmas szent időt, /adjál bűnbánó szívet is, /kiket türelmed elviselt, /most jóságod térítse meg!
3)
Mit ránkrovott a böjtidő, /tedd vinnünk, bármi súlyos is, /malasztod hozzon így nekünk /szabadulást a bűn alól.
4)
Eljött a nap, a te napod, /virágzanak már mindenek, /vigadjon rajta mind a nép, /kegyelmedhez mely visszatér.
(Meghajolva:)
Kegyes Háromság, téged áld /imádva minden létező, /mi is megújult híveid/ zengünk megújult éneket.
Ámen!
Verzikulus
V) Mondd az Úrnak: menedékem vagy és váram!
R) Istenem, kiben bízom én.
Benedictus
Örülni kell, fiam, és lakomát ülni, mert a te testvéred meghalt és föltámadt, elveszett, s megtaláltatott.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Adjál, kérünk, Urunk, a mi böjtölésünknek üdvösséges hatást, hogy a magunkra vett testi fenyítés lelkünknek elevenítőjévé alakuljon át. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Élek én, mondja az Úr, nem akarom a bűnös halálát, de inkább, hogy megtérjen és éljen.
Verzikulus
V) Vigyétek el szemem elől a gonosz gondolataitokat!
R) Szíveteket szaggassátok meg, és ne ruhátokat!
P: Házad népét, kérünk, Urunk, folytonos atyai gondoskodással őrizd, hogy akik egyedül a mennyei kegyelem reménységére támaszkodjanak, azok a mennyei oltalomtól erősséget is nyerjenek. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!