Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Bevezetés
Lásd meg, Uram, veretésemet, mert bizony fölkelt az én ellenségem.
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
A szorongatásban segítségül hívtam az Urat, és meghallgatott engem, és tágasságra vitt.
117. zsoltár
1)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
2)
Mondja most Izráel, mert jó, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
3)
Mondja most Áronnak /háza, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
4)
Mondják most, akik az Urat /félik, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
5)
A szorongatásban segítségül hívtam az /Urat, * meghallgatott engem az Úr, és tágasságra /vezetett.
6)
Velem az Úr, azért /nem félek. * Mit árthatna nékem az /ember?
7)
Velem az Úr, az é /segítőm, * és én lenézek ellensége/imre.
8)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint az emberben biza/kodni.
9)
Jobb az Úrban bizalmat /tartani, * mint a fejedelmekben biza/kodni.
10)
Minden pogány népek megkörnyékeztek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
11)
Körülvévén körülvettek /engem, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
12)
Körülvettek, mint a méhek, ✝
és fölgerjedtek, mint a tűz a /tövisben, * de az Úr nevében elvesztém /őket.
13)
Reám rohanván, eltaszítottak engem, hogy /elessem * de az Úr megtartott /engem.
14)
Az Úrban van az én erősségem és dicső/ségem, * és üdvösségemmé lett /nékem.
15)
A vigasságnak és üdvösségnek /szava * az igazaknak sátra/iban:
16)
Az Úr jobbja erőt cselekedett, ✝
az Úr jobbja felmagasztalt /engem, * az Úr jobbja erőt csele/kedett!
17)
Nem halok meg, hanem /élek, * és hirdetem az Úr cselekede/teit.
18)
Csapásaival igen megfenyített engem /az Úr, * de a halálnak nem adott át /engem.
19)
Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, ✝
bemenvén azokon hálát adok az /Úrnak, * ez az Úr kapuja, az igazak mennek be /rajta!
20)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem * és üdvösségemmé /lettél.
21)
A kő, melyet megvetettek az /építők, * az lett a szegletnek /fejévé.
22)
Az Úrnak /műve ez, * és csodálatos a mi szemeink /előtt.
23)
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett /nekünk, * örvendezzünk és vigadjunk /rajta!
24)
Ó, Uram, adj nekem segítséget, ✝
ó, Uram, adjál jó sze/rencsét, * áldott, aki jön az Úr ne/vében!
25)
Áldást mondunk rátok az Úr há/zából, * az Isten az Úr, és megvilágosított /minket.
26)
Tartsatok ünnepet lombos /ágakkal * föl, az oltárnak magasla/táig!
27)
Én Istenem vagy te, és hálát adok /néked, * én Istenem vagy te, és magasztallak /téged.
28)
Hálát adok néked, mert meghallgattál /engem, * és üdvösségemmé /lettél.
29)
Hálát adjatok az Úrnak, /mert jó, * mert az ő irgalmassága örökké/való!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ítéld meg, Uram, az én lelkemnek ügyét, éltemnek védője, Istenem, én Uram!
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Én népem, mit tettem én ellened? Vagy miben ártottam néked? Felelj meg nékem!
Dan2. zsoltár
1)
Áldott vagy, Urunk, mi Atyáink /Istene, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
2)
És áldott a te dicsőségednek szent /neve, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
3)
Áldott vagy a te dicsőségednek szent templo/mában, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
4)
Áldott vagy a te országodnak királyi /székében, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
5)
Áldott vagy, aki átlátod a mélységeket, ✝
és a kerúbok fölött /trónolsz, * dicsőséges és magasztos mindö/rökké.
6)
Áldjátok az Úrnak minden teremtményei az /Urat, * dicsérjétek és magasztaljátok őt mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Íme, rosszal fizetnek a jókért, midőn vermet ásnak az én életemnek.
148. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, * dicsérjétek őt a magas/ságban!
2)
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, * dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3)
Dicsérjék őt a nap és /a hold, * dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4)
Dicsérjék őt az egeknek /egei, * és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5)
Dicsérjék az Úrnak /nevét, * mert ő parancsolt, /és lettek!
6)
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, * parancsot adott, mely el nem /múlik.
7)
Dicsérjétek az Urat a /földön, * ti, sárkányok és minden /mélységek,
8)
Tűz és jégeső, hó és /ködök, * forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9)
Hegyek és minden /halmok, * gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10)
Ti, vadak és szelíd /állatok, * kígyók és tollas /madarak,
11)
Földi királyok és minden /népek, * főemberek és minden bírái a /földnek,
12)
Ifjak és /szüzek, * (!) vének és /gyermekek!
13)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14)
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, * és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15)
Dicsérő ének ez minden /szentjének, * a népnek, mely hozzá /tartozik.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Zsid 9)
Testvérek! Krisztus, mint a jövendő javak főpapja jelenvén meg, nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, ✝ hanem saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, * örök váltságot szerezve.
Kapitulum (Fil 2)
Testvérek! Ugyanaz az érzés legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt, aki midőn az Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, melyhez erővel ragaszkodjék, ✝ hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, hasonló lett az emberekhez, * és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember.
Himnusz
1)
Dicsőséges viadalnak zengje nyelvünk himnuszát, /Keresztfának győzedelmén énekeljünk diadalt, /miként győzött halálával mi megváltó Krisztusunk.
2)
Ősszülőknek elbukását megsajnálván Alkotónk /a gyümölcsnek ízlelése ránk midőn halált hozott, /Fát jelölt ki mely a másik fának átkát oldja fel.
3)
Megváltásnak rendje-dolga illőn azt kívánta meg, /hogy az álnok Kártevőnek művét új mű rontsa le, /s onnan jöjjön gyógyulás is, honnan bajunk származott.
4)
Szent időnek teljessége, így, midőn elérkezett, /Atyja égi lakhelyéről Egyszülöttje küldetett, /s Szűz méhében testet öltvén emberré lett Istenünk.
5)
Sírdogál a kisded gyermek, szűkös jászol fekhelye, /mindeneknek Alkotója pólyácskába köttetik, / bár hatalmas, gyolcs szorítja karját, lábát, tagjait.
6)
Majd midőn a földi élet harminc évét tölti be, /Ő, ki szenvedésre jött le, önként szenvedésre megy, /s íme, a kereszt oltárán ott a Bárány-áldozat.
7)
Nád, ecet és rút köpések, tüske lándzsa, vasszegek, /drága testét általszúrták, s abból vére tört elő, /mily folyó ez, mely a földet áradással öntözi!
8)
Legnemesebb minden fák közt, hű keresztfa, áldalak, /egy erdő sem termett ilyet, íly gyümölccsel gazdagot, /édes fa, mely édes szeggel drága terhet hordozol!
9)
Ó, magas Fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény, /enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott, /a mennyei Király testét úgy karold át szelíden.
10)
Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani, /és a hajótört világot biztos partra menteni, /pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg.
(Meghajolva:)
Hódolattal adjunk hálát háromságban egy Úrnak, /Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó Fölségnek, /őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké!
Ámen!
Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Benedictus
Nékem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat, mondja az Úr.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Kérünk, mindenható Isten, családodra kegyes jóindulattal tekints, hogy a te bőkezű gondoskodásod vezesse őt testi mivolta szerint, és mert te ügyelsz rá, lelki világa is védve legyene. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!