Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Bevezetés
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
64. zsoltár
1)
Téged illet, Isten, a dicséret /Sionban, * és neked teljesítik a fogadalmakat Jeruzsá/lemben.
2)
Te meghallgatod az imád/ságot, * minden test hozzád /mégyen.
3)
A mi gonoszságaink elhatalmasodtak /rajtunk, * de te megkegyelmezel bűne/inknek.
4)
Boldog, akit kiválasztottál, és magadhoz /fogadtál, * a te csarnokaidban /lakik.
5)
Betöltesz házad java/ival * és templomodnak szentségével./gével.
6)
Igazságodban csodálatos módon meghallgatsz minket, üdvösségadó /Istenünk, * te, reménysége a föld minden határának és a messzi tenge/reknek.
7)
Ki hatalmaddal hegyeket /alkottál, * felövezvén magadat erős/séggel.
8)
Ki lecsöndesíted a tenger áradását, az ő habjai /zúgását, * a népek hábor/gását.
9)
Megrettennek a te jeleidtől, kik e széles földön /laknak, * és megörvendezteted napkeletet és napnyu/gatot.
10)
Meglátogattad a földet, és megrészegí/tetted, * sokszorosan meggazdagí/tottad.
11)
Isten folyója telve vizekkel, ✝
eleséget készítesz minde/neknek, * így rendezted el a /földet.
12)
Barázdáiba vizet vezetsz, és rögeit elsi/mítod, * záporesőkkel meglágyítod azt, és megáldod a sarjadó /vetést.
13)
Kegyességeddel megkoronázod az /esztendőt, * és lábad nyomában bőség /fakad.
14)
Rétek virulnak a siva/tagban, * és vigasságba öltöznek a /dombok.
15)
Megtelnek a mezők juhokkal, ✝
a völgyek bővelkednek gabo/nával, * ujjonganak és himnuszt énekelnek /mindenek.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ann. zsoltár
1)
Örvendezik immár az én szívem az /Úrban, * és fejem felmagasztaltatott az én Iste/nemben.
2)
Megnyílott a szám ellenségeimmel /szemben, * mert vigadozom a te szabadítá/sodon.
3)
Nincs olyan szent, mint az Úr, ✝
senki terajtad /kívül, * nincs olyan erős, mint a mi /Istenünk.
4)
Ne szaporítsátok a kevély szavakat dicse/kedvén, * távozzék a régi beszéd szája/tokból!
5)
Mert az Úr a mindentudó /Isten, * nyilvánvalók előtte szándéka/itok.
6)
Az erősek íja legyő/zetett, * és erőbe öltöztek a /gyengék.
7)
Kik azelőtt bővelkedtek, a kenyérért szolgaságra adják /magukat, * és akik éheztek, most /jóllaknak.
8)
Sok gyermeke születik a magtalan /asszonynak, * és meddővé lesz az, kinek sok fi/a volt.
9)
Az Úr megöl, és élet/re kelt, * levisz az alvilágba, és visszahoz /onnét.
10)
Az Úr szegénnyé tesz, és meggaz/dagít, * megaláz, és /fölemel.
11)
Fölemeli a földről az elnyo/mottat, * és a sárból kiragadja a /szegényt,
12)
Hogy a fejedelmek közt kapjon /helyet, * és elfoglalja a dicsőség /trónusát.
13)
Mert az Úré a földnek oszlo/pai, * és ő helyezte rájuk a földkerek/séget.
14)
Szentjeinek lépteit megóvja, ✝
az istentelenek pedig elnémulnak a sötét/ségben, * mert nem a maga erejéből erős az /ember.
15)
Rettegik majd az Urat az ő ellensé/gei, * ha mennydörögni fog fölöttük az /egekben.
16)
Akkor megítéli az Úr a föld határait, ✝
és uralmat ad kirá/lyának, * felmagasztalja az ő felkentjének /fejét.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
150. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat az ő szenté/lyében, * dicsérjétek őt az ég erős boltoza/tában!
2)
Dicsérjétek őt hatalmas tette/iért, * dicsérjétek őt nagyságának sokasága /szerint!
3)
Dicsérjétek őt trombita/szóval, * dicsérjétek őt orgonával és cite/rával!
4)
Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /karban, * dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/rekkel!
5)
Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/mokkal, * minden élő dicsérje az /Urat!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Zsid 9)
Testvérek! Krisztus, mint a jövendő javak főpapja jelenvén meg, nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, ✝ hanem saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, * örök váltságot szerezve.
Kapitulum (Fil 2)
Testvérek! Ugyanaz az érzés legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt, aki midőn az Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, melyhez erővel ragaszkodjék, ✝ hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, hasonló lett az emberekhez, * és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember.
Himnusz
1)
Dicsőséges viadalnak zengje nyelvünk himnuszát, /Keresztfának győzedelmén énekeljünk diadalt, /miként győzött halálával mi megváltó Krisztusunk.
2)
Ősszülőknek elbukását megsajnálván Alkotónk /a gyümölcsnek ízlelése ránk midőn halált hozott, /Fát jelölt ki mely a másik fának átkát oldja fel.
3)
Megváltásnak rendje-dolga illőn azt kívánta meg, /hogy az álnok Kártevőnek művét új mű rontsa le, /s onnan jöjjön gyógyulás is, honnan bajunk származott.
4)
Szent időnek teljessége, így, midőn elérkezett, /Atyja égi lakhelyéről Egyszülöttje küldetett, /s Szűz méhében testet öltvén emberré lett Istenünk.
5)
Sírdogál a kisded gyermek, szűkös jászol fekhelye, /mindeneknek Alkotója pólyácskába köttetik, / bár hatalmas, gyolcs szorítja karját, lábát, tagjait.
6)
Majd midőn a földi élet harminc évét tölti be, /Ő, ki szenvedésre jött le, önként szenvedésre megy, /s íme, a kereszt oltárán ott a Bárány-áldozat.
7)
Nád, ecet és rút köpések, tüske lándzsa, vasszegek, /drága testét általszúrták, s abból vére tört elő, /mily folyó ez, mely a földet áradással öntözi!
8)
Legnemesebb minden fák közt, hű keresztfa, áldalak, /egy erdő sem termett ilyet, íly gyümölccsel gazdagot, /édes fa, mely édes szeggel drága terhet hordozol!
9)
Ó, magas Fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény, /enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott, /a mennyei Király testét úgy karold át szelíden.
10)
Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani, /és a hajótört világot biztos partra menteni, /pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg.
(Meghajolva:)
Hódolattal adjunk hálát háromságban egy Úrnak, /Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó Fölségnek, /őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké!
Ámen!
Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Benedictus
Juhaim meghallják az én szavamat, s én, az ő Uruk, ismerem őket.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Megszentelvén e böjtölést, világítsd be irgalmasan híveid szívét, ó, Isten, és akiknek megadod a szentségi önátadás gerjedelmét, azoknak esdeklésükben nyújtsál atyai meghallgatást. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Miként fölemeltetett a kígyó a pusztában, úgy emeltetik föl az Emberfia.
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Légy jelen, amikor hozzád esdeklünk, mindenható Isten, és akikbe a reménylett atyai jóindulat iránt bizodalmat öntesz, azoknak engedd is kegyesen, hogy a sokszor tapasztalt irgalmasság megnyilvánulását magukon érezhessék. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!