Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Bevezetés
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
89. zsoltár
1)
Uram, te lettél a mi mene/dékünk * nemzedékről nemze/dékre.
2)
Mielőtt lettek a hegyek, ✝
mielőtt formáltatott a föld és a /világ, * öröktől fogva és mindörökké vagy te, ó, /Isten.
3)
Ki visszaviszed az embert a /porba, * és mondod: Térjetek vissza, emberek /fiai!
4)
Mert ezer esztendő a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely /elmúlt, * mint egy őrváltás ideje /éjszaka.
5)
Éveink száma, mint a /semmi, * életünk, mint a fű, elhervad /korán.
6)
Reggel virágzik, hogy elher/vadjon, * este lehull, és /elszárad.
7)
Mert elenyészünk haragod /miatt, * és felindulásodtól megren/dültünk.
8)
Magad elé tetted gonoszsága/inkat, * és titkos bűneinket orcád világossága /elé.
9)
Napjaink mind elenyésznek, ✝
haragod miatt /elfogyunk, * s mint a pókháló, csak annyi éveink fárado/zása.
10)
Mert életünk ideje /hetven év, * aki erősebb, annak nyolcvan /esztendő.
11)
S annak nagy része munka és /fájdalom, * bizony, hamar elmúlik, és mi /elmegyünk.
12)
Ki ismeri meg a te fölindulásod /erejét, * ki tanulja meg félni a te hara/godat?
13)
Így számlálni napjainkat taníts meg /minket, * hogy szívünket bölcsességre /vezessük.
14)
Térj hozzánk, Urunk, vala/hára, * légy könyörületes a te szolgá/idhoz!
15)
És betöltesz minket reggel irgalmassá/goddal, * ujjongunk és örvendezünk életünk minden /napjain.
16)
Vigadozunk a napokért, melyekben minket mega/láztál, * az esztendőkért, melyekben nyomorúságot /láttunk.
17)
Lássék meg szolgáidon a te /műved, * és fiaikon a te dicső/séged!
18)
A mi Urunk, Istenünk fényessége ragyogjon felettünk, ✝
kezünk munkáját te igazgasd /rajtunk, * kezünk munkáját, Uram, te i/gazgasd!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Móz1. zsoltár
1)
Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőségesen felmagasztal/tatott, * a lovat és a rajta ülőt levetette a /tengerbe!
2)
Az Úr az én erősségem és dicső/ségem, * és ő lett nékem szabadí/tásomra.
3)
Ő az én Uram, és dicső/ítem őt, * az én atyámnak Istene, s én magasz/talom őt.
4)
Az Úr, mint a győzhetetlen /harcos, * Mindenható az ő /neve.
5)
A Fáraó szekereit és seregét a tengerbe /vetette, * és válogatott vezérei elmerültek a Vörös-/tengerbe.
6)
A hullámok elborították /őket, * s mint a kő, a mélységbe /sülylyedtek.
7)
A te jobbod fölmagasztaltatott erősségben, ✝
a te jobbod megverte az ellen/séget, * dicsőségednek nagyságában megbuktattad ellene/idet.
8)
Kibocsátottad haragodnak /tüzét, * s az elemésztette őket, mint a /pozdorját.
9)
Haragod leheletére feltorlódtak a vizek, ✝
a hömpölygő habok megál/lottak, * a hullámok a tenger közepén egybe/gyűltek.
10)
Mondá az ellenség: Űzőbe veszem, és elfogom, ✝
felosztom a zsákmányt, és kielégül a /lelkem, * kivonom a kardomat, megöli őket az én /kezem.
11)
De fútt a te szeled, ✝
és elborította őket a /tenger, * elmerültek, mint az ón, a sebes /vizekben.
12)
Ki hasonló hozzád, Uram, erősségben, ✝
ki olyan dicsőséges a /szentségben, * félelmetes, dicsérendő és csodákat /tévő?
13)
Kinyújtottad kezedet, és elnyelte őket /a föld, * s te vezére lettél irgalmasságodban a népnek, melyet megszabadí/tottál.
14)
És erősségeddel elvezetted őket /őket * a te szent lakóhelyedre./lyedre.
15)
Meghallották a népek, és megre/megtek, * Filisztea lakóit gyötrelem /fogta el.
16)
Édom fejedelmei megzavarodtak, ✝
Moáb hatalmasait rettegés /szállta meg, * Kánaán lakói megder/medtek.
17)
Szakadjon is rájuk a félelem és /rettegés * karodnak ere/jétől!
18)
Legyenek mozdulatlanok, mint a kő, ✝
míg átvonul közöttük, Uram, a te /néped, * míg átvonul ez a nép, melyet magadévá /tettél!
19)
Felviszed őket, és elplántálod a te örökséged hegyén, ✝
erősséges lakóhelyeden, melyet te készí/tettél, * szentélyedbe, melyet a te kezed erősített meg, /Uram.
20)
Országol az Úr minden /időkig, * örökkön /örökké.
21)
Mert a Fáraó bement lovaival, szekereivel és lovasaival a /tengerbe, * az Úr pedig visszahozta rájuk a tenger /vizét.
22)
Izráel fiai azonban száraz lábbal /jártak * (!) annak /közepén.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
148. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, * dicsérjétek őt a magas/ságban!
2)
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, * dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3)
Dicsérjék őt a nap és /a hold, * dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4)
Dicsérjék őt az egeknek /egei, * és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5)
Dicsérjék az Úrnak /nevét, * mert ő parancsolt, /és lettek!
6)
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, * parancsot adott, mely el nem /múlik.
7)
Dicsérjétek az Urat a /földön, * ti, sárkányok és minden /mélységek,
8)
Tűz és jégeső, hó és /ködök, * forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9)
Hegyek és minden /halmok, * gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10)
Ti, vadak és szelíd /állatok, * kígyók és tollas /madarak,
11)
Földi királyok és minden /népek, * főemberek és minden bírái a /földnek,
12)
Ifjak és /szüzek, * (!) vének és /gyermekek!
13)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14)
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, * és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15)
Dicsérő ének ez minden /szentjének, * a népnek, mely hozzá /tartozik.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Zsid 9)
Testvérek! Krisztus, mint a jövendő javak főpapja jelenvén meg, nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, ✝ hanem saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, * örök váltságot szerezve.
Kapitulum (Fil 2)
Testvérek! Ugyanaz az érzés legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt, aki midőn az Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, melyhez erővel ragaszkodjék, ✝ hanem kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, hasonló lett az emberekhez, * és külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember.
Himnusz
1)
Dicsőséges viadalnak zengje nyelvünk himnuszát, /Keresztfának győzedelmén énekeljünk diadalt, /miként győzött halálával mi megváltó Krisztusunk.
2)
Ősszülőknek elbukását megsajnálván Alkotónk /a gyümölcsnek ízlelése ránk midőn halált hozott, /Fát jelölt ki mely a másik fának átkát oldja fel.
3)
Megváltásnak rendje-dolga illőn azt kívánta meg, /hogy az álnok Kártevőnek művét új mű rontsa le, /s onnan jöjjön gyógyulás is, honnan bajunk származott.
4)
Szent időnek teljessége, így, midőn elérkezett, /Atyja égi lakhelyéről Egyszülöttje küldetett, /s Szűz méhében testet öltvén emberré lett Istenünk.
5)
Sírdogál a kisded gyermek, szűkös jászol fekhelye, /mindeneknek Alkotója pólyácskába köttetik, / bár hatalmas, gyolcs szorítja karját, lábát, tagjait.
6)
Majd midőn a földi élet harminc évét tölti be, /Ő, ki szenvedésre jött le, önként szenvedésre megy, /s íme, a kereszt oltárán ott a Bárány-áldozat.
7)
Nád, ecet és rút köpések, tüske lándzsa, vasszegek, /drága testét általszúrták, s abból vére tört elő, /mily folyó ez, mely a földet áradással öntözi!
8)
Legnemesebb minden fák közt, hű keresztfa, áldalak, /egy erdő sem termett ilyet, íly gyümölccsel gazdagot, /édes fa, mely édes szeggel drága terhet hordozol!
9)
Ó, magas Fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény, /enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott, /a mennyei Király testét úgy karold át szelíden.
10)
Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani, /és a hajótört világot biztos partra menteni, /pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg.
(Meghajolva:)
Hódolattal adjunk hálát háromságban egy Úrnak, /Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó Fölségnek, /őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké!
Ámen!
Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Benedictus
Vágyva vágytam, hogy e húsvéti lakomát elkölthessem veletek, mielőtt szenvedek.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy az emberi állapot méltósága, melyet a mértéktelenség megsebzett, a gyógyító szűkösségre törekedvén helyreálljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Miként fölemeltetett a kígyó a pusztában, úgy emeltetik föl az Emberfia.
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Légy kegyes hajlandósággal, kérünk, Urunk, néped iránt, hogy míg elvetik maguktól, ami neked nem tetszik, a parancsaidban való gyönyörködéssel beteljenek. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!