1 Könyörülj rajtam, /⁠Isten, *
a te nagy irgalmasságod /⁠szerint!

2 És a te könyörületednek sokasága /⁠szerint *
töröld el az én gonoszsá/⁠gomat!

3 Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/⁠gomból, *
és bűnömből tisztíts meg /⁠engem!

4 Mert ismerem az én gonoszsá/⁠gomat, *
és szemem előtt van az én bűnöm /⁠mindenkor.

5 Ellened, csak teellened /⁠vétkeztem, *
és gonoszat cselekedtem a te színed /⁠előtt,

6 Hogy igaznak találtassál beszé/⁠dedben, *
és győzedelmesnek ítéle/⁠tedben.

7 Mert íme, már gonoszságban fogan/⁠tattam, *
és bűnben fogadott engem /⁠anyám.

8 Pedig te a szívnek igazságát /⁠szereted, *
és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /⁠nékem.

9 Hints meg engem izsóppal, és megtisz/⁠tulok, *
moss meg engem, és a hónál fehérebb /⁠leszek!

10 Engedd, hogy örömet és vigasságot /⁠halljak, *
hogy örvendezzenek megalázott /⁠csontjaim!

11 Fordítsd el orcádat bűne/⁠imtől, *
és töröld el minden gonoszsá/⁠gomat!

12 Tiszta szívet teremts bennem, ó, /⁠Isten, *
és az igaz lelket újítsd meg /⁠bensőmben!

13 Ne vess el engem orcád /⁠elől, *
és szent lelkedet ne vond meg /⁠tőlem!

14 Add vissza nekem a te üdvösségednek /⁠örömét, *
és készséges lélekkel erősíts meg /⁠engem!

15 Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/⁠idra, *
és az istentelenek majd megtérnek /⁠hozzád!

16 Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /⁠Istene, *
és nyelvem magasztalni fogja igazsá/⁠godat!

17 Uram, nyisd meg /⁠ajkamat, *
és szám a te dicséretedet /⁠hirdeti!

18 Mert nem az áldozatban gyönyör/⁠ködöl, *
és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/⁠sedre.

19 A töredelmes lélek az Istennek tetsző /⁠áldozat, *
a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /⁠veted.

20 Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /⁠szerint, *
hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /⁠falai!

21 Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/⁠zatot, *
akkor visznek majd oltárodra áldozati /⁠állatot.

Meghajolva

1 Jó dolog az Urat /⁠dicsérni, *
és éneket mondani a te nevednek, ó, /⁠Fölséges

2 Hirdetni reggel irgalmassá/⁠godat *
és hűségedet /⁠éjszaka,

3 A tízhúrú lanttal és orgo/⁠nával, *
énekkel és cite/⁠rával.

4 Mert megvidámítottál engem, Uram, tette/⁠iddel, *
és kezed művein örven/⁠dezem.

5 Mily nagyok, Uram, a te cselekede/⁠teid, *
mélységesek a te gondola/⁠taid!

6 Az ostoba ember nem veszi /⁠eszébe, *
és a bolond nem érti /⁠ezeket.

7 Felnövekednek a bűnösök, mint /⁠a fű, *
virágzanak mind, akik gonoszat csele/⁠kednek.

8 De vesztükre lesz ez mindö/⁠rökre, *
te pedig, Uram, fölséges vagy /⁠örökké.

9 Mert íme, Uram, a te ellenségeid, ✝
mert íme, a te ellenségeid /⁠elvesznek, *
szétszóratnak mind, akik gonoszat csele/⁠kednek.

10 És fölmagasztalod az én /⁠fejemet, *
elárasztasz illatos /⁠olajjal.

11 És lenéznek szemeim ellensége/⁠imre, *
s a gonoszul reám támadók vesztéről hallani fog a /⁠fülem.

12 Az igaz, mint a pálmafa, /⁠virágzik, *
nagyra nő, mint a Libanon /⁠cédrusa.

13 Az Úr házában vannak ők elültetve,/⁠tetve, *
a mi Istenünk házának csarnokaiban virá/⁠goznak.

14 Még öregségükben is gyümöl/⁠csöznek, *
bő termést hoznak, és szépen /⁠virulnak.

15 Hogy hirdessék, hogy igaz az Úr, az én mene/⁠dékem, *
és igaztalanság nincsen /⁠őbenne.

Meghajolva

1 Isten, én /⁠Istenem, *
tehozzád ébredek virra/⁠datkor.

2 Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /⁠testem *
a puszta és úttalan és víz nélküli /⁠földön.

3 Így jelenek meg a szentélyben /⁠előtted, *
hogy lássam hatalmadat és dicsősé/⁠gedet.

4 Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /⁠élet, *
az én ajkaim dicsérnek /⁠téged.

5 Így áldalak téged éle/⁠temben, *
és a te nevedben emelem föl a keze/⁠imet.

6 Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /⁠lelkem, *
és vigasságos ajakkal dicsér az /⁠én szám!

7 Ha rólad emlékezem /⁠ágyamon, *
reggel is rólad gondol/⁠kodom.

8 Mert te lettél /⁠segítőm, *
és szárnyad árnyékában örven/⁠dezem.

9 Lelkem tehozzád ragasz/⁠kodik, *
a te jobbod fölvett /⁠engem.

10 Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/⁠lyébe, *
a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /⁠lesznek.

11 A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/⁠küdtek, *
mert elnémíttatott a gonoszat szólók /⁠szája.

Meghajolva

1 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /⁠minket, *
világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /⁠rajtunk.

2 Hogy megismerjük a földön a te /⁠utadat, *
s minden nemzet meglássa a te üdvössé/⁠gedet!

3 Hálát adjanak neked a népek, ó, /⁠Isten, *
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek!

4 Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /⁠népeket, *
s kormányozod a földön a nemze/⁠teket!

5 Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek, *
megadta a föld az ő gyü/⁠mölcsét!

6 Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /⁠Isten, *
és féljék őt a földnek minden hatá/⁠rai!

Meghajolva

1 Halljátok, egek, amit /⁠szólok, *
hallja a föld az én szám i/⁠géit!

2 Hulljon, mint sűrű eső, az én taní/⁠tásom, *
szálljon le, mint a harmat, az én /⁠szavam.

3 Mint a záporeső a füvön és mint az esőcsöppek a /⁠pázsiton, *
mert az Úr nevét /⁠hirdetem!

4 Adjatok tiszteletet a mi Iste/⁠nünknek, *
az Isten tettei tökéletesek, és minden utai /⁠igazak!

5 Hűséges az Isten, és semmi hamisság nincsen /⁠őbenne, *
igaz ő, és töké/⁠letes.

6 Mégis vétkezett ellene ez a nép, ✝
és gyalázata miatt nem fia /⁠többé *
e gonosz és elfordult /⁠nemzedék.

7 Ezzel fizetsz-e az /⁠Úrnak, *
balga és eszte/⁠len nép?

8 Nemde-nem ő a te /⁠Atyád, *
ki magáévá tett, ki alkotott és teremtett /⁠téged?

9 Emlékezzél meg a régi /⁠napokról, *
gondolj át minden nemze/⁠déket!

10 Kérdezd meg atyádat, és elbeszéli /⁠néked, *
kérdezd a véneket, és elmondják /⁠ne ked:

11 Amikor elosztá a nemzeteket a /⁠Fölséges, *
amikor elválasztá Ádám /⁠fiait,

12 kiszabta a népek hatá/⁠rait *
Izráel fiainak száma /⁠szerint,

13 az Úr osztályrésze lett az ő /⁠népe, *
Jákob az ő kimért örök/⁠sége,

14 és megtalálta őt a puszta /⁠földön, *
a borzalom és kietlen pusztaság /⁠helyén,

15 felkarolta őt, és /⁠oktatá, *
s mint a szeme fényét, /⁠őrizé,

16 mint a sas, mely repülésre készteti /⁠fiait, *
és fölöttük /⁠röpdös,

17 kiterjesztette szárnyait és fölvet/⁠te őt, *
és tulajdon vállán /⁠hordozá.

18 Az Úr volt egyedül az ő /⁠vezére, *
idegen isten nem állt /⁠mellette.

19 S termékeny földre helyez/⁠te őt, *
hogy enné a mezők gyümöl/⁠cseit,

20 mézet szopjon a kőszik/⁠lából, *
olajat a kemény /⁠kőből,

21 egye a tehenek vaját s a juhoknak /⁠tejét, *
bárányoknak és kosoknak /⁠javát,

22 barmok húsát és búza /⁠velejét, *
s igya a szőlőnek színtiszta /⁠vérét.

23 De meghízott a kedvenc, és /⁠kirúgott, *
meghízott, kövér lett, és /⁠eltelt,

24 elhagyta az Istent, alko/⁠tóját, *
eltávozott az Istentől, szabadító/⁠jától,

25 idegen istenekkel őt inge/⁠relték, *
utálatosságokkal haragra indí/⁠tották,

26 ördögnek áldoztak, nem Is/⁠tennek, *
isteneknek, kiket azelőtt nem is/⁠mertek,

27 újaknak, nemrég jöt/⁠teknek, *
kiket atyáik nem tisz/⁠teltek.

28 Az Istent, aki téged szült, /⁠elhagytad, *
és elfelejtkeztél teremtő /⁠Uradról.

29 Látta az Úr, és haragra /⁠gerjedt, *
mert felingerelték őt fiai és /⁠leányai.

30 És mondá: Elrejtem orcámat /⁠e lőlük, *
hadd látom, mi lesz majd a /⁠végük!

31 Mert elfordult nemze/⁠dék ez, *
hűtlenné vált /⁠gyermekek.

32 Ők engem azzal ingereltek, ami /⁠nem isten, *
és haragra indítottak hiúsága/⁠ikkal,

33 én is ingerlem majd őket néppel, mely /⁠nem nép, *
és ostoba nemzettel bosszantom /⁠őket.

34 Tűz lobban fel az én hara/⁠gomban, *
és égni fog az alvilág /⁠mélyéig.

35 Megsemmisíti a földet termésével /⁠együtt, *
és a hegyek alapjait /⁠fölégeti.

36 Elhalmozom őket /⁠bajokkal, *
és elfogyasztom rajtuk nyila/⁠imat.

37 Éhség emészti meg /⁠őket, *
és madarak falják fel őket szörnyű hara/⁠pással.

38 Rájuk küldöm a vadállatok /⁠fogát, *
a porban csúszó állatok és kígyók /⁠dühét.

39 Kívül a fegyver pusztítja őket, és belül a /⁠rettegés, *
az ifjút és szüzet, a csecsemőt és /⁠aggot.

40 És azt mondom: /⁠Hol vannak? *
Emlékezetüket is megszüntetem az emberek /⁠között.

41 De mégis elállok /⁠ettől, *
hogy ne bosszantsanak ellenségei, és ne kevélykedjenek az ő elle/⁠nei.

42 Ne mondhassák: A mi kezünk és /⁠nem az Úr, *
aki mindezt csele/⁠kedte!

43 Ó, tanácstalan nemzet, okosság nélkül, /⁠való, *
bár bölcs lennél, és megértenéd, és megfontolnád /⁠végüket!

44 Hogy is kergethetne meg egy ember /⁠ezret, *
hogyan futamít meg kettő /⁠tízezret?

45 Nem azért-e, mert Istenük eladta /⁠őket, *
az Úr pedig kiszolgáltatta /⁠őket?

46 Mert nem olyan a mi Istenünk, mint amazok iste/⁠ne i, *
és ellenségeink majd önmaguk bíráivá /⁠lesznek.

47 Mert szőlőjük Szodoma szőlőjéből /⁠való, *
és Gomorra dűlői /⁠mellől.

48 Az ő szőlőjük mérgezett /⁠szőlők, *
és keserűek gerezd/⁠jeik.

49 Sárkányok epéje az ő /⁠boruk, *
és áspisok gyógyíthatatlan /⁠mérge.

50 Mindez el van végezve /⁠nálam, *
és lepecsételve háza/⁠imban.

51 Enyém a bosszúállás, én idejében megfi/⁠zetek, *
és meginognak a /⁠lábaik.

52 Közel van a veszedelem /⁠napja, *
az idők sietnek megje/⁠lenni.

53 Akkor az Úr igazságot tesz /⁠népének, *
megkönyörül az ő /⁠szolgáin.

54 Mikor látja, hogy elerőtlenült a kezük, ✝
és rejtett erejük is /⁠elfogyott, *
elenyészett, amit tarto/⁠gattak.

55 És azt mondja majd: Hol vannak az ő iste/⁠neik, *
akikben biza/⁠kodtak?

56 Kiknek áldozataiból ették a /⁠javát, *
és italáldozataiknak borát /⁠itták?

57 Keljenek fel hát azok, és segítsenek /⁠titeket, *
és szükségetekben ők oltalmazzanak /⁠titeket!

58 Lássátok, hogy én vagyok /⁠egyedül, *
és nincsen más isten rajtam /⁠kívül!

59 Én ölök, és én éltetek, ✝
sebesítek, és /⁠gyógyítok, *
és nincs, aki kezemből kiszabadít/⁠hasson.

60 Fölemelem az égre /⁠kezemet, *
és mondom: Élek én /⁠örökké.

61 Ha megélesítem kardomat, mint a /⁠villámot, *
és kezem megragadja az igaz/⁠ságot.

62 Bosszút állok ellensége/⁠imen, *
és azoknak, kik engem gyűlölnek, megfi/⁠zetek.

63 Megrészegítem nyilaimat a /⁠vérükkel, *
és kardomat húsukkal /⁠eltetem.

64 A megölteknek és foglyoknak /⁠vérével, *
az ellenség vezéreinek /⁠fejével.

65 Dicsérjétek, nemzetségek, az Úr /⁠népét, *
mert ő megtorolja szolgáinak /⁠vérét!

66 És ellenségeiken /⁠boszszút áll, *
és kegyelmes lesz az ő népe föld/⁠jéhez.

Meghajolva

1 Dicsérjétek az Urat a /⁠mennyekben, *
dicsérjétek őt a magas/⁠ságban!

2 Dicsérjétek őt, minden angya/⁠lai, *
dicsérjétek őt, minden sere/⁠gei!

3 Dicsérjék őt a nap és /⁠a hold, *
dicsérjék őt mind a fénylő/⁠csillagok!

4 Dicsérjék őt az egeknek /⁠egei, *
és minden vizek, melyek az egek fölött /⁠vannak!

5 Dicsérjék az Úrnak /⁠nevét, *
mert ő parancsolt, /⁠és lettek!

6 Elrendelte őket örökké és minden /⁠időkre, *
parancsot adott, mely el nem /⁠múlik.

7 Dicsérjétek az Urat a /⁠földön, *
ti, sárkányok és minden /⁠mélységek,

8 Tűz és jégeső, hó és /⁠ködök, *
forgószelek, kik az ő igéjét cselek/⁠szitek,

9 Hegyek és minden /⁠halmok, *
gyümölcsfák és minden /⁠cédrusok,

10 Ti, vadak és szelíd /⁠állatok, *
kígyók és tollas /⁠madarak,

11 Földi királyok és minden /⁠népek, *
főemberek és minden bírái a /⁠földnek,

12 Ifjak és /⁠szüzek, *
(!) vének és /⁠gyermekek!

13 Dicsérjétek az Úr /⁠nevét, *
mert egyedül csak az ő neve /⁠magasztos!

14 Dicsősége kiárad az égre és a /⁠földre, *
és felmagasztalta az ő népének /⁠fejét.

15 Dicsérő ének ez minden /⁠szentjének, *
a népnek, mely hozzá /⁠tartozik.

Meghajolva

1 Énekeljetek az Úrnak új /⁠éneket, *
az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/⁠tében!

2 Vigadjon Izráel abban, ki őt /⁠alkotta, *
és Sion fiai ujjongjanak kirá/⁠lyukban!

3 Dicsérjék az ő nevét éneklő /⁠karban, *
dobbal és orgonával zengjenek /⁠neki!

4 Mert kedvét találja az Úr az ő /⁠népében, *
és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/⁠ségre.

5 Ujjongjanak a szentek a dicső/⁠ségben, *
és vigadozzanak nyugvó/⁠helyükön!

6 Az Istennek magasztalása legyen /⁠torkukban, *
és kétélű kard a /⁠kezükben,

7 Hogy a pogányokon bosszút /⁠álljanak *
és megbüntessék a /⁠népeket,

8 Hogy királyaikat béklyóba /⁠verjék, *
nemeseiket vasbi/⁠lincsbe,

9 Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/⁠íratott, *
dicsőség ez az Úr minden /⁠szentjének!

Meghajolva

1 Dicsérjétek az Urat az ő szenté/⁠lyében, *
dicsérjétek őt az ég erős boltoza/⁠tában!

2 Dicsérjétek őt hatalmas tette/⁠iért, *
dicsérjétek őt nagyságának sokasága /⁠szerint!

3 Dicsérjétek őt trombita/⁠szóval, *
dicsérjétek őt orgonával és cite/⁠rával!

4 Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /⁠karban, *
dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/⁠rekkel!

5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/⁠mokkal, *
minden élő dicsérje az /⁠Urat!

Meghajolva

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva