Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Bevezetés
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
5. zsoltár
1)
Halljad meg, Uram, szava/imat, * értsd meg az én kiáltása/imat!
2)
Figyelmezz az én hívó /szavamra, * én királyom és én /Istenem!
3)
Mert neked könyörgök, Uram, már kora reggel, ✝
halljad meg /hangomat! * Elődbe állok reggel és feléd /tekintek
4)
Mert nem olyan Isten vagy te, akinek tetszenék a gonoszság ✝
s a bűnös nem lakhat meg /nálad, * az igaztalan ember nem marad meg a te színed /előtt.
5)
Gyűlölöd mind, akik gonoszságot cselekszenek ✝
elveszted mind a hazu/gokat, * utálja az Úr a vérszopó és álnok /embert.
6)
Én pedig irgalmaddal eltöltve belépek a te /házadba, * istenfélelemben imádkozom szent templo/modnál.
7)
Uram, ellenségeim miatt te vezérelj igazságodban /engem, * egyengesd előttem /utadat!
8)
Mert szájukban nincsen /igazság, * üres az ő /szívük.
9)
Nyitott sír az ő torkuk, ✝
nyelvükkel ármány/kodnak. * Ítéld meg őket, /Isten!
10)
Bukjanak bele terveikbe, ✝
sok istentelenségük miatt taszítsd el /őket, * mert fölingereltek, Uram, /téged!
11)
És örüljenek mindnyájan, akik benned /bíznak, * vigadozzanak mindö/rökké!
12)
Oltalmad alá veszed őket, és megdicsőülnek /benned, * akik szeretik a te /nevedet.
13)
Mert te, Uram, megáldod az /igazat, * körülveszi őt, mint a pajzs, a te jó aka/ratod.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
66. zsoltár
1)
Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /minket, * világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /rajtunk.
2)
Hogy megismerjük a földön a te /utadat, * s minden nemzet meglássa a te üdvössé/gedet!
3)
Hálát adjanak neked a népek, ó, /Isten, * hálát adjanak neked minden /nemzetek!
4)
Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /népeket, * s kormányozod a földön a nemze/teket!
5)
Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /nemzetek, * megadta a föld az ő gyü/mölcsét!
6)
Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /Isten, * és féljék őt a földnek minden hatá/rai!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Iz
1)
Hálát adok néked, Uram, ✝
mert haragudtál ugyan /reám, * de megfordult a te haragod, és megvigasztaltál /engem.
2)
Íme, az Isten az én szaba/dítóm, * bizodalommal cselekszem, és /nem félek.
3)
Mert az Úrban van az én erősségem és dicső/ségem, * és üdvösségemmé lett /nékem.
4)
Örömmel meríttek majd /vizet * az Üdvözítő forrása/iból.
5)
És így szóltok ama napon: ✝
Adjatok hálát az /Úrnak, * és hívjátok segítségül az ő /nevét!
6)
Nyilatkoztassátok ki a népek között az ő véghezvitt /terveit, * megemlékezzetek arról, hogy fölséges az ő /neve!
7)
Énekeljetek az Úrnak, mert nagy dolgokat /művelt, * hirdessétek ezt az egész /földön!
8)
Ujjongj és dicsérd őt, Sion lakos/sága, * mert nagy teközötted Izráel /szentje!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
148. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat a /mennyekben, * dicsérjétek őt a magas/ságban!
2)
Dicsérjétek őt, minden angya/lai, * dicsérjétek őt, minden sere/gei!
3)
Dicsérjék őt a nap és /a hold, * dicsérjék őt mind a fénylő/csillagok!
4)
Dicsérjék őt az egeknek /egei, * és minden vizek, melyek az egek fölött /vannak!
5)
Dicsérjék az Úrnak /nevét, * mert ő parancsolt, /és lettek!
6)
Elrendelte őket örökké és minden /időkre, * parancsot adott, mely el nem /múlik.
7)
Dicsérjétek az Urat a /földön, * ti, sárkányok és minden /mélységek,
8)
Tűz és jégeső, hó és /ködök, * forgószelek, kik az ő igéjét cselek/szitek,
9)
Hegyek és minden /halmok, * gyümölcsfák és minden /cédrusok,
10)
Ti, vadak és szelíd /állatok, * kígyók és tollas /madarak,
11)
Földi királyok és minden /népek, * főemberek és minden bírái a /földnek,
12)
Ifjak és /szüzek, * (!) vének és /gyermekek!
13)
Dicsérjétek az Úr /nevét, * mert egyedül csak az ő neve /magasztos!
14)
Dicsősége kiárad az égre és a /földre, * és felmagasztalta az ő népének /fejét.
15)
Dicsérő ének ez minden /szentjének, * a népnek, mely hozzá /tartozik.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Iz 50)
Az Úr, az Isten megnyitotta fülemet, én pedig nem mondok ellene, hátra nem térek. Testemet a verőknek adtam, s orcámat a szaggatóknak, nem fordítottam el orcámat a szidalmazóktól és a reám köpdösőktől, ✝ az Úr az én segítőm, * és tudom, hogy meg nem szégyenülök.
Himnusz
2)
Ősszülőknek elbukását megsajnálván Alkotónk /a gyümölcsnek ízlelése ránk midőn halált hozott, /Fát jelölt ki mely a másik fának átkát oldja fel.
3)
Megváltásnak rendje-dolga illőn azt kívánta meg, /hogy az álnok Kártevőnek művét új mű rontsa le, /s onnan jöjjön gyógyulás is, honnan bajunk származott.
4)
Szent időnek teljessége, így, midőn elérkezett, /Atyja égi lakhelyéről Egyszülöttje küldetett, /s Szűz méhében testet öltvén emberré lett Istenünk.
5)
Sírdogál a kisded gyermek, szűkös jászol fekhelye, /mindeneknek Alkotója pólyácskába köttetik, / bár hatalmas, gyolcs szorítja karját, lábát, tagjait.
6)
Majd midőn a földi élet harminc évét tölti be, /Ő, ki szenvedésre jött le, önként szenvedésre megy, /s íme, a kereszt oltárán ott a Bárány-áldozat.
7)
Nád, ecet és rút köpések, tüske lándzsa, vasszegek, /drága testét általszúrták, s abból vére tört elő, /mily folyó ez, mely a földet áradással öntözi!
8)
Legnemesebb minden fák közt, hű keresztfa, áldalak, /egy erdő sem termett ilyet, íly gyümölccsel gazdagot, /édes fa, mely édes szeggel drága terhet hordozol!
9)
Ó, magas Fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény, /enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott, /a mennyei Király testét úgy karold át szelíden.
10)
Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani, /és a hajótört világot biztos partra menteni, /pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg.
(Meghajolva:)
Hódolattal adjunk hálát háromságban egy Úrnak, /Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó Fölségnek, /őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké!
Ámen!
Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Benedictus
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akik annyi ellenséges dolog közé helyeztetvén a magunk erőtlensége miatt csődöt mondunk, egyszülött Fiad szenvedésének szószólása révén új erőt nyerjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: Segíts minket, üdvözítő Istenünk, és add, hogy azon jótéteményeidnek megünneplésére, melyekkel minket helyreállítani méltóztattál, örvendezve érkezhessünk. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!