Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Bevezetés
Lássad, Uram, s vegyed észre, mely igen szenvedek, sietve hallgass meg engem!
50. zsoltár
1)
Könyörülj rajtam, /Isten, * a te nagy irgalmasságod /szerint!
2)
És a te könyörületednek sokasága /szerint * töröld el az én gonoszsá/gomat!
3)
Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/gomból, * és bűnömből tisztíts meg /engem!
4)
Mert ismerem az én gonoszsá/gomat, * és szemem előtt van az én bűnöm /mindenkor.
5)
Ellened, csak teellened /vétkeztem, * és gonoszat cselekedtem a te színed /előtt,
6)
Hogy igaznak találtassál beszé/dedben, * és győzedelmesnek ítéle/tedben.
7)
Mert íme, már gonoszságban fogan/tattam, * és bűnben fogadott engem /anyám.
8)
Pedig te a szívnek igazságát /szereted, * és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /nékem.
9)
Hints meg engem izsóppal, és megtisz/tulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb /leszek!
10)
Engedd, hogy örömet és vigasságot /halljak, * hogy örvendezzenek megalázott /csontjaim!
11)
Fordítsd el orcádat bűne/imtől, * és töröld el minden gonoszsá/gomat!
12)
Tiszta szívet teremts bennem, ó, /Isten, * és az igaz lelket újítsd meg /bensőmben!
13)
Ne vess el engem orcád /elől, * és szent lelkedet ne vond meg /tőlem!
14)
Add vissza nekem a te üdvösségednek /örömét, * és készséges lélekkel erősíts meg /engem!
15)
Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/idra, * és az istentelenek majd megtérnek /hozzád!
16)
Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /Istene, * és nyelvem magasztalni fogja igazsá/godat!
17)
Uram, nyisd meg /ajkamat, * és szám a te dicséretedet /hirdeti!
18)
Mert nem az áldozatban gyönyör/ködöl, * és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/sedre.
19)
A töredelmes lélek az Istennek tetsző /áldozat, * a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /veted.
20)
Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /szerint, * hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /falai!
21)
Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/zatot, * akkor visznek majd oltárodra áldozati /állatot.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Ítéld meg, Uram, az én ügyemet, az álnok embertől ments meg engem!
42. zsoltár
1)
Ítélj meg engem, Isten, ✝
és válaszd el ügyemet a szentségtelen /néptől, * a hamis és álnok embertől ments meg /engem!
2)
Mert te vagy, Isten, az én menedékem. ✝
Miért vetettél el /engem, * miért kell szomorúan járnom, míg ellenség sanyargat /engem?
3)
Bocsásd ki világosságodat és igazsá/godat, * azok vezessenek, és vigyenek el engem a te szent hegyedre és hajlé/kodba!
4)
És bemegyek az Isten oltárához, ✝
Istenhez, ki az ifjúság örömével tölt el /engem, * hálát éneklek neked citerával, Isten, én /Istenem.
5)
Miért vagy szomorú, én /lelkem, * miért háborogsz /bennem?
6)
Bízzál Istenben, mert még hálát adsz /néki, * ő az én orcám szabadítója és én /Istenem!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Midőn gyötörtek, kiáltottam az Úrhoz az alvilág gyomrából, s meghallgatott engem.
62. zsoltár
1)
Isten, én /Istenem, * tehozzád ébredek virra/datkor.
2)
Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /testem * a puszta és úttalan és víz nélküli /földön.
3)
Így jelenek meg a szentélyben /előtted, * hogy lássam hatalmadat és dicsősé/gedet.
4)
Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /élet, * az én ajkaim dicsérnek /téged.
5)
Így áldalak téged éle/temben, * és a te nevedben emelem föl a keze/imet.
6)
Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /lelkem, * és vigasságos ajakkal dicsér az /én szám!
7)
Ha rólad emlékezem /ágyamon, * reggel is rólad gondol/kodom.
8)
Mert te lettél /segítőm, * és szárnyad árnyékában örven/dezem.
9)
Lelkem tehozzád ragasz/kodik, * a te jobbod fölvett /engem.
10)
Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/lyébe, * a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /lesznek.
11)
A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/küdtek, * mert elnémíttatott a gonoszat szólók /szája.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Uram, erőszakot szenvedek, felelj értem, mert nem tudom, mit mondhatnék ellenségeimnek.
Ezekiás. zsoltár
1)
Mondám: Az én életemnek közepén kell /elmennem * az alvilág kapu/ihoz.
2)
Megfosztatván éveim maradé/kától, * mondám: Nem látom többé az Úr Istent az élők /földjén.
3)
Nem látok többé /embert * a földnek lakói /között.
4)
Eltűnik nemzet/ségem, * és fölszedetik előlem, mint a pásztorok /sátora.
5)
Életem elmetszve, mintha elvágta volna a takács, ✝
alighogy szőni kezdett, máris elvágott /engem, * reggelről estére végzesz /velem.
6)
Reggelig reménykedtem, ✝
de, mint az oroszlán, összetörte minden /csontomat, * reggelről estére végzesz /velem.
7)
Mint a fecskefiók, úgy ki/áltok, * sóhajtok, mint a /galamb.
8)
Elapadtak az én /szemeim * várakozva nézvén a magas/ságba.
9)
Uram, erőszakot szenvedek, felelj /értem! * Mit mondhatnék, avagy mit felel majd nékem, hiszen mindezt ő maga csele/kedte?
10)
Átgondolom előtted minden eszten/dőmet * az én lelkemnek keserű/ségében.
11)
Uram, ha így kell élnem, és ilyenekben van lelkem élete, ✝
fenyíts meg engem, de adj életet /nékem, * így válik majd javamra legkeservesebb keserű/ségem!
12)
Te pedig megszabadítottad az én lelkemet, hogy el ne /veszszen, * hátad mögé vetetted minden /bűnömet.
13)
Mert nem az alvilág tesz rólad vallást, ✝
és nem a halál dicsőít meg /téged, * nem azok várnak hűségedre, akik a sírba /szállnak.
14)
Az élő, az élő tesz rólad vallást, ✝
miképpen én is e /napon, * az atya hirdeti fiainak hűsé/gedet.
15)
Uram, ments meg engem, ✝
és zsoltárainkat zengjük majd életünk minden /napján * az Úrnak /házában!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Mondták a gonoszok: Nyomjuk el az igaz férfit, mivelhogy ellenére van a mi tettinknek.
149. zsoltár
1)
Énekeljetek az Úrnak új /éneket, * az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/tében!
2)
Vigadjon Izráel abban, ki őt /alkotta, * és Sion fiai ujjongjanak kirá/lyukban!
3)
Dicsérjék az ő nevét éneklő /karban, * dobbal és orgonával zengjenek /neki!
4)
Mert kedvét találja az Úr az ő /népében, * és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/ségre.
5)
Ujjongjanak a szentek a dicső/ségben, * és vigadozzanak nyugvó/helyükön!
6)
Az Istennek magasztalása legyen /torkukban, * és kétélű kard a /kezükben,
7)
Hogy a pogányokon bosszút /álljanak * és megbüntessék a /népeket,
8)
Hogy királyaikat béklyóba /verjék, * nemeseiket vasbi/lincsbe,
9)
Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/íratott, * dicsőség ez az Úr minden /szentjének!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Jer 11)
Uram, kijelentetted nekem, és tudom: mert te megmutattad nekem az ő törekvésüket. ✝ Én pedig olyan voltam mint a szelíd bárány, * mely leölésre vitetik.
Himnusz
1)
Dicsőséges viadalnak zengje nyelvünk himnuszát, /Keresztfának győzedelmén énekeljünk diadalt, /miként győzött halálával mi megváltó Krisztusunk.
2)
Ősszülőknek elbukását megsajnálván Alkotónk /a gyümölcsnek ízlelése ránk midőn halált hozott, /Fát jelölt ki mely a másik fának átkát oldja fel.
3)
Megváltásnak rendje-dolga illőn azt kívánta meg, /hogy az álnok Kártevőnek művét új mű rontsa le, /s onnan jöjjön gyógyulás is, honnan bajunk származott.
4)
Szent időnek teljessége, így, midőn elérkezett, /Atyja égi lakhelyéről Egyszülöttje küldetett, /s Szűz méhében testet öltvén emberré lett Istenünk.
5)
Sírdogál a kisded gyermek, szűkös jászol fekhelye, /mindeneknek Alkotója pólyácskába köttetik, / bár hatalmas, gyolcs szorítja karját, lábát, tagjait.
6)
Majd midőn a földi élet harminc évét tölti be, /Ő, ki szenvedésre jött le, önként szenvedésre megy, /s íme, a kereszt oltárán ott a Bárány-áldozat.
7)
Nád, ecet és rút köpések, tüske lándzsa, vasszegek, /drága testét általszúrták, s abból vére tört elő, /mily folyó ez, mely a földet áradással öntözi!
8)
Legnemesebb minden fák közt, hű keresztfa, áldalak, /egy erdő sem termett ilyet, íly gyümölccsel gazdagot, /édes fa, mely édes szeggel drága terhet hordozol!
9)
Ó, magas Fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény, /enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott, /a mennyei Király testét úgy karold át szelíden.
10)
Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani, /és a hajótört világot biztos partra menteni, /pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg.
(Meghajolva:)
Hódolattal adjunk hálát háromságban egy Úrnak, /Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó Fölségnek, /őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké!
Ámen!
Verzikulus
V) Ragadj ki engem ellenségeim közül, én Istenem!
R) S a reám támadóktól szabadíts meg engem!
Benedictus
Senki sem veszi el tőlem az én életemet. Én magam teszem le azt, és ismét felveszem azt.
1)
Áldott az Úr, Izráelnek /Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő /népét.
2)
És fölemelte nekünk az üdvösség /erejét * Dávidnak, az ő szolgájának /házában,
3)
Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /által, * prófétái által, kik kezdettől fogva /voltak,
4)
Hogy szabadulást ad a mi ellensége/inktől, * és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /minket,
5)
Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/inkkal, * és megemlékezik szent szövetsé/géről,
6)
Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/hámnak, * hogy megadja /nékünk,
7)
Hogy megszabadulván az ellenség /kezéből, * félelem nélkül szolgáljunk /néki,
8)
Szentségben és igazságban az ő színe /előtt * életünknek minden /napján.
9)
És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /leszel, * mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /utait,
10)
Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /népének * bűneiknek bocsána/tára,
11)
A mi Istenünk irgalmának mélységei /által, * mivel meglátogatott minket a magasságból /támadó,
12)
Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /ülnek, * és lépteinket a békességnek útjára iga/zítsa.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
V. Fordulj felénk, Urunk, valahára. R. És légy könyörületes a te szolgáidhoz! V. Uram, ne emlékezzél meg régi gonoszságainkról! R. Siessen elénk a te irgalmasságod! V. Miként az elveszett juh, eltévelyedtem. R. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. V. Mondom az Úrnak: könyörülj rajtam! R. Gyógyítsd meg az én lelkemet, mert vétkeztem ellened! V. Könyörülj énrajtam, Isten! R. A te nagy irgalmasságod szerint. V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet! R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
P: Mindenható, örökkévaló Isten, add meg nekünk az Úr szenvedésének misztériumait úgy ünnepelnünk, hogy bűnbocsánatodat elnyerni méltók legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Miként fölemeltetett a kígyó a pusztában, úgy emeltetik föl az Emberfia.
Verzikulus
V) Vétkeztünk, Uram, a mi atyáinkkal együtt.
R) Igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
P: A te irgalmasságod, Isten, a régi állapot minden rejtező maradványaiból tisztítson ki, s a szent újlét befogadására tegyen képessé minket. Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!