1 Könyörülj rajtam, /⁠Isten, *
a te nagy irgalmasságod /⁠szerint!

2 És a te könyörületednek sokasága /⁠szerint *
töröld el az én gonoszsá/⁠gomat!

3 Moss meg engem teljességgel az én gonoszsá/⁠gomból, *
és bűnömből tisztíts meg /⁠engem!

4 Mert ismerem az én gonoszsá/⁠gomat, *
és szemem előtt van az én bűnöm /⁠mindenkor.

5 Ellened, csak teellened /⁠vétkeztem, *
és gonoszat cselekedtem a te színed /⁠előtt,

6 Hogy igaznak találtassál beszé/⁠dedben, *
és győzedelmesnek ítéle/⁠tedben.

7 Mert íme, már gonoszságban fogan/⁠tattam, *
és bűnben fogadott engem /⁠anyám.

8 Pedig te a szívnek igazságát /⁠szereted, *
és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad /⁠nékem.

9 Hints meg engem izsóppal, és megtisz/⁠tulok, *
moss meg engem, és a hónál fehérebb /⁠leszek!

10 Engedd, hogy örömet és vigasságot /⁠halljak, *
hogy örvendezzenek megalázott /⁠csontjaim!

11 Fordítsd el orcádat bűne/⁠imtől, *
és töröld el minden gonoszsá/⁠gomat!

12 Tiszta szívet teremts bennem, ó, /⁠Isten, *
és az igaz lelket újítsd meg /⁠bensőmben!

13 Ne vess el engem orcád /⁠elől, *
és szent lelkedet ne vond meg /⁠tőlem!

14 Add vissza nekem a te üdvösségednek /⁠örömét, *
és készséges lélekkel erősíts meg /⁠engem!

15 Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te uta/⁠idra, *
és az istentelenek majd megtérnek /⁠hozzád!

16 Szabadíts meg engem a vértől, Isten, én üdvösségemnek /⁠Istene, *
és nyelvem magasztalni fogja igazsá/⁠godat!

17 Uram, nyisd meg /⁠ajkamat, *
és szám a te dicséretedet /⁠hirdeti!

18 Mert nem az áldozatban gyönyör/⁠ködöl, *
és hiába hozok égőáldozatot, nincsen az tetszé/⁠sedre.

19 A töredelmes lélek az Istennek tetsző /⁠áldozat, *
a megtört és alázatos szívet, ó, Isten, meg nem /⁠veted.

20 Cselekedjél kegyesen, Uram, Sionnal jóakaratod /⁠szerint, *
hogy megépüljenek Jeruzsálemnek /⁠falai!

21 Akkor elfogadod az igazság áldozatát, ✝
az ajándékokat és az égőáldo/⁠zatot, *
akkor visznek majd oltárodra áldozati /⁠állatot.

Meghajolva

1 Uram, hallgasd meg imádságomat, ✝
figyelmezz könyörgésemre a te hűséged /⁠szerint, *
hallgass meg engem igazságod /⁠szerint!

2 És ne szállj ítéletre a te /⁠szolgáddal, *
mert egy élő sem áll meg igazként színed /⁠előtt!

3 Mert ellenség üldözi az én lelkemet, ✝
földre tiporja éle/⁠temet, *
a sötétségbe taszított engem, mint a rég elfeledett /⁠holtakat.

4 Megemlékeztem a régi napokról, ✝
S az én lelkem megszomorodott /⁠bennem, *
és megrettent a szívem /⁠bensőmben.

5 visszagondolok minden tette/⁠idre, *
mit kezed művelt, azon elmél/⁠kedem.

6 Kitárom feléd a /⁠kezemet, *
mint víz nélküli föld, olyan a lelkem /⁠előtted.

7 Siess, Uram, hallgass meg /⁠engem, *
mert elfogyatkozik már az én /⁠lelkem!

8 Ne rejtsd el orcádat /⁠tőlem, *
nehogy olyan legyek, mint a sírba /⁠szállók!

9 Add hallanom reggel a te irgalmassá/⁠godat, *
mert benned /⁠bíztam!

10 Mutasd meg nekem az utat, amelyen /⁠járjak, *
mert hozzád emelem az én /⁠lelkemet!

11 Ments meg engem ellensége/⁠imtől, *
Uram, tehozzád mene/⁠külök!

12 Taníts meg, hogy akaratodat cselekedjem, ✝
mert Istenem /⁠vagy te, *
a te jó lelked vezessen engem az igaz /⁠földre!

13 A te nevedért elevenítesz meg engem, /⁠Uram, *
és igazságodban kiviszed lelkemet a szoronga/⁠tásból.

14 Irgalmasságodban szétszórod ellenségeimet, ✝
elveszted mind, akik háborgatják az én /⁠lelkemet, *
mert én a te szolgád /⁠vagyok.

Meghajolva

1 Isten, én /⁠Istenem, *
tehozzád ébredek virra/⁠datkor.

2 Téged szomjazik az én lelkem, ✝
utánad sóvárog az én /⁠testem *
a puszta és úttalan és víz nélküli /⁠földön.

3 Így jelenek meg a szentélyben /⁠előtted, *
hogy lássam hatalmadat és dicsősé/⁠gedet.

4 Mert jobb a te irgalmasságod, mint az /⁠élet, *
az én ajkaim dicsérnek /⁠téged.

5 Így áldalak téged éle/⁠temben, *
és a te nevedben emelem föl a keze/⁠imet.

6 Mint kövér és bőséges táplálékkal, teljék meg az én /⁠lelkem, *
és vigasságos ajakkal dicsér az /⁠én szám!

7 Ha rólad emlékezem /⁠ágyamon, *
reggel is rólad gondol/⁠kodom.

8 Mert te lettél /⁠segítőm, *
és szárnyad árnyékában örven/⁠dezem.

9 Lelkem tehozzád ragasz/⁠kodik, *
a te jobbod fölvett /⁠engem.

10 Azok pedig hiába üldözték lelkemet, ✝
alábuknak a föld mé/⁠lyébe, *
a kard élére jutnak, a sakálok martaléka /⁠lesznek.

11 A király pedig vigadni fog az Istenben, ✝
megdicsőülnek mind, akik reá föles/⁠küdtek, *
mert elnémíttatott a gonoszat szólók /⁠szája.

Meghajolva

1 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg /⁠minket, *
világosítsa reánk az ő orcáját, és könyörüljön /⁠rajtunk.

2 Hogy megismerjük a földön a te /⁠utadat, *
s minden nemzet meglássa a te üdvössé/⁠gedet!

3 Hálát adjanak neked a népek, ó, /⁠Isten, *
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek!

4 Örüljenek és vigadjanak a nemzetségek, ✝
mert te igazságban ítéled a /⁠népeket, *
s kormányozod a földön a nemze/⁠teket!

5 Hálát adjanak neked a népek, ó, Isten, ✝
hálát adjanak neked minden /⁠nemzetek, *
megadta a föld az ő gyü/⁠mölcsét!

6 Áldjon meg minket az Isten, a mi Istenünk, ✝
áldjon meg minket az /⁠Isten, *
és féljék őt a földnek minden hatá/⁠rai!

Meghajolva

1 Uram, hallottam a te szavaidat, és /⁠féltem, *
megláttam művedet, és /⁠rettegek.

2 Valósítsd meg azt még éveink /⁠folyamán, *
nyilvánítsd ki azt, ha majd betelnek az /⁠évek!

3 S midőn fölgerjed a te /⁠haragod, *
emlékezzél meg irgalmassá /⁠godról!

4 Íme, eljön az Isten /⁠dél felől, *
jön a szent a Fárán hegye /⁠felől.

5 Befödi az egeket az ő dicső/⁠sége, *
és dicséretével teljes /⁠a föld.

6 Ragyogása mint a napfény, ✝
és sugarak törnek elő a /⁠kezéből, *
azokba rejtette az ő /⁠erejét.

7 Színe előtt halad a /⁠halál, *
és pusztulás jár az ő léptei /⁠előtt.

8 Megáll, és fölméri a /⁠földet, *
körültekint, és szétoldja a nemze/⁠teket.

9 Összeroskadnak az ősi hegyek, ✝
és meggörbednek a világ /⁠halmai *
örökkévalóságának léptei /⁠alatt.

10 Pusztulva látom Etiópia /⁠házait, *
fölforgatva Mádián földjének /⁠sátrait.

11 Vajon a folyóvizek ellen gerjedt-e föl haragod, ✝
a folyóvizek ellen van-e búsulásod, Uram, /⁠Uram, *
vagy a tenger ellen a te fölindulásod,/⁠lásod,

12 hogy rájuk hágsz lova/⁠iddal, *
győzelmes harci szeke/⁠reddel?

13 Felvonván megfeszíted /⁠íjadat, *
és húrra helyezed nyila /⁠idat.

14 Fölhasítod a földet áradó vizekkel, ✝
látnak téged a hegyek, és megren/⁠dülnek, *
kiáradnak az örvénylő /⁠vizek.

15 Üvölt akkor a /⁠tenger, *
és magasra nyújtja /⁠karjait.

16 A nap és a hold megbújnak hajlékukban, ✝
elfutottak nyilaid fényessége /⁠elől, *
villogó lándzsád ragyogása /⁠elől.

17 Indulatodban megtaposod a /⁠földet, *
és haragodban megbénítod a /⁠népeket.

18 Kivonulsz, hogy megszabadítsad /⁠népedet, *
hogy megszabadítsad fölken/⁠teddel.

19 Lerántod a gonosz házának /⁠te tejét, *
pusztává teszed alapjait egész a /⁠földig.

20 Megátkozod kormány/⁠pálcáját, *
harcosainak /⁠fejét,

21 kik szélvészként törnek elő, hogy űzőbe vegyenek /⁠engem, *
örömkiáltással, mint aki elemészti rejtekhelyén a /⁠szegényt.

22 Utat készítesz lovaidnak a /⁠tengerben, *
a nagy vizek iszap/⁠jában.

23 Mikor ezt hallottam, megrendült a /⁠belsőm, *
e szóra megremegtek /⁠ajkaim.

24 Korhadás hatolt csontja/⁠imba, *
és megingott a föld /⁠alattam.

25 De mégis nyugodtan várom a szorongatás /⁠napját, *
mely eljön a minket sanyargató /⁠népre.

26 Mert nem virágzik majd akkor a /⁠fügefa, *
és nem fakad rügy a /⁠szőlőkben.

27 Megcsal az olajfa /⁠termése, *
és a szántóföldek nem adnak /⁠kenyeret.

28 Kivesznek az akolból a /⁠juhok, *
és nem lesz állat a jászo/⁠loknál.

29 Én azonban örvendezem az /⁠Úrban, *
és vigadozom szabadító Iste/⁠nemben.

30 Az Isten, az Úr az én erős/⁠ségem, *
és olyanná teszi ő lábamat, mint a /⁠szarvasét.

31 Elvezet engem a magaslatokra a győze/⁠delmes, *
s én zsoltárokat /⁠éneklek.

Meghajolva

1 Dicsérjétek az Urat a /⁠mennyekben, *
dicsérjétek őt a magas/⁠ságban!

2 Dicsérjétek őt, minden angya/⁠lai, *
dicsérjétek őt, minden sere/⁠gei!

3 Dicsérjék őt a nap és /⁠a hold, *
dicsérjék őt mind a fénylő/⁠csillagok!

4 Dicsérjék őt az egeknek /⁠egei, *
és minden vizek, melyek az egek fölött /⁠vannak!

5 Dicsérjék az Úrnak /⁠nevét, *
mert ő parancsolt, /⁠és lettek!

6 Elrendelte őket örökké és minden /⁠időkre, *
parancsot adott, mely el nem /⁠múlik.

7 Dicsérjétek az Urat a /⁠földön, *
ti, sárkányok és minden /⁠mélységek,

8 Tűz és jégeső, hó és /⁠ködök, *
forgószelek, kik az ő igéjét cselek/⁠szitek,

9 Hegyek és minden /⁠halmok, *
gyümölcsfák és minden /⁠cédrusok,

10 Ti, vadak és szelíd /⁠állatok, *
kígyók és tollas /⁠madarak,

11 Földi királyok és minden /⁠népek, *
főemberek és minden bírái a /⁠földnek,

12 Ifjak és /⁠szüzek, *
(!) vének és /⁠gyermekek!

13 Dicsérjétek az Úr /⁠nevét, *
mert egyedül csak az ő neve /⁠magasztos!

14 Dicsősége kiárad az égre és a /⁠földre, *
és felmagasztalta az ő népének /⁠fejét.

15 Dicsérő ének ez minden /⁠szentjének, *
a népnek, mely hozzá /⁠tartozik.

Meghajolva

1 Énekeljetek az Úrnak új /⁠éneket, *
az ő dicsérete szóljon a szentek gyülekeze/⁠tében!

2 Vigadjon Izráel abban, ki őt /⁠alkotta, *
és Sion fiai ujjongjanak kirá/⁠lyukban!

3 Dicsérjék az ő nevét éneklő /⁠karban, *
dobbal és orgonával zengjenek /⁠neki!

4 Mert kedvét találja az Úr az ő /⁠népében, *
és az alázatosakat felmagasztalja üdvös/⁠ségre.

5 Ujjongjanak a szentek a dicső/⁠ségben, *
és vigadozzanak nyugvó/⁠helyükön!

6 Az Istennek magasztalása legyen /⁠torkukban, *
és kétélű kard a /⁠kezükben,

7 Hogy a pogányokon bosszút /⁠álljanak *
és megbüntessék a /⁠népeket,

8 Hogy királyaikat béklyóba /⁠verjék, *
nemeseiket vasbi/⁠lincsbe,

9 Hogy beteljesítsék rajtuk az ítéletet, mely meg/⁠íratott, *
dicsőség ez az Úr minden /⁠szentjének!

Meghajolva

1 Dicsérjétek az Urat az ő szenté/⁠lyében, *
dicsérjétek őt az ég erős boltoza/⁠tában!

2 Dicsérjétek őt hatalmas tette/⁠iért, *
dicsérjétek őt nagyságának sokasága /⁠szerint!

3 Dicsérjétek őt trombita/⁠szóval, *
dicsérjétek őt orgonával és cite/⁠rával!

4 Dicsérjétek őt dobbal és éneklő /⁠karban, *
dicsérjétek őt húrokkal és hangsze/⁠rekkel!

5 Dicsérjétek őt hangos szavú cimbalmokkal, ✝
dicsérjétek őt vigasságos cimbal/⁠mokkal, *
minden élő dicsérje az /⁠Urat!

Meghajolva

1 Áldott az Úr, Izráelnek /⁠Istene, *
mert meglátogatta és megváltotta az ő /⁠népét.

2 És fölemelte nekünk az üdvösség /⁠erejét *
Dávidnak, az ő szolgájának /⁠házában,

3 Miképpen megmondotta szentjeinek ajka /⁠által, *
prófétái által, kik kezdettől fogva /⁠voltak,

4 Hogy szabadulást ad a mi ellensége/⁠inktől, *
és mindazok kezéből, kik gyűlölnek /⁠minket,

5 Hogy irgalmasságot cselekszik atyá/⁠inkkal, *
és megemlékezik szent szövetsé/⁠géről,

6 Az esküvésről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábra/⁠hámnak, *
hogy megadja /⁠nékünk,

7 Hogy megszabadulván az ellenség /⁠kezéből, *
félelem nélkül szolgáljunk /⁠néki,

8 Szentségben és igazságban az ő színe /⁠előtt *
életünknek minden /⁠napján.

9 És te, gyermek, a Magasságbelinek prófétája /⁠leszel, *
mert az Úr orcája előtt mégy elkészíteni az ő /⁠utait,

10 Hogy az üdvösség ismeretét megadjad az ő /⁠népének *
bűneiknek bocsána/⁠tára,

11 A mi Istenünk irgalmának mélységei /⁠által, *
mivel meglátogatott minket a magasságból /⁠támadó,

12 Hogy megvilágosítsa azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában /⁠ül­nek, *
és lépteinket a békességnek útjára iga/⁠zítsa.

Meghajolva