7 Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /⁠között, *
az ő népének fejedelmei /⁠között,

8 Ki a magtalannak lakást ad a /⁠házban, *
mint fiakon örvendező /⁠anyának.

6 Az elnyomottat fölemeli a /⁠földről, *
és kiragadja a sárból a /⁠szegényt,

5 Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /⁠lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /⁠földön?

4 Fölséges az Úr minden népek /⁠fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/⁠sége.

3 Napkelettől fogva napnyu/⁠gatig *
dicsértessék az Úrnak /⁠neve!

2 Legyen áldott az Úr /⁠neve *
mostantól fogva és mindö/⁠rökké!

1 Dicsérjétek, ti szolgái, az /⁠Urat, *
dicsérjétek az Úr /⁠nevét!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat, minden /⁠nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /⁠népek!

2 Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/⁠sága, *
és az Úr igazvolta örökké /⁠megmarad.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

3 Ha elszáll a lelkük, porrá /⁠válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /⁠terveik.

10 Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /⁠Sion, *
nemzedékről nemze/⁠dékre.

9 Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /⁠viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /⁠viszi.

8 Az Úr fölemeli a letör/⁠teket, *
szereti az Úr az iga/⁠zakat.

7 Az Úr feloldozza a bilincsbe /⁠verteket, *
az Úr látóvá teszi a /⁠vakokat.

6 Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /⁠szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/⁠zőknek.

5 Benne, ki az eget és földet /⁠alkotá, *
a tengert és minden /⁠élőt.

4 Boldog az, kinek segítője Jákobnak /⁠Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/⁠nében.

2 Ne a fejedelmekben /⁠bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/⁠hetnek!

1 Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /⁠dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /⁠vagyok.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

11 Nem a lovak erősségében van az ő /⁠kedve, *
sem a férfi erejében az ő /⁠tetszése.

12 Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /⁠félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /⁠bíznak.

10 Ki állatainknak táplálékot /⁠juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /⁠hozzá.

9 Ki a hegyeken szénát /⁠teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /⁠javára.

8 Ki beborítja az eget /⁠felhőkkel, *
és a földnek esőt /⁠készít.

7 Énekeljetek az Úrnak hálaa/⁠dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /⁠szavával!

5 Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /⁠ereje, *
és bölcsességének nincsen /⁠határa!

6 Az Úr fölkarolja a megalázott /⁠embert, *
de porig alázza mind a /⁠bűnöst.

1 Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /⁠zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /⁠légyen!

2 Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/⁠lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/⁠gyűjti.

3 Meggyógyítja azokat, kik megtört /⁠szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/⁠iket.

4 Ő mondja meg a csillagok /⁠számát, *
és ő hívja mindenikét /⁠nevén.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjed, Jeruzsálem, az /⁠Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/⁠nedet!

2 A te kapuidnak zárját ő tette /⁠e rőssé, *
fiaidnak áldást /⁠ő adott.

3 A te határaidon békét /⁠ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /⁠téged.

4 Ő elküldi szavát a /⁠földre, *
sebesen fut az ő be/⁠széde.

5 ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /⁠havat, *
s mint a hamut hinti a /⁠zúzmarát.

6 Ki darabokban hullatja /⁠jegét. *
Ki bírná elviselni annak /⁠hidegét?

7 Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /⁠azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /⁠folynak.

8 Ki az ő igéjét Jákobnak /⁠hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/⁠elnek.

9 Ezt más néppel ő meg nem /⁠tette, *
és törvényeit velük nem kö/⁠zölte.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Nyerjék meg itt, amit kérnek esdekelve mindenek,
s amit kaptak, meg is tartsák szentjeid közt szüntelen,
és az égi honba érve békességre jussanak.

Ámen!

Magasságos nagy Istennek légyen áldás, tisztelet,
Atyának és szent Fiának, s velük a Szentléleknek,
hódolattal, dicsérettel zengjünk minden századon.

4 Ó, nagy Isten, kérve kérünk, templomodba jöjj közénk,
te kegyelmes jóságoddal kérésünket elfogadd,
s áldásodat bőven áraszd mindenkor e szent helyen!

5 Isten előtt igen kedves, szent e város szerfölött,
dicsérete szép hangzású, s ujjongó az éneke,
amidőn a Három-Egyet énekszóval hirdeti.

6 Szaggatással, gyötretéssel megmunkálva a kövek,
jó helyükre elkerülnek dolgos kezek művivel, a legszentebb épületnek így lesznek mind részei.

7 Jó alapnak, Szegletkőnek Krisztus az, ki küldetett,
Ő a házat anyagában kétszeresen megköti,
akit Sion híven vállalt, benne hívőn fennmarad.

8 Kapuja, mely gyönggyel ékes, s szentélye ha megnyílik,
érdemeknek erejéből bebocsátást nyer oda,
aki Krisztus szent nevéért itt a földön gyötretik.

9 Megérkezvén a magasból várta menyegzői ház,
hogy az Úrnak eljegyezve néki éljen egyedül,
minden fala színaranyból, fénylik minden bástyafok.

10 Boldog város Jeruzsálem, békességes látomás,
melyet égben építettek, élő kőből rakva fel,
angyaloknak kara díszít: menyegzői koszorú.