Antifóna | Latin incipit · 8c
Körülvettek engem a halál kínjai, a túlvilág veszedelmi reám találtak.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Az Úrnak színe előtt járok az élőknek országában.
114. zsoltár (~glo;req)
9
És így az Úrnak színe előtt /járhatok *
az élőknek orszá/gában.
8
Mert megmentette lelkemet a /haláltól, *
szemeimet a könnyhullatástól, lábaimat az elbu/kástól.
7
Nyugodjál meg, én /lelkem, *
mert az Úr gondodat /viseli!
6
A kicsinyeknek őrizője /az Úr, *
megaláztak, és ő megszabadított /engem.
4
A keserűség és a fájdalom megragadtak engem, ✝
akkor kiáltottam az /Úrhoz: *
Ó, Uram, mentsd meg az én /lelkemet!
3
Körülvettek engem a halál /kínjai, *
s a túlvilág veszedelmei reám /találtak.
2
Mert hozzám hajtotta /fülét *
ama napon, midőn segítségül /hívtam.
1
Szeretem én az /Urat, *
mert meghallgatja az én imádságom /szavát.
5
Irgalmas az Úr és /igaz, *
könyörületes a mi /Istenünk.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Adj, Uram, örök nyugodalmat /nekik *
és az örökkévaló világosság fényeskedjék /nekik!
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom ideje.
119. zsoltár (~glo;req)
4
A hatalmasnak éles /nyilai, *
s vele pusztító /tüzek.
7
Én békességes voltam, midőn /szóltam, *
ok nélkül támadtak /ellenem.
6
Régóta van már számkivetésben az én /lelkem *
azok közt, kik a békét /gyűlölik.
5
Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom /ideje, *
a sötétség lakói között /lakozom.
3
Mi érjen téged, te, /álnok nyelv, *
mi legyen a te /jutalmad?
2
Uram, szabadítsd meg lelkemet a hazug /ajkaktól, *
az álnok /nyelvtől!
1
Az Úrhoz kiáltottam, midőn háborgattak /engem, *
és meghallgatott /engem.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Adj, Uram, örök nyugodalmat /nekik *
és az örökkévaló világosság fényeskedjék /nekik!
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, őrizze meg az Úr a te lelkedet.
120. zsoltár (~glo;req)
1
Szemeimet a hegyekre /emelem: *
honnét jőne segítség /énnékem?
8
Az Úr őrizzen, mikor érkezel, s mikor /távozol, *
mostantól fogva és mindö/rökké.
7
Az Úr megőriz téged minden /gonosztól, *
őrizze meg az Úr a te /lelkedet!
6
Nappal a nap nem sérthet /téged, *
sem a hold /éjjel.
4
Íme, nem aluszik, és el nem /szunynyad, *
aki Izráelt /őrizi.
3
Ne hagyja meginogni a te /lábadat, *
és ne aludjék, aki téged /őriz!
2
Az Úrtól van az én segít/ségem, *
tőle, ki a mennyet és a földet /alkotá.
5
Az Úr a te őriződ, az Úr neked árnyékos /oltalom *
jobb kezed /fölött.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Adj, Uram, örök nyugodalmat /nekik *
és az örökkévaló világosság fényeskedjék /nekik!
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Ha a gonoszságokat számontartod, Uram, Uram, ki áll meg akkor teelőtted?
129. zsoltár (~glo;req)
5
Reménykedik az én lelkem az ő igé/jében, *
az én lelkem az Úrra vára/kozik.
8
És ő szabadítja meg /Izráelt *
mind az ő gonoszsága/i ból.
7
Mert az Úrnál az irgal/masság, *
és bőséges őnála a szaba/dítás.
6
Miként virrasztó a hajnal /jöttére, *
várakozzék az Úrra /Izráel!
4
De nálad kegyelem /vagyon, *
és a te törvényed miatt reménykedem benned, /Uram.
3
Ha a gonoszságokat számon tartod, /Uram, *
Uram, ki áll meg akkor te-e/lőtted?
2
Legyen a te füled /figyelmes *
az én könyörgésemnek /szavára!
1
A mélységekből kiáltok hozzád, ó, /Uram, *
Uram, hallgasd meg az én /szómat!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Adj, Uram, örök nyugodalmat /nekik *
és az örökkévaló világosság fényeskedjék /nekik!
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Uram, ne vesd meg kezed alkotását!
137. zsoltár (~glo;req)
9
Az Úr elvégzi, amit énbennem kezdett. ✝
Uram, a te irgalmad örökké/való, *
ne vesd meg kezednek alko/tását!
2
Az angyalok színe előtt éneklek /néked, *
leborulok a te szentélyed /előtt.
8
Ha szorongatás közepette járok is, te éltetsz engem, ✝
és ellenségeim haragja ellen kiterjeszted a /kezedet, *
és megszabadít a te /jobbod.
7
Mert fölséges az Úr, ✝
és letekint a kicsi/nyekre, *
de a kevélyeket csak távolról /nézi.
6
És énekeljék meg az Úrnak /útjait, *
hogy nagy az Úr dicső/sége!
4
Valamely napon segítségül hívlak, meghallgatsz /engem, *
és megsokasítod az erőt az én /lelkemben.
3
Hálát adok a te nevednek irgalmasságodért és hűsé/gedért, *
mert felmagasztaltad mindenek fölött a te szent /nevedet.
1
Hálát adok neked, Uram, teljes /szívemből, *
mert meghallgattad az én /szómat.
5
Valljanak meg téged, Uram, a föld minden kirá/lyai, *
midőn szádnak beszédét /hallják!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Adj, Uram, örök nyugodalmat /nekik *
és az örökkévaló világosság fényeskedjék /nekik!
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Mindaz, kit nékem ad Atyám, énhozzám jövend, és mindazt, ki hozzám jő, nem dobom ki, mondja az Úr.
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Adj, Uram, örök nyugodalmat /nekik *
és az örökkévaló világosság fényeskedjék /nekik!
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Úristen, aki bőkezűen osztod a megbocsátást és szíveden viseled az ember üdvösségét, kegyelmedet arra kérjük, engedd, hogy testvérünk, N. szolgád/szolgálód, akit e világból magadhoz szólítottál, a boldogságos, mindenkor szűz Máriának és minden szenteknek közbenjárásával segítve, az el nem múló boldogság örökrészébe eljuthasson. Ámen! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.
Ámen! Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Minden híveidnek alkotója és megváltója, Isten, add meg szolgáid és szolgálóid lelkének minden bűnüknek bocsánatát, hogy a feloldozást, melyre mindenkor vágyakoztak, e kegyes esedezések által elnyerhessék.
Ámen! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Könyörülj, Urunk, valamennyi elhunyt szolgádnak és szolgálódnak lelkén, kikért Fölséged színe előtt itt esedezünk, hogy e kegyeletes szolgálatnak jóvoltából bejussanak a te örökkévaló nyogodalmadba.
Befejezés
V. Adj, Uram, örök nyugodalmat neki(k)!
R. És az örökkévaló világosság fényeskedjék neki(k)!
V. Nyugodjanak/Nyugodjék békességben!
R. Ámen!