Antifóna | Latin incipit · 8c
Jövel Krisztus választottja, és fogadd a koronát, melyet az Úr elkészített számodra mindörökké.
112. zsoltár
1
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, *
dicsérjétek az Úr /nevét!
2
Legyen áldott az Úr /neve *
mostantól fogva és mindö/rökké!
3
Napkelettől fogva napnyu/gatig *
dicsértessék az Úrnak /neve!
4
Fölséges az Úr minden népek /fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
5
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6
Az elnyomottat fölemeli a /földről, *
és kiragadja a sárból a /szegényt,
7
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, *
az ő népének fejedelmei /között,
8
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, *
mint fiakon örvendező /anyának.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /népek!
2
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, *
és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Péld 31,10–11
Erős asszonyt ki talál? ✝ Közel és távol határokon páratlan az ő értéke. * Bízik benne férjének szíve, és nem csalódik.
Responzórium
Megvetettem ✝ e világ hatalmát és minden gazdagságát * Uram Jézus Krisztus szerelméért. Megvetettem... V. (!) Az én szívem ünnepi szózattól árad, * zengem dalomat a Királynak. * Uram Jézus... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * Uram Jézus... Megvetettem...
Himnusz | Latin incipit
1
Krisztus szolgálólánya volt,
nemes, tiszta és bűntelen,
ki megveté a földiest,
s az égiekért lelkesült.
2
Lángolt a hittől, s felhevült
a Lélek szent szerelmiben,
jelek mutatták, mily dicső,
s jutalmat mennyből szomjazott.
3
A siralomnak völgyiből
immár a mennybe átvonult,
levetve testnek nyűgjeit
örök öröm a birtoka.
Az egy Istennek glória,
értünk most kérje őt e szent,
hogy majd ha éltünk véget ér,
fogadjanak be minket is.
Ámen!
Verzikulus
V. A te ékességeddel és szépségeddel.
R. Indulj meg, szerencsével járj, és országolj!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
A szenteknek nevei felírattak a mennyben, és Krisztussal örvendeznek, alleluja.
Híveidnek szívét világosítsd meg, irgalmas Isten, és szent N. dicsőséges könyörgése által tedd, hogy a világ sikereit semmibe vegyük, a mennyei vigasztalásnak pedig mindenkor örvendezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Hallgass meg minket, Isten, mi Üdvözítőnk, hogy miként szent N-nek ünnepén örvendezünk, ugyanúgy a szent önfeláldozás érzésében növekedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!