Jézus Szíve – első vesperás

1 Mondá az Úr az én /⁠Uramnak: *
Ülj az én job/⁠bomra,

8 Útja közben a patakból /⁠iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /⁠fejét.

7 Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /⁠gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /⁠harcmezőn.

6 Az Úr áll a te jobbod /⁠felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/⁠lyokat.

5 Megesküdött az Úr, és meg nem /⁠bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /⁠szerint.

4 Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /⁠fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /⁠előtt.

3 A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /⁠Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/⁠pette!

2 Míg ellenségedet zsámollyá /⁠teszem *
a te lába/⁠idnak!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

5 Megemlékezik az ő szövetségéről /⁠örökké, *
cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /⁠népének,

10 Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/⁠kednek, *
az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /⁠örökké.

9 Szent és rettenetes az ő /⁠neve, *
a bölcsesség kezdete az Úr fé/⁠lelme.

8 Váltságot küldött az ő /⁠népének, *
megparancsolta örökké az ő szövet/⁠ségét.

7 Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /⁠időkre, *
hűségben és igazságban hajtja végre /⁠őket.

6 Hogy nekik adja a hitetlenek örök/⁠részét, *
az ő kezének műve igazmondás és igaz /⁠ítélet.

4 Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /⁠Isten, *
eledelt adott az őt fé/⁠lőknek.

3 Fönség és ékesség az ő /⁠művében, *
és igazsága megmarad örökkön /⁠örökké.

2 Nagyok az Úrnak /⁠művei, *
ismerjék meg őket mind, akik /⁠szeretik!

1 Hálát adok néked, Uram, teljes /⁠szívemből *
az igazak tanácsában és gyülekeze/⁠tében.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

3 Mit adjak az /⁠Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /⁠adott?

10 Az Úr házának csarnoka/⁠iban, *
tebenned, ó, Jeru/⁠zsálem.

9 Fogadalmaimat megadom az /⁠Úrnak *
az ő egész népének színe /⁠előtt.

8 Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/⁠zatát, *
és az Úr nevét /⁠hívom.

6 Drága dolog az Úr sze/⁠mében *
az ő szentjeinek /⁠halála.

5 Fogadalmaimat megadom az /⁠Úrnak *
az ő egész népe /⁠e lőtt.

1 Hittem, és ki is /⁠mondottam *
még megalázottságomnak ide/⁠jén is!

2 Mikor így szóltam fölindulá/⁠somban: *
Hazug minden /⁠ember.

4 Az üdvösség kelyhét /⁠veszem, *
és az Úr nevét /⁠hívom.

7 Ó, Uram, mert én a te /⁠szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /⁠fia.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

7 Áldjon meg téged az Úr /⁠Sionból, *
és lássad Jeruzsálemnek /⁠javait.

8 És lássad meg fiaidnak /⁠fiait, *
békesség legyen Izrá/⁠elen.

6 Íme, így áldatik meg az /⁠ember, *
aki az Urat /⁠féli.

5 Fiaid, mint az olajfa sarjadé/⁠kai *
a te asztalod /⁠körül.

4 Feleséged, mint a bőven termő /⁠szőlőtő *
házadnak falai /⁠között.

3 Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /⁠élvezed, *
boldog vagy, és jól leszen /⁠sorod.

2 Boldogok mindazok, akik az Urat /⁠félik, *
kik az ő útjain /⁠járnak.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

8 Ki az ő igéjét Jákobnak /⁠hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/⁠elnek.

9 Ezt más néppel ő meg nem /⁠tette, *
és törvényeit velük nem kö/⁠zölte.

7 Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /⁠azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /⁠folynak.

5 ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /⁠havat, *
s mint a hamut hinti a /⁠zúzmarát.

6 Ki darabokban hullatja /⁠jegét. *
Ki bírná elviselni annak /⁠hidegét?

3 A te határaidon békét /⁠ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /⁠téged.

2 A te kapuidnak zárját ő tette /⁠e rőssé, *
fiaidnak áldást /⁠ő adott.

1 Dicsérjed, Jeruzsálem, az /⁠Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/⁠nedet!

4 Ő elküldi szavát a /⁠földre, *
sebesen fut az ő be/⁠széde.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Jézus, édes emlékezet,
te adsz szívünkbe örömet,
se méz, se semmi nem lehet
jelenlétednél édesebb.

2 Nincs szó a földön kedvesebb,
nincs dalllam zengőbb, édesebb,
gondolni szebbet nem lehet,
mint Jézus, édes, szent neved.

3 Nyelv sohase mondhatja ki,
betű föl nem jegyezheti,
csak aki tudja, hiheti,
mit tesz Jézusért érzeni.

4 Jézus, szívbéli szent öröm,
igazság kútja, fényözön,
gyönyör, túl minden gyönyörön,
kihez a vágy közel se jön.

5 Ki Téged ízlel, éhezik,
s szomjasabb lesz, aki iszik,
de másra már nem szomjazik,
csak Jézusért óhajtozik.

6 Maradj velünk, Uram, maradj,
fényedből fényességet adj,
elménkben ködöket ne hagyj,
ki e világnak méze vagy!

7 Ég országának népe szállj,
ajtót, kaput őnéki tárj,
köszöntsd a győztest, harsonálj:
"Üdvözlégy, Jézus, nagy király!"

8 Te légy, ó, Jézus örömünk,
mennyekben gazdag örökünk,
te adj az égben koronát,
most és örök időkön át.

Ámen!

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.