A mi Urunk Jézus Krisztus szent teste és vére, Úrnapja – első vesperás

4 Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /⁠fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /⁠előtt.

5 Megesküdött az Úr, és meg nem /⁠bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /⁠szerint.

6 Az Úr áll a te jobbod /⁠felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/⁠lyokat.

7 Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /⁠gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /⁠harcmezőn.

8 Útja közben a patakból /⁠iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /⁠fejét.

1 Mondá az Úr az én /⁠Uramnak: *
Ülj az én job/⁠bomra,

2 Míg ellenségedet zsámollyá /⁠teszem *
a te lába/⁠idnak!

3 A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /⁠Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/⁠pette!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

4 Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /⁠Isten, *
eledelt adott az őt fé/⁠lőknek.

10 Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/⁠kednek, *
az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /⁠örökké.

9 Szent és rettenetes az ő /⁠neve, *
a bölcsesség kezdete az Úr fé/⁠lelme.

8 Váltságot küldött az ő /⁠népének, *
megparancsolta örökké az ő szövet/⁠ségét.

7 Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /⁠időkre, *
hűségben és igazságban hajtja végre /⁠őket.

6 Hogy nekik adja a hitetlenek örök/⁠részét, *
az ő kezének műve igazmondás és igaz /⁠ítélet.

5 Megemlékezik az ő szövetségéről /⁠örökké, *
cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /⁠népének,

3 Fönség és ékesség az ő /⁠művében, *
és igazsága megmarad örökkön /⁠örökké.

2 Nagyok az Úrnak /⁠művei, *
ismerjék meg őket mind, akik /⁠szeretik!

1 Hálát adok néked, Uram, teljes /⁠szívemből *
az igazak tanácsában és gyülekeze/⁠tében.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

5 Fogadalmaimat megadom az /⁠Úrnak *
az ő egész népe /⁠e lőtt.

6 Drága dolog az Úr sze/⁠mében *
az ő szentjeinek /⁠halála.

7 Ó, Uram, mert én a te /⁠szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /⁠fia.

8 Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/⁠zatát, *
és az Úr nevét /⁠hívom.

9 Fogadalmaimat megadom az /⁠Úrnak *
az ő egész népének színe /⁠előtt.

10 Az Úr házának csarnoka/⁠iban, *
tebenned, ó, Jeru/⁠zsálem.

1 Hittem, és ki is /⁠mondottam *
még megalázottságomnak ide/⁠jén is!

2 Mikor így szóltam fölindulá/⁠somban: *
Hazug minden /⁠ember.

3 Mit adjak az /⁠Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /⁠adott?

4 Az üdvösség kelyhét /⁠veszem, *
és az Úr nevét /⁠hívom.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

5 Fiaid, mint az olajfa sarjadé/⁠kai *
a te asztalod /⁠körül.

8 És lássad meg fiaidnak /⁠fiait, *
békesség legyen Izrá/⁠elen.

7 Áldjon meg téged az Úr /⁠Sionból, *
és lássad Jeruzsálemnek /⁠javait.

6 Íme, így áldatik meg az /⁠ember, *
aki az Urat /⁠féli.

4 Feleséged, mint a bőven termő /⁠szőlőtő *
házadnak falai /⁠között.

3 Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /⁠élvezed, *
boldog vagy, és jól leszen /⁠sorod.

2 Boldogok mindazok, akik az Urat /⁠félik, *
kik az ő útjain /⁠járnak.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

9 Ezt más néppel ő meg nem /⁠tette, *
és törvényeit velük nem kö/⁠zölte.

5 ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /⁠havat, *
s mint a hamut hinti a /⁠zúzmarát.

8 Ki az ő igéjét Jákobnak /⁠hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/⁠elnek.

6 Ki darabokban hullatja /⁠jegét. *
Ki bírná elviselni annak /⁠hidegét?

7 Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /⁠azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /⁠folynak.

3 A te határaidon békét /⁠ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /⁠téged.

2 A te kapuidnak zárját ő tette /⁠e rőssé, *
fiaidnak áldást /⁠ő adott.

1 Dicsérjed, Jeruzsálem, az /⁠Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/⁠nedet!

4 Ő elküldi szavát a /⁠földre, *
sebesen fut az ő be/⁠széde.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Zengjed, nyelv, a dicsőséges Test titkát, s a drága Vért,
melyet hullatván értékes váltságul az emberért,
a föld Ura, a fölséges méh gyümölcse nem kímélt.

2 Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta Szűz, szeplőtelen,
köztünk élt és hinté földre az igét, mely jót terem,
s csodás szertartással ülte búcsúestjét idelenn.

3 Mert a végső estebédet tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani,
étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki.

4 A kenyeret öntestévé igézte az Ige-Test,
s a bor lett Krisztus vérévé, magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt.

5 _Letérdelve:_ Méltó ezt a nagy Szentséget leborulva áldani,
és a régi Szövetséget új rítussal váltani,
pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsánna és imádat, ujjongások hirdessék,
s aki kettejükből árad, a Lélek is áldassék!

Ámen!

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.