Antifóna | Latin incipit · 8c
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
109. zsoltár
1
Mondá az Úr az én /Uramnak: *
Ülj az én job/bomra,
2
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem *
a te lába/idnak!
3
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
4
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
5
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
6
Az Úr áll a te jobbod /felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
7
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
8
Útja közben a patakból /iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /fejét.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
112. zsoltár
1
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, *
dicsérjétek az Úr /nevét!
2
Legyen áldott az Úr /neve *
mostantól fogva és mindö/rökké!
3
Napkelettől fogva napnyu/gatig *
dicsértessék az Úrnak /neve!
4
Fölséges az Úr minden népek /fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
5
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6
Az elnyomottat fölemeli a /földről, *
és kiragadja a sárból a /szegényt,
7
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, *
az ő népének fejedelmei /között,
8
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, *
mint fiakon örvendező /anyának.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
112. zsoltár
1
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, *
dicsérjétek az Úr /nevét!
2
Legyen áldott az Úr /neve *
mostantól fogva és mindö/rökké!
3
Napkelettől fogva napnyu/gatig *
dicsértessék az Úrnak /neve!
4
Fölséges az Úr minden népek /fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
5
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6
Az elnyomottat fölemeli a /földről, *
és kiragadja a sárból a /szegényt,
7
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, *
az ő népének fejedelmei /között,
8
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, *
mint fiakon örvendező /anyának.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
112. zsoltár
1
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, *
dicsérjétek az Úr /nevét!
2
Legyen áldott az Úr /neve *
mostantól fogva és mindö/rökké!
3
Napkelettől fogva napnyu/gatig *
dicsértessék az Úrnak /neve!
4
Fölséges az Úr minden népek /fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
5
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6
Az elnyomottat fölemeli a /földről, *
és kiragadja a sárból a /szegényt,
7
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, *
az ő népének fejedelmei /között,
8
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, *
mint fiakon örvendező /anyának.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
109. zsoltár
1
Mondá az Úr az én /Uramnak: *
Ülj az én job/bomra,
2
Míg ellenségedet zsámollyá /teszem *
a te lába/idnak!
3
A te erődnek pálcáját kibocsátja az Úr /Sionból, *
uralkodjál a te ellenségeid köze/pette!
4
Tenálad van az elsőség a te hatalmadnak napján a szentség /fényében, *
magamból szültelek téged a hajnali csillag /előtt.
5
Megesküdött az Úr, és meg nem /bánja: *
Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje /szerint.
6
Az Úr áll a te jobbod /felől, *
haragja napján eltapossa a kirá/lyokat.
7
Ítéletet tesz a nemzetek között, ✝
a holttesteket halomba /gyűjti *
összezúzza fejüket a széles /harcmezőn.
8
Útja közben a patakból /iszik, *
azért emeli magasra büszkén a /fejét.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
110. zsoltár
1
Hálát adok néked, Uram, teljes /szívemből *
az igazak tanácsában és gyülekeze/tében.
2
Nagyok az Úrnak /művei, *
ismerjék meg őket mind, akik /szeretik!
3
Fönség és ékesség az ő /művében, *
és igazsága megmarad örökkön /örökké.
4
Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /Isten, *
eledelt adott az őt fé/lőknek.
5
Megemlékezik az ő szövetségéről /örökké, *
cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /népének,
6
Hogy nekik adja a hitetlenek örök/részét, *
az ő kezének műve igazmondás és igaz /ítélet.
7
Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /időkre, *
hűségben és igazságban hajtja végre /őket.
8
Váltságot küldött az ő /népének, *
megparancsolta örökké az ő szövet/ségét.
9
Szent és rettenetes az ő /neve, *
a bölcsesség kezdete az Úr fé/lelme.
10
Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/kednek, *
az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /örökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /népek!
2
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, *
és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /népek!
2
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, *
és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /népek!
2
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, *
és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
110. zsoltár
1
Hálát adok néked, Uram, teljes /szívemből *
az igazak tanácsában és gyülekeze/tében.
2
Nagyok az Úrnak /művei, *
ismerjék meg őket mind, akik /szeretik!
3
Fönség és ékesség az ő /művében, *
és igazsága megmarad örökkön /örökké.
4
Emlékezetet szerzett csodatetteinek az irgalmas és könyörülő /Isten, *
eledelt adott az őt fé/lőknek.
5
Megemlékezik az ő szövetségéről /örökké, *
cselekedeteinek erősségét hirdeti az ő /népének,
6
Hogy nekik adja a hitetlenek örök/részét, *
az ő kezének műve igazmondás és igaz /ítélet.
7
Erősek mind az ő végzései, ✝
szilárdan állnak minden /időkre, *
hűségben és igazságban hajtja végre /őket.
8
Váltságot küldött az ő /népének, *
megparancsolta örökké az ő szövet/ségét.
9
Szent és rettenetes az ő /neve, *
a bölcsesség kezdete az Úr fé/lelme.
10
Jól gondolkodnak mind, akik eszerint csele/kednek, *
az ő dicsérete pedig megmarad örökkön /örökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
115. zsoltár
1
Hittem, és ki is /mondottam *
még megalázottságomnak ide/jén is!
2
Mikor így szóltam fölindulá/somban: *
Hazug minden /ember.
3
Mit adjak az /Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /adott?
4
Az üdvösség kelyhét /veszem, *
és az Úr nevét /hívom.
5
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népe /e lőtt.
6
Drága dolog az Úr sze/mében *
az ő szentjeinek /halála.
7
Ó, Uram, mert én a te /szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /fia.
8
Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/zatát, *
és az Úr nevét /hívom.
9
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népének színe /előtt.
10
Az Úr házának csarnoka/iban, *
tebenned, ó, Jeru/zsálem.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
115. zsoltár
1
Hittem, és ki is /mondottam *
még megalázottságomnak ide/jén is!
2
Mikor így szóltam fölindulá/somban: *
Hazug minden /ember.
3
Mit adjak az /Úrnak *
mindazokért, amiket nékem /adott?
4
Az üdvösség kelyhét /veszem, *
és az Úr nevét /hívom.
5
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népe /e lőtt.
6
Drága dolog az Úr sze/mében *
az ő szentjeinek /halála.
7
Ó, Uram, mert én a te /szolgád, *
a te szolgád vagyok és szolgálód /fia.
8
Elszakítottad az én kötelékemet, ✝
neked áldozom a dicséret áldo/zatát, *
és az Úr nevét /hívom.
9
Fogadalmaimat megadom az /Úrnak *
az ő egész népének színe /előtt.
10
Az Úr házának csarnoka/iban, *
tebenned, ó, Jeru/zsálem.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
127. zsoltár
2
Boldogok mindazok, akik az Urat /félik, *
kik az ő útjain /járnak.
3
Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /élvezed, *
boldog vagy, és jól leszen /sorod.
4
Feleséged, mint a bőven termő /szőlőtő *
házadnak falai /között.
5
Fiaid, mint az olajfa sarjadé/kai *
a te asztalod /körül.
6
Íme, így áldatik meg az /ember, *
aki az Urat /féli.
7
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, *
és lássad Jeruzsálemnek /javait.
8
És lássad meg fiaidnak /fiait, *
békesség legyen Izrá/elen.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
127. zsoltár
2
Boldogok mindazok, akik az Urat /félik, *
kik az ő útjain /járnak.
3
Mert a te kezed munkájának gyümölcsét /élvezed, *
boldog vagy, és jól leszen /sorod.
4
Feleséged, mint a bőven termő /szőlőtő *
házadnak falai /között.
5
Fiaid, mint az olajfa sarjadé/kai *
a te asztalod /körül.
6
Íme, így áldatik meg az /ember, *
aki az Urat /féli.
7
Áldjon meg téged az Úr /Sionból, *
és lássad Jeruzsálemnek /javait.
8
És lássad meg fiaidnak /fiait, *
békesség legyen Izrá/elen.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Iz 62
Sion miatt nem hallgatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, ✝ míg el nem jön mint a fényesség az ő igazsága, és míg fel nem ragyog mint a lámpás * az ő Üdvözítője.
Responzórium
Amaz elrejtett lakásából * kilép az Isten Fia. Amaz elrejtett... V. Alászáll, hogy meglátogassa, + és megvigasztalja mindazokat, * kik egész szívvel várakoztak reá. * kilép az Isten... V. (!) Sionból ragyog fel az ő szépsége, * az Isten nyilván eljő. * kilép az Isten... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * kilép az Isten... Amaz elrejtett...
Himnusz | Latin incipit
2
Nem férfiúnak magja ez,
de titkon-való ihletés,
test lesz az örök szent Ige,
megvirágzik a szűzi méh.
3
Áldott gyümölcse megterem,
de szüzessége megmarad,
erény zászlói fénylenek,
Templom, hol Isten megjelent!
4
S a nászteremből, ím, kilép
királyi házból Vőlegény,
mint Isten-Ember, égi Hős,
hogy útját futva járja be:
5
Megindul Atyja székitől,
s Atyjához ismét visszatér,
bejárva poklok mélyeit,
föl, az isteni trónusig.
6
Ki az Atyával örök-egy,
a test páncélját fölveszi,
mi testünk gyöngeségeit
örök erővel hatva át.
7
_(Csak december 24-én:)_
Immár fénylik te jászolod,
az éjből új nap támadott,
mit nem borít el semmi éj,
szünetlen hittel tündököl!
Urunk, dicsérünk tégedet,
aki a Szűznek Fia vagy,
Atyádat és Szent Lelkedet
örökké, minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V. Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R. Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Isten, ki minket megváltásunk évente visszatérő ünnepének várakozásával megvidámítasz, add meg, hogy Egyszülöttedet, ki megváltóként örömmel fogadunk, biztos szívvel nézzük akkor is, amikor majd Bíróként újra eljövend. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Antifóna | Latin incipit · 8c
Verzikulus
V. Üdvözlégy, Mária, malaszttal vagy teljes!
R. Az Úr van teveled!
Isten, ki minket megváltásunk évente visszatérő ünnepének várakozásával megvidámítasz, add meg, hogy Egyszülöttedet, ki megváltóként örömmel fogadunk, biztos szívvel nézzük akkor is, amikor majd Bíróként újra eljövend. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
Befejezés
Befejezés
Befejezés
Befejezés
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!