Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Tudjátok meg, hogy közel van Isten országa, bizony mondom néktek: Már nem késlekedik, alleluja!
112. zsoltár
4)
Fölséges az Úr minden népek /fölött, * és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
3)
Napkelettől fogva napnyu/gatig * dicsértessék az Úrnak /neve!
2)
Legyen áldott az Úr /neve * mostantól fogva és mindö/rökké!
1)
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, * dicsérjétek az Úr /nevét!
5)
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, * és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
6)
Az elnyomottat fölemeli a /földről, * és kiragadja a sárból a /szegényt,
7)
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, * az ő népének fejedelmei /között,
8)
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, * mint fiakon örvendező /anyának.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Fölmagasztaltatott a békességes Király * kinek arcára vágyakozik az egész földkerekség.
116. zsoltár
2)
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, * és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
1)
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, * dicsérjétek őt, minden /népek!
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Fölmagasztaltatott a békességes Király * a földkerekség minden királya fölé.
145. zsoltár
1)
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, * éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2)
Ne a fejedelmekben /bízzatok, * emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3)
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, * ama napon semmivé lesznek /terveik.
4)
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, * reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5)
Benne, ki az eget és földet /alkotá, * a tengert és minden /élőt.
6)
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, * és ételt ád az éhe/zőknek.
7)
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, * az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8)
Az Úr fölemeli a letör/teket, * szereti az Úr az iga/zakat.
9)
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, * a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10)
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, * nemzedékről nemze/dékre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Miként a nap, kél már a világ Üdvözítője, * mint a harmat a gyepre, leszáll a Szűznek méhébe.
146. zsoltár
8)
Ki beborítja az eget /felhőkkel, * és a földnek esőt /készít.
1)
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, * a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2)
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, * és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3)
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, * és bekötözi az ő sebe/iket.
4)
Ő mondja meg a csillagok /számát, * és ő hívja mindenikét /nevén.
5)
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, * és bölcsességének nincsen /határa!
6)
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, * de porig alázza mind a /bűnöst.
7)
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, * és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
9)
Ki a hegyeken szénát /teremt, * és gyógyító füvet az embernek /javára.
10)
Ki állatainknak táplálékot /juttat, * s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11)
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, * sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12)
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, * azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Mikor fölkel a nap az égen, meglátjátok a királyok Királyát, * kilép az Atyától, miként nászházából a Vőlegény.
147. zsoltár
4)
Ő elküldi szavát a /földre, * sebesen fut az ő be/széde.
1)
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, * dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2)
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, * fiaidnak áldást /ő adott.
3)
A te határaidon békét /ő teremt, * a gabona javával elégít ki /téged.
6)
Ki darabokban hullatja /jegét. * Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7)
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, * az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8)
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, * igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9)
Ezt más néppel ő meg nem /tette, * és törvényeit velük nem kö/zölte.
5)
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, * s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Tit 3)
Midőn megjelent Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, ✝ nem az igazság cselekedeteiért, melyeket tettünk, * hanem az ő irgalmassága miatt szabadított meg minket.
Responzórium
Júdea és Jeruzsálem, ✝ ne féljetek, * menjetek ki holnap, és veletek lesz az Isten. JÚDEA ÉS JERUZSÁLEM... V! Állhatatosak legyetek, * és meglátjátok magatokon az Úr segítségét. Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. MENJETEK KI... JÚDEA ÉS JERUZSÁLEM...
Himnusz
2)
Nem férfiúnak magja ez, /de titkon-való ihletés, /test lesz az örök szent Ige, /megvirágzik a szűzi méh.
3)
Áldott gyümölcse megterem, /de szüzessége megmarad, /erény zászlói fénylenek, /Templom, hol Isten megjelent!
4)
S a nászteremből, ím, kilép /királyi házból Vőlegény, /mint Isten-Ember, égi Hős, /hogy útját futva járja be:
5)
Megindul Atyja székitől, /s Atyjához ismét visszatér, /bejárva poklok mélyeit, /föl, az isteni trónusig.
6)
Ki az Atyával örök-egy, /a test páncélját fölveszi, /mi testünk gyöngeségeit /örök erővel hatva át.
7)
_(Csak december 24-én:)_ /Immár fénylik te jászolod, /az éjből új nap támadott, /mit nem borít el semmi éj, /szünetlen hittel tündököl!
(Meghajolva:)
Urunk, dicsérünk tégedet, /aki a Szűznek Fia vagy, /Atyádat és Szent Lelkedet /örökké, minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Kilépett az ő házából.
R) Az Úr mint Vőlegény.
Magnificat
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Isten, ki minket megváltásunk évente visszatérő ünnepének várakozásával megvidámítasz, add meg, hogy Egyszülöttedet, ki megváltóként örömmel fogadunk, biztos szívvel nézzük akkor is, amikor majd Bíróként újra eljövend. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!