Urunk megjelenése, Vízkereszt – első vesperás
Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
112. zsoltár
5
Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /földön?
1
Dicsérjétek, ti szolgái, az /Urat, *
dicsérjétek az Úr /nevét!
2
Legyen áldott az Úr /neve *
mostantól fogva és mindö/rökké!
3
Napkelettől fogva napnyu/gatig *
dicsértessék az Úrnak /neve!
4
Fölséges az Úr minden népek /fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/sége.
6
Az elnyomottat fölemeli a /földről, *
és kiragadja a sárból a /szegényt,
7
Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /között, *
az ő népének fejedelmei /között,
8
Ki a magtalannak lakást ad a /házban, *
mint fiakon örvendező /anyának.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
116. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, minden /nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /népek!
2
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/sága, *
és az Úr igazvolta örökké /megmarad.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
145. zsoltár
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
146. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
147. zsoltár
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Iz 60,1
Kelj fel, ragyogj fel, Jeruzsálem, ✝ mert a te világosságod eljött, * s az Úr dicsősége fölragyogott fölötted.
Kapitulum | Iz 55,6
Íme a népet, melyet nem ismertél, most magadhoz hívod, és a pogányok, akik nem is tudtak rólad, most hozzád futnak, ✝ a te Urad, Istened miatt, Izrael Szentje miatt, * mert ő megdicsőített téged.
Responzórium
Világosodj meg, ✝ világosodj meg Jeruzsálem, * mert eljött a te fényességed! Világosodj... V. (!) És az Úr dicsősége * fölragyogott fölötted. * mert eljött... V. (!) A népek a te világosságodban járnak, * s a királyok a benned támadt ragyogásban. * mert eljött... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * mert eljött... Világosodj...
Responzórium
Minden népek, ✝ melyeket alkottál, * eljőnek és imádnak Téged, Urunk. Minden népek... V. (!) És dicsőítik * a te nevedet. * eljőnek és... Dicsőség az Atyának + és a Fiúnak * és a Szentléleknek. * eljőnek és... Minden népek...
Himnusz | Latin incipit
2
Gonosz Heródes, irigyen
Krisztus jöttére miért remegsz?
Múlandó jót el nem ragad,
ki országolni mennyet ad!
3
Hullámain a tiszta víz
az égi Bárányt fürdeti
s a bűnt mely őt nem illeti,
lelkünk tisztítván elveszi.
4
Hatalmának ez új jele:
piroslik korsók friss vize,
parancsszavára bor folyik,
a víz lényege változik.
Urunk, tenéked glória,
ki nemzeteknek megjelensz,
s Atyádnak, Szentléleknek is
dicsőség minden századon!
Ámen!
Verzikulus
V. Az egész föld imádjon téged, és énekeljen néked!
R. Dicséretet mondjon a te nevednek!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Szívünket, kérünk, Urunk, világosítsa ki a most kezdődő ünnepnek ragyogása, hogy vele evilág sötétsége eltávozzék, s az örökkévaló fényesség honába eljutni képessek legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!