Szentháromság ünnepe – első vesperás

1 Dicsérjétek, ti szolgái, az /⁠Urat, *
dicsérjétek az Úr /⁠nevét!

8 Ki a magtalannak lakást ad a /⁠házban, *
mint fiakon örvendező /⁠anyának.

7 Hogy helyet adjon néki a fejedelmek /⁠között, *
az ő népének fejedelmei /⁠között,

5 Ki olyan, mint a mi Urunk, Istenünk, ki a magasságban /⁠lakozik, *
és az alázatosakat látja meg a mennyben és a /⁠földön?

6 Az elnyomottat fölemeli a /⁠földről, *
és kiragadja a sárból a /⁠szegényt,

4 Fölséges az Úr minden népek /⁠fölött, *
és fölötte áll az egeknek az ő dicső/⁠sége.

3 Napkelettől fogva napnyu/⁠gatig *
dicsértessék az Úrnak /⁠neve!

2 Legyen áldott az Úr /⁠neve *
mostantól fogva és mindö/⁠rökké!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Dicsérjétek az Urat, minden /⁠nemzetek, *
dicsérjétek őt, minden /⁠népek!

2 Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmas/⁠sága, *
és az Úr igazvolta örökké /⁠megmarad.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

8 Az Úr fölemeli a letör/⁠teket, *
szereti az Úr az iga/⁠zakat.

10 Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /⁠Sion, *
nemzedékről nemze/⁠dékre.

9 Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /⁠viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /⁠viszi.

7 Az Úr feloldozza a bilincsbe /⁠verteket, *
az Úr látóvá teszi a /⁠vakokat.

6 Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /⁠szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/⁠zőknek.

5 Benne, ki az eget és földet /⁠alkotá, *
a tengert és minden /⁠élőt.

4 Boldog az, kinek segítője Jákobnak /⁠Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/⁠nében.

3 Ha elszáll a lelkük, porrá /⁠válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /⁠terveik.

2 Ne a fejedelmekben /⁠bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/⁠hetnek!

1 Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /⁠dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /⁠vagyok.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

6 Az Úr fölkarolja a megalázott /⁠embert, *
de porig alázza mind a /⁠bűnöst.

12 Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /⁠félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /⁠bíznak.

11 Nem a lovak erősségében van az ő /⁠kedve, *
sem a férfi erejében az ő /⁠tetszése.

10 Ki állatainknak táplálékot /⁠juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /⁠hozzá.

9 Ki a hegyeken szénát /⁠teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /⁠javára.

7 Énekeljetek az Úrnak hálaa/⁠dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /⁠szavával!

5 Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /⁠ereje, *
és bölcsességének nincsen /⁠határa!

4 Ő mondja meg a csillagok /⁠számát, *
és ő hívja mindenikét /⁠nevén.

1 Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /⁠zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /⁠légyen!

2 Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/⁠lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/⁠gyűjti.

3 Meggyógyítja azokat, kik megtört /⁠szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/⁠iket.

8 Ki beborítja az eget /⁠felhőkkel, *
és a földnek esőt /⁠készít.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

5 ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /⁠havat, *
s mint a hamut hinti a /⁠zúzmarát.

9 Ezt más néppel ő meg nem /⁠tette, *
és törvényeit velük nem kö/⁠zölte.

8 Ki az ő igéjét Jákobnak /⁠hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/⁠elnek.

7 Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /⁠azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /⁠folynak.

6 Ki darabokban hullatja /⁠jegét. *
Ki bírná elviselni annak /⁠hidegét?

4 Ő elküldi szavát a /⁠földre, *
sebesen fut az ő be/⁠széde.

3 A te határaidon békét /⁠ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /⁠téged.

2 A te kapuidnak zárját ő tette /⁠e rőssé, *
fiaidnak áldást /⁠ő adott.

1 Dicsérjed, Jeruzsálem, az /⁠Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/⁠nedet!

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.

1 Míg örök szelleme szemét
magára szegzi az Atya,
fényének tükörképe, ím,
kép vetődik: új önmaga.

Ámen!

Annak, ki sohse született,
illőn, és aki született,
s a Léleknek oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!

4 S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút,
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő jóba összefut.

5 S amint a kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül,
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.

6 Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán,
mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán.

2 És örvendezik az én /⁠lelkem *
az én üdvözítő Iste/⁠nemben.

10 Miképpen megmondotta vala atyá/⁠inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/⁠rökké.

9 Fölvette Izraelt az ő /⁠szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/⁠ságát,

8 Az éhezőket betöltötte /⁠jókkal, *
és a gazdagokat üresen /⁠küldte el.

7 Letette a hatalmasokat a /⁠székről, *
és fölmagasztalta az alázato/⁠sakat.

6 Hatalmasságot cselekedett az ő /⁠karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /⁠által.

5 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/⁠ségre *
azokon, kik őt /⁠félik.

4 Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /⁠Hatalmas, *
és szent az ő /⁠neve.

3 Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/⁠ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /⁠nemzetek.

1 Magasztalja *
az én lelkem az /⁠Urat.

Meghajolva Dicsőség az Atyának és /⁠Fiúnak *
és Szentlélek /⁠Istennek,

Miképpen kezdetben vala, most és /⁠mindenkor *
és mindörökkön örökké! /⁠Ámen.