Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Az ősi napoktól fogván hallottuk a próféták ajkáról, hogy Ő az, aki eljövendő, a virágzó ág Jessze gyökeréből, kinek országló hatalama fölötte áll e világ minden hatalmának.
144. zsoltár (1-9)
1)
Magasztallak téged, én Istenem, királyom, ✝
és áldom a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
2)
Minden napokon áldalak téged, ✝
és dicsérem a te /nevedet * mindenkoron és örökkön /örökké.
3)
Nagy az Úr, és igen dicséretre /méltó, * az ő nagyvoltának nincsen /határa.
4)
Nemzedék a nemzedéknek dicséri a te /művedet, * és hatalmasságodat /megvallják.
5)
A te méltóságodnak dicsőséges fényét /hirdetik, * és csodatetteidet /elmondják.
6)
Félelmetes dolgaidnak erejéről /szólnak, * és nagyságodat hírül /adják.
7)
Jóvoltod gazdagságának emlékezetét /zengik, * és igazságodon ujjon/ganak.
8)
Könyörülő az Úr és /irgalmas, * hosszantűrő és nagyir/galmú.
9)
Édes az Úr minden/kihez, * irgalmassága ott van minden műve /fölött.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Várva várjuk üdvözítő Urunkat, + ki megújítja testünket, * és megerősíti bennünk világosságát.
144. zsoltár (10-22)
10)
Uram, minden alkotásod hálát adjon /néked, * és szentjeid áldjanak /téged!
11)
Országodnak dicsőségét /hirdessék, * és hatalmadat /kiáltsák,
12)
Hogy megjelentsék az embereknek hatalmad /erejét, * országodnak dicsőségét és /nagyságát.
13)
Mert a te országod örökkévaló /ország, * és nemzedékről nemzedékre a te /uralmad.
14)
Hűséges az Úr minden /szavában, * és minden cselekedetében /szentséges.
15)
Fölsegíti az Úr mind, akik /elestek, * és az elnyomottat föle/meli.
16)
Mindeneknek szemei tebenned bíznak, /Uram, * mert te adsz nekik eledelt alkalmas /időben.
17)
Föltárod a te szent /kezedet, * és betöltesz minden élőket áldá/soddal.
18)
Igaz az Úr minden /útjában, * és minden cselekedetében /szentséges.
19)
Közel van az Úr mindazokhoz, kik segítségül /hívják, * mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igaz/ságban.
20)
Az őt félők akaratát /megteszi, * könyörgésüket meghallgatja és megszabadítja /őket.
21)
Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt /szeretik, * de elveszti mind a bűnö/söket.
22)
Az Úr dicséretét hirdesse az én szám, ✝
és áldja minden test az ő szent/nevét * mindenkoron és örökkön /örökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Gábriel arkangyal e szavakkal szólott Máriához: + Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
145. zsoltár
1)
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, * éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2)
Ne a fejedelmekben /bízzatok, * emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3)
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, * ama napon semmivé lesznek /terveik.
4)
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, * reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5)
Benne, ki az eget és földet /alkotá, * a tengert és minden /élőt.
6)
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, * és ételt ád az éhe/zőknek.
7)
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, * az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8)
Az Úr fölemeli a letör/teket, * szereti az Úr az iga/zakat.
9)
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, * a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10)
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, * nemzedékről nemze/dékre.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Mondá Mária: Vajon mit jelenthet ez az üdvözlés? + Zavarba jött az én lelkem, * mert Királyt fogok szülni, ki nem sérti szüzességemet.
146. zsoltár
1)
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, * a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2)
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, * és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3)
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, * és bekötözi az ő sebe/iket.
4)
Ő mondja meg a csillagok /számát, * és ő hívja mindenikét /nevén.
5)
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, * és bölcsességének nincsen /határa!
6)
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, * de porig alázza mind a /bűnöst.
7)
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, * és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8)
Ki beborítja az eget /felhőkkel, * és a földnek esőt /készít.
9)
Ki a hegyeken szénát /teremt, * és gyógyító füvet az embernek /javára.
10)
Ki állatainknak táplálékot /juttat, * s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11)
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, * sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12)
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, * azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Felelet az angyal: + A Szentlélek száll le reád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, * azért a Szent, aki tőled születik, Valóban a Magasságbeli Isten Fiának hívatik.
147. zsoltár
1)
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, * dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2)
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, * fiaidnak áldást /ő adott.
3)
A te határaidon békét /ő teremt, * a gabona javával elégít ki /téged.
4)
Ő elküldi szavát a /földre, * sebesen fut az ő be/széde.
5)
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, * s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6)
Ki darabokban hullatja /jegét. * Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7)
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, * az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8)
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, * igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9)
Ezt más néppel ő meg nem /tette, * és törvényeit velük nem kö/zölte.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum (Róm 15)
Testvérek! Mindaz, ami megíratott, a mi tanulságunkra íratott, ✝ hogy a béketűrés által és az Írások vígasztalása által * reménységünk légyen.
Responzórium
Jeruzsálem, kelj föl, ✝ állj a magaslatra és lássad, * mily vígasság jön neked Uradtól, Istenedtől. JERUZSÁLEM... V! Emeld föl szemeidet, * nézz körül, és szemléljed: MILY VÍGASSÁG... JERUZSÁLEM...
Himnusz
1)
Kiáltsunk, Krisztus hívei: /világ Szülője, add kegyed, /mely érezzük, hogy közeleg, /s fogadd legszebb dicséretünk.
2)
Régi próféták jóslata /beteljesült mint mondatott, /midőn eljött megváltani /Teremtőnk egyszülött Fia.
3)
Érettünk mondott szent Igen, /hogy bűnök terhét elvegye, /múlandó portestünkbe szállt, /s megölte trónján a halált.
4)
Időben anya szülte őt, /de Atya az idő előtt, /s bár benne két természet él: /egyetlen isteni személy.
5)
Ember lett, íme, Istenünk, /s mi benne újra születünk, /az új kultusznak fényiből, /új ember lesz a régiből.
6)
Születésnapján lelkesen /ujjongnak mind a nemzetek, /s a kegyelemben szülte nép /évente várja ünnepét.
7)
Jöttét a vágyak hirdetik, /melyekkel minden eltelik, /ily dicsőséges nagy napot /illik fogadni tisztesen!
8)
Hogy midőn újra érkezik, /s a földet félelmek verik, /legyen méltó várakozás, /ez alázatos fogadás.
(Meghajolva:)
Dicséret, áldás, tisztelet, /Atya és Fiú, teneked, /s a Szentléleknek is velük /dicsőség minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V) Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R) Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Magnificat
Nézz fel, Jeruzsálem, emeld föl szemeidet, és lásd meg Királyod hatalmát, íme, jön Üdvözítőd, hogy feloldjon a bilincsekből.
1)
Magasztalja * az én lelkem az /Urat.
2)
És örvendezik az én /lelkem * az én üdvözítő Iste/nemben.
3)
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, * és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4)
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, * és szent az ő /neve.
5)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre * azokon, kik őt /félik.
6)
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, * szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7)
Letette a hatalmasokat a /székről, * és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8)
Az éhezőket betöltötte /jókkal, * és a gazdagokat üresen /küldte el.
9)
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, * hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10)
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, * Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
(Meghajolva:) Dicsőség az Atyának és /Fiúnak * és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
P: Serkentsd fel, Urunk, szívünket Egyszülötted utainak elkészítésére, hogy az ő eljövetele által neked megtisztult lelkülettel szolgálni méltók legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!