Bevezetés
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
Antifóna | Latin incipit · 8c
144. zsoltár (1-9)
1
Magasztallak téged, én Istenem, királyom, ✝
és áldom a te /nevedet *
mindenkoron és örökkön /örökké.
2
Minden napokon áldalak téged, ✝
és dicsérem a te /nevedet *
mindenkoron és örökkön /örökké.
3
Nagy az Úr, és igen dicséretre /méltó, *
az ő nagyvoltának nincsen /határa.
4
Nemzedék a nemzedéknek dicséri a te /művedet, *
és hatalmasságodat /megvallják.
5
A te méltóságodnak dicsőséges fényét /hirdetik, *
és csodatetteidet /elmondják.
6
Félelmetes dolgaidnak erejéről /szólnak, *
és nagyságodat hírül /adják.
7
Jóvoltod gazdagságának emlékezetét /zengik, *
és igazságodon ujjon/ganak.
8
Könyörülő az Úr és /irgalmas, *
hosszantűrő és nagyir/galmú.
9
Édes az Úr minden/kihez, *
irgalmassága ott van minden műve /fölött.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Várva várjuk üdvözítő Urunkat, + ki megújítja testünket, * és megerősíti bennünk világosságát.
144. zsoltár (10-22)
10
Uram, minden alkotásod hálát adjon /néked, *
és szentjeid áldjanak /téged!
11
Országodnak dicsőségét /hirdessék, *
és hatalmadat /kiáltsák,
12
Hogy megjelentsék az embereknek hatalmad /erejét, *
országodnak dicsőségét és /nagyságát.
13
Mert a te országod örökkévaló /ország, *
és nemzedékről nemzedékre a te /uralmad.
14
Hűséges az Úr minden /szavában, *
és minden cselekedetében /szentséges.
15
Fölsegíti az Úr mind, akik /elestek, *
és az elnyomottat föle/meli.
16
Mindeneknek szemei tebenned bíznak, /Uram, *
mert te adsz nekik eledelt alkalmas /időben.
17
Föltárod a te szent /kezedet, *
és betöltesz minden élőket áldá/soddal.
18
Igaz az Úr minden /útjában, *
és minden cselekedetében /szentséges.
19
Közel van az Úr mindazokhoz, kik segítségül /hívják, *
mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igaz/ságban.
20
Az őt félők akaratát /megteszi, *
könyörgésüket meghallgatja és megszabadítja /őket.
21
Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt /szeretik, *
de elveszti mind a bűnö/söket.
22
Az Úr dicséretét hirdesse az én szám, ✝
és áldja minden test az ő szent/nevét *
mindenkoron és örökkön /örökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Gábriel arkangyal e szavakkal szólott Máriához: + Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
145. zsoltár
1
Dicsérjed, én lelkem, az Urat, ✝
egész életemben az Urat /dicsérem, *
éneklek az én Istenemnek, amíg csak /vagyok.
2
Ne a fejedelmekben /bízzatok, *
emberek fiaiban, kik rajtatok nem segít/hetnek!
3
Ha elszáll a lelkük, porrá /válnak ők, *
ama napon semmivé lesznek /terveik.
4
Boldog az, kinek segítője Jákobnak /Istene, *
reménysége az ő Urában, Iste/nében.
5
Benne, ki az eget és földet /alkotá, *
a tengert és minden /élőt.
6
Ki hűséges marad mindörökké, ✝
az elnyomottaknak igazságot /szolgáltat, *
és ételt ád az éhe/zőknek.
7
Az Úr feloldozza a bilincsbe /verteket, *
az Úr látóvá teszi a /vakokat.
8
Az Úr fölemeli a letör/teket, *
szereti az Úr az iga/zakat.
9
Az Úr oltalmazza azt, ki idegenbe került, ✝
árvának és özvegynek gondját /viseli, *
a bűnösök útját viszont kárhozatba /viszi.
10
Örökké országol az Úr, a te Istened, ó, /Sion, *
nemzedékről nemze/dékre.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Mondá Mária: Vajon mit jelenthet ez az üdvözlés? + Zavarba jött az én lelkem, * mert Királyt fogok szülni, ki nem sérti szüzességemet.
146. zsoltár
1
Dicsérjétek az Urat, mert jó őt /zengeni, *
a mi Istenünknek gyönyörű és ékes dicsérete /légyen!
2
Fölépíti az Úr újra Jeruzsá/lemet, *
és a szétszórt Izráelt egybe/gyűjti.
3
Meggyógyítja azokat, kik megtört /szívűek, *
és bekötözi az ő sebe/iket.
4
Ő mondja meg a csillagok /számát, *
és ő hívja mindenikét /nevén.
5
Nagy a mi Urunk, és nagy az ő /ereje, *
és bölcsességének nincsen /határa!
6
Az Úr fölkarolja a megalázott /embert, *
de porig alázza mind a /bűnöst.
7
Énekeljetek az Úrnak hálaa/dással, *
és dicséretet mondjatok a mi Istenünknek citera /szavával!
8
Ki beborítja az eget /felhőkkel, *
és a földnek esőt /készít.
9
Ki a hegyeken szénát /teremt, *
és gyógyító füvet az embernek /javára.
10
Ki állatainknak táplálékot /juttat, *
s még a hollófiaknak is, ha felsírnak /hozzá.
11
Nem a lovak erősségében van az ő /kedve, *
sem a férfi erejében az ő /tetszése.
12
Inkább azokban gyönyörködik az Úr, kik őt /félik, *
azokban, kik az ő irgalmasságában /bíznak.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Antifóna | Latin incipit · 8c
Felelet az angyal: + A Szentlélek száll le reád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, * azért a Szent, aki tőled születik, Valóban a Magasságbeli Isten Fiának hívatik.
147. zsoltár
1
Dicsérjed, Jeruzsálem, az /Urat, *
dicsérjed, Sion, a te Iste/nedet!
2
A te kapuidnak zárját ő tette /e rőssé, *
fiaidnak áldást /ő adott.
3
A te határaidon békét /ő teremt, *
a gabona javával elégít ki /téged.
4
Ő elküldi szavát a /földre, *
sebesen fut az ő be/széde.
5
ő az, ki mint gyapjút teríti szét a /havat, *
s mint a hamut hinti a /zúzmarát.
6
Ki darabokban hullatja /jegét. *
Ki bírná elviselni annak /hidegét?
7
Kibocsátja az ő igéjét, és megolvasztja /azokat, *
az ő szele fúj, és a vizek újra /folynak.
8
Ki az ő igéjét Jákobnak /hirdeti, *
igazságát és ítéleteit Izrá/elnek.
9
Ezt más néppel ő meg nem /tette, *
és törvényeit velük nem kö/zölte.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Kapitulum | Fil 4
Testvérek! Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! ✝ A ti szelídségetek nyilván legyen minden ember előtt, * mert az Úr közel vagyon!
Responzórium
Siess már, ✝ ne késsél, Uram, * tedd szabaddá a Te néped! Siess már... V. (!) Jöjj el, és ne késlekedjél, * oldozd fel néped gonosz tetteit. * tedd szabaddá... V. (!) Ébreszd fel a te hatalmadat, * és jöjj el! * tedd szabaddá... Siess már...
Himnusz | Latin incipit
2
Nem férfiúnak magja ez,
de titkon-való ihletés,
test lesz az örök szent Ige,
megvirágzik a szűzi méh.
3
Áldott gyümölcse megterem,
de szüzessége megmarad,
erény zászlói fénylenek,
Templom, hol Isten megjelent!
4
S a nászteremből, ím, kilép
királyi házból Vőlegény,
mint Isten-Ember, égi Hős,
hogy útját futva járja be:
5
Megindul Atyja székitől,
s Atyjához ismét visszatér,
bejárva poklok mélyeit,
föl, az isteni trónusig.
6
Ki az Atyával örök-egy,
a test páncélját fölveszi,
mi testünk gyöngeségeit
örök erővel hatva át.
7
_(Csak december 24-én:)_
Immár fénylik te jászolod,
az éjből új nap támadott,
mit nem borít el semmi éj,
szünetlen hittel tündököl!
Urunk, dicsérünk tégedet,
aki a Szűznek Fia vagy,
Atyádat és Szent Lelkedet
örökké, minden századon.
Ámen!
Verzikulus
V. Harmatozzatok, egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat!
R. Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
Antifóna a Magnifcathoz | Latin incipit · 8c
1
Magasztalja *
az én lelkem az /Urat.
2
És örvendezik az én /lelkem *
az én üdvözítő Iste/nemben.
3
Mert meglátta az ő szolgálójának alázatos/ságát, *
és íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden /nemzetek.
4
Mert nagy dolgot cselekedett énvelem a /Hatalmas, *
és szent az ő /neve.
5
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzet/ségre *
azokon, kik őt /félik.
6
Hatalmasságot cselekedett az ő /karjával, *
szétszórta a gőgösöket szívüknek elbízottsága /által.
7
Letette a hatalmasokat a /székről, *
és fölmagasztalta az alázato/sakat.
8
Az éhezőket betöltötte /jókkal, *
és a gazdagokat üresen /küldte el.
9
Fölvette Izraelt az ő /szolgáját, *
hogy ne felejtse irgalmas/ságát,
10
Miképpen megmondotta vala atyá/inknak, *
Ábrahámnak és az ő maradékának mindö/rökké.
Meghajolva
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak *
és Szentlélek /Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor *
és mindörökkön örökké! /Ámen.
Könyörgés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Könyörögjünk!
Kelj fel, kérünk Urunk, hatalmaddal, és jöjj el; nagy pártfogásoddal légy segítségünkre, hogy kegyelmednek támogatása által megbocsátó irgalmad siettesse azt, amit bűneink visszatartanak. Aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen!
Befejezés
V. Az Úr legyen veletek!
R. És a te lelkeddel!
Vagy, ha nem pap vezeti:
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet!
R. És az én kiáltásom jusson eléd!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek,
miképpen kezdetben vala, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké! Ámen. Alleluja.
V. Isten segítsége maradjon mindenkor mivelünk!
R. És távol lévő testvéreinkkel is. Ámen!